Az élet olyan, mint egy doboz csokibonbon! - beszélgetés Dévay Lászlóval, az Alba Triatlon SE vezetőedzőjével
Az élet olyan, mint egy doboz csokibonbon! - beszélgetés Dévay Lászlóval, az Alba Triatlon SE vezetőedzőjével
Az élet olyan, mint egy doboz csokibonbon! - beszélgetés Dévay Lászlóval, az Alba Triatlon SE vezetőedzőjévelMindig érdekelt, hogy egy olimpiai bajnok edző hogy kerül Székesfehérvárra egy alig több mint másfél éves klubhoz, az Alba Triatlon SE-hez?
Kaptam egy állásajánlatot egy fehérvári úszóklubtól, hogy jöjjek ide edzőnek. Feleségem, Anikó pedig úszóoktató, rá is szükség volt, így jöttünk. De az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a srácok – Márk és Zsombor – jobb körülmények között tudjanak edzeni. Mindketten válogatott triatlonisták, mi pedig Debrecenben éltünk, ahol a domborzati viszonyok nem éppen ideálisak. Nincs hegy, nem lehet megfelelően felkészülni.
Akkor bejött a váltás a családból mindenkinek!
Igen, be! Az Alba Triatlon SE-hez pedig úgy kerültem, hogy megkerestek Budapestről, az UTÉ-tól, hogy legyek náluk vezetőedző, tulajdonképpen meg is egyezhettünk volna. Én viszont nem akartam – és a gyerekek sem – Budapestre költözni, szerintem olyan nagy, hogy az már élhetetlen. Szóval autóztam haza a megbeszélésről, amikor az Alba alelnöke, Skoff Gábor hívott, hogy vegyem át a klub szakmai irányítását. Olyan volt ez, mint a Forrest Gumpban, amikor mondja Tom Hanks, hogy az „Az élet olyan, mint egy doboz csokibonbon, nem tudhatod, hogy mit veszel ki belőle.” Megbeszéltem a családdal, Budapest szóba sem jöhetett, az alba triatlonos lehetőség pedig minden szempontból ideális volt, így rábólintottam.
Mindig is edző akartál lenni?
Gyerekkorom óta sportolok, de a családom sosem volt különösebben sportos. Édesapám mérnök beállítottságú volt, édesanyám adminisztrátorként dolgozott, a bátyám pedig tanár lett. Szentes, ahol felnőttem, elég sportos város, én meg mindig éreztem, hogy valamit mozognom kell. Az sajnos nem volt meg bennem, hogy kihozzam magamból a maximumot, így nem lettem élsportoló. De egész fiatal koromtól kezdve foglalkoztatott, hogy mi miért történik az edzéseken. Innen indult az egész. Aztán Szentesről Mezőtúrra költöztem, feleségem, Anikó odavalósi. Ott egy úszóklubnál kaptam lehetőséget egy idősebb edző mellett. Idővel elkezdtem külön foglalkozni néhány gyerekkel. Ők pedig gyorsan magasabb szintre léptek, egyre jobb eredményeket értek el. A folyamat vége az lett, hogy egy idő után egyedül vittem az úszóklubot.
De innen még nem vezetett egyenes út Risztov Évához…
Nem. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába Mezőtúron. Sok tervem és célom volt, de a város vezetése ebben nem volt partner, nem volt cél, hogy a gyerekek nagy eredményeket érjenek el. Én pedig egyre inkább kezdtem érezni, hogy nem tudok kiteljesedni, valamerre lépni kellene. Ekkor már Márk fiam is triatlonozott, így jött képbe Debrecen. Ahová a helyi triatlon klubhoz Márkó csak leigazolt, a szakmai felkészítése maradt nálam, Mezőtúron. Amikor pedig Márk nyolcadikos, Zsombor pedig negyedikes lett, feldobtam a témát a családnak, hogy mi lenne, ha Debrecenbe költöznénk. Mezőtúron nem volt számunkra jövő. Hosszas tanakodás után a váltás mellett döntöttünk. Felkerestem a debreceni sportcentrum igazgatóját, beadtam az önéletrajzomat, ők pedig örültek nekem, mert éppen úszóedzőt kerestek.
