Hogyan használjuk a körforgalmat? Székesfehérváron is!
Hogyan használjuk a körforgalmat? Székesfehérváron is!
Hogyan használjuk a körforgalmat? Székesfehérváron is!Mindenkinek van rossz napja, kétség nem fér hozzá. Annyira rossz, hogy ön- és közveszélyes elemévé válik a közlekedésnek: elbambul, későn fékez, nem áll meg, és még sorolhatnám. Ilyenkor az ember egy kicsit szégyelli magát, buzgón bocsánatot kér türelmes és kevésbé türelmes autóstársaitól, behúzott nyakkal hallgatja az esetleges felharsanó dudaszót. Ezt most eresszük is el, mert én is, te is, ő is járt már így.
És vannak, akik nem tudják vagy nem is akarják megérteni, mi a fittyfenéről is szól ez a társasjáték, amit úgy hívunk: közlekedés. Akik már a zöld és a piros lámpajelzéskor kicsit elbizonytalanodnak, hogy mikor is kell elindulni. Vagy éppen a pirosra váltó közlekedési lámpát élik meg kihívásként, mert ne hogy má' nekik bárki is megmondja, hogy mikor álljanak meg és különben is, legalább három percet veszítenének, amit lehet, hogy más megengedhet magának, de ők, az univerzum középpontjai biztosan nem.
És itt van az örök kedvenc: a körforgalom, ami még ennyi évtized után is mumusként lebeg a magyar autóstársadalom feje fölött, napi adrenalin fröccsöt okozva így, vagy úgy. Persze mély tisztelet a kivételnek, de lássuk be, rendszerint futunk bele olyan helyzetbe vagy sofőrbe, hogy garantáltan vöröset látunk tőle.
Távol álljon tőlem, hogy osszam az észt, mindössze néhány halkan elrebegett kéréssel, javaslattal fordulnék azokhoz a bizonyos autóstársakhoz:
Nem kell megvárni, amíg kiürül a körforgalom!
Szinte hallom magam előtt ahogy néhány …… (itt mindenki behelyettesítheti a kedvenc típusát), akár Besenyőék Margitja felsikolt: jaj, körforgalom! Jaj, autó! És elszántan kitart. Kősziklaként kitart és ellenáll a hátulról sürgető dudaszónak. Kitart a végsőkig, amíg el nem fogy az utolsó veszélyes elem is az aszfaltról, majd gyökkettővel, nagyon finoman, lassan becsorog az ultra veszélyes körforgalomba. Néha még fékez egy kicsit, mert lehet, hogy a második sarkon beforduló huligán hirtelen ott terem és sunyin veszélyezteti a család szemefényének karcmentes karosszériáját.
Szóval ne így:
Nem kell rágyorsítani a másikra, ha behajtott a körforgalomba!
És a dudát sem kell nyomni ezerrel, hogy mindenáron bizonyítsd: te vagy az utak császára, a kalandokra csábító aszfalt egyeduralkodója. Tudod, a körforgalom lényege az (lenne), hogy folyamatos haladást biztosítson azzal az elvetemült tulajdonságával, hogy amúgy cipzár-elv szerűen szépen mindenki be, majd kihajt. Igen, nem elfelejtve, hogy Magyarországon a körforgalomban bent lévőnek van elsőbbsége, de a lényeg, a lényeg: lécci, ne itt vezesd le a frusztrációdat!
Ne random módon indexelj!
Mit értek ez alatt? Nem kell befele menet használni az irányjelződet, még ha erős késztetést is érzel, akkor sem, hiszen ez a fura kör valami előtted nem egy mutáns kereszteződés, ahol behajtás előtt, időben kell(ene) jelezni azt, hogy merre kívánsz továbbhajtani. És itt jön a csavar! Mielőtt elhagyod a körforgalmat, na akkor, de csak akkor, rendesen told már meg azt a kart, és a jó égbe, tájékoztasd a többi autóstársadat, hogy melyik kijáraton távoznál. Szóval ismételjük át: befele menet nem, kifele menet igen! Ugye, hogy nem is bonyolult?
Kezdőknek például ezt az angliai körforgalmat nem kimondottan ajánlanám gyakorlásképpen...
Nem kell két kilométer per óra sebességre lassítani, ha bent vagy!
Ne izgulj, nem dől fel az autó a kanyarban, akkor sem, ha még rápakolsz úgy 25-30 kilométer per órát kezdésnek. Dinamikus haladás, dinamikus haladás - mantrázgasd, és bátran próbáld megvalósítani. (Ezt a kérdést egyébként is feszegettük már ebben a cikkben) Persze azért túlzásokba se essünk, hiszen azoknál a körforgalmaknál (pl. a Romkertnél), ahol a be- és kijáratnál zebra is van, a túlzott dinamika hamar nem kívánt terhességet koccanást okozhat.
Azért állj meg, de minimum lassíts a körforgalom előtt!
Még akkor is, ha gyanúsan nem körforgalomnak néz ki az ebugatta. A szemfülesebbek már előtte észrevehetik a figyelmeztető táblát. Légy te is szemfüles, és járj nyitott szemmel! Ráadásul a körforgalomban nem az erősebb kutya elve él. Nem ér ráhozni gyanútlan autóstársainkra a cifrát azzal, hogy magunkra nézve érvénytelennek tekintjük a fennálló forgalmi rendet, és tökön-babon keresztül vágtázva áttépünk a körforgalmon, elégedetten hallgatva a mögöttünk jaj-sikolyként felhangzó fékcsikorgásokat.
Bonyolult lenne és nehéz? Nem gondolom! És örök idealistaként hiszem, hogy eljön majd az az áldott állapot, amikor vezetési stílustól és vérmérséklettől függetlenül, mint egy nagy, szerető család békében, egymásra odafigyelve, türelmesen és végtelen toleranciát gyakorolva használjuk majd a kitűnő minőségű és jól szervezett forgalmú úthálózatunkat. Ja, nem.
