A bátorság jelképe, a kakukkfű
A bátorság jelképe, a kakukkfű
A bátorság jelképe, a kakukkfűA kakukkfű az egyik legősibb gyógynövény, amely remek illata és íze miatt nem hiányozhat egyetlen konyhából sem. Neve a latin „thymus” szóból ered, amely gyökere az óegyiptomi „tham, thm”-ban található, amely szóval a balzsamozó növényt illették. Kiváló fertőtlenítő – a mai napig a fertőző betegségek egyik legfontosabb ellenszere - ezért készítettek belőle olajat az egyiptomiak a balzsamozásokhoz.
Kiváló fertőtlenítő hatása miatt használták balzsamozásra (Kép: playbuzz.com)
A kakukkfű szárazságtűrő és fényigényes (ahogyan korábbi cikkemben is írtam). Nevelhető sziklakertekben, kővályúkban, kőfalakon is. Télálló, fagytűrő. Magvetéssel, tőosztással, félfás dugványozással is szaporítható.
A legjobb gyógytea-alapanyagot akkor kapjuk, ha virágzáskor vágjuk le a hajtásokat. A hajtásokat mindig a fás részek fölött kell leszednünk, hogy újra kihajtson, és többször is megdézsmálhassuk a szárakat. A friss ágakat pár napig hűtőben is tárolhatjuk, a belőle készült illóolajat pedig jól zárható edényben kell tárolni, illetve a szárított növény aromáját is érdemes ilyen módon megőrizni.
(Fotó: johnnyseeds.com)
A kakukkfű serkenti az emésztést, a belőle készült teát szélbántalmak és étvágytalanság ellen is lehet használni. Nőgyógyászati problémák esetén is elővehetjük, s a legtöbben köhögés, torokfájás és görcs fellépésekor próbálják ki gyógyerejét. Görcsoldó és ingercsillapító hatását szamárköhögésben szenvedőknél is felhasználták régen. Manapság kezelnek vele időskori tüdőtágulást, hörgőtágulást, idült hörghurutot.
A legegyszerűbb, ha teaként fogyasztjuk: egy csésze forró vízbe szórjunk két kávéskanál kakukkfüvet, s hagyjuk öt percig állni. Ezt követően szűrjük le (nem fém szűrőben!!!), s kortyolgassuk el, miközben gőzét is belélegezzük.
Emésztési problémákra és légúti panaszokra is ajánlják (Fotó: organicfacts.net)
Illóolaját bélféregűző, bőrvörösítő, epehajtó kenőcsökben, bedörzsölőkben, szájvizekben, viszketést csillapító kenőcsökben is megtalálhatjuk. (A hindu népi orvoslás féregűző szere a kakukkfű.)
Illóolajának fő hatóanyaga a timol, amely a baktériumok, gombák fejlődését gátolja. (Erre Neumann Caspar jött rá 1719-ben.) Régen a járványok idején nagyon sokat fogyasztottak belőle, mert elterjedt fertőzés elleni gyógyszernek számított. A testet is bedörzsölték vele, és füstölték is.
Az első világháborúban azonban lett egy „kis” probléma: nem volt elég timol! A legtöbb kakukkfűolajat ugyanis Németországban állították elő, s amikor a franciák és az angolok hadat üzentek a németeknek, elapadtak a kakukkfűolaj-források, s nem volt elég fertőtlenítőszer a harctéri sebesülések ellátásához.
Illóolaja gombaölő hatású (Fotó: organicfacts.net)
Az illóolaj mérgező is lehet, ezért csak külsőleg szabad alkalmazni! Akinek pedig pajzsmirigy problémája van, az kerülje el, mert gátolja a pajzsmirigy működést! – Ugyanezen okból áldott állapotban lévő hölgyeknek sem ajánlott!
A kakukkfű fürdőt sokan szeretik, mert nemcsak a meghűlés kezdeti szakaszában segít megelőzni a bajt, hanem nyugtató hatása is van, erősíti az idegeket. (Bár amikor a lányom kiskorában hisztizett, azt tanácsolták sokan, hogy hideg vízzel öntsem le, s attól majd megnyugszik. – És senki se mondta azt, hogy készítsek számára kakukkfüves fürdőt…)
A fürdőhöz két csészényi szárított kakukkfüvet kell két liter lobogó forró vízbe tennünk. Miután leforráztuk a növényt, tíz percig hagyni kell állni, majd leszűrni, s már mehet is a kádba, ahol már vár rá a testmeleg víz, amivel összekeverjük. A meleg vízben felszabadulnak az illóolajok, amelyek a teljes bőrfelületen, a pólusokon keresztül felszívódnak fel, s fejtik ki (antibakteriális) hatásukat.
(Fotó:esotericemma.wordpress.com)