És egyből Risztov Éva edzője lettél?
Nem. Kaptam egy utánpótlás csapatot, tizenegy-tizenkét évesekkel foglalkoztam. Évának ekkor más volt az edzője, akivel nem igazán jöttek ki. Kifejezetten az olimpiára kellett őt felkészítenie. Ez 2011 nyarának végén volt, de már szeptemberben látszott, hogy nem fog működni köztük. Az elején heti egy-két, majd egyre több olyan alkalom volt, hogy cseréltünk, és én foglalkoztam Évával. Ennek nem örültem, mert elkezdtem egy munkát a kicsikkel, amit szerettem volna végigvinni! Aztán egyszer Éva odajött hozzám, hogy szeretné, ha én állnék be mellé.
De Évában volt rizikó is, hiszen nem egy könnyű ember.
Hatalmas rizikó volt! Abszolút nem könnyű személyiség, de annak súlya volt, hogy kisvárosi úszóedzőként Risztov Évával dolgozhatok, persze nagy felelősség is. Voltak bennem kételyek, hogy sikerül-e, de kíváncsivá is tett, meg tudom-e csinálni, összességében óriási kihívást jelentett.
Éva kimondta akkor, hogy olimpiai bajnok akar lenni?
Nem! A 2004-es sikertelen olimpia után – Athénban négyszáz vegyesen „csak” negyedik lett – visszavonult. Debrecenbe pedig azért hívták, hogy köré épüljön az ottani úszóklub, Éva legyen a húzónév. Vajda Tamás kezdett el vele foglalkozni, és bár nem váltak el szépen, azt tudni kell, hogy az úszósportba ő hozta vissza, és a hosszútávúszást is ő találta ki neki, mert belátta, hogy a medencében már nem lesz esélye nagy eredményekre. Igaz, a 2012-es Eb-n egy ezüstöt és egy bronzérmet még nyert medencében. A 2011-es világbajnokság után mentek szét végleg, ahol verekedés miatt zárták ki Évát. Szóval nem lett kimondva, hogy olimpiát kell nyerni. Amikor meglett a szintje 800 és 1500 gyorson, valamint Portugáliában kiharcolta 10 km-en a kvalifikációt Londonra, akkor mindenki maximálisan elégedett volt azzal, hogy négy év kihagyást követően Risztov Éva ott lesz az olimpián.
Dévay László célja, hogy London után nyolc évvel ismét legyen versenyzője az olimpián (Fotó: Kiss László)
Ekkor már te voltál az edzője. Mit vártál el tőle? Láttad a lehetőséget az aranyra?
Láttam az ellenfelek eredményeit, és azt gondoltam, abszolút esélyes a dobogóra! Titkon bronzérmet számoltam ki neki. De nem mondtam, nem akartam nagy terhet rakni rá.
A taktikát, amivel végül nyert – hogy élre áll, nem figyel senkire – azt ti találtátok ki ketten?
Ahogy mondtam, a vb-n verekedés miatt kizárták. Éva olyan típus, hogy nem tűri, ha ütik, ő visszaüt – és kizárják. Ezt a versenybírók is tudták, utaztak is rá. Azt mondtam, hogy három lehetősége van, vagy a mezőny után, vagy mellette, vagy elöl, teljesen egyedül, a tempót diktálva úszik. Nem sokkal az olimpia előtt utóbbit kipróbáltuk Izraelben egy versenyen, bejött, neki is tetszett, és mondtam, hogy akkor ezt kell csinálni. Utólag, a sajtóban már nem ez jött le, hanem az, hogy ezt ő magának találta ki.
Ezt Éva mondta?
Igen.
Ez bántott téged?
Persze, hogyne! Megjelent egy olyan cikk is, amiben azt nyilatkozta, hogy mindent magának köszönhet. Ehhez azért túl sokat dolgoztam mellette. Értsd úgy, hogy megtartottam az edzéseit, majd életmódtanácsokkal láttam el, lelki masszőr is voltam, ha kellett nyújtottam vele, edzőpartner voltam a szárazföldi edzésen, dobáltam vele medicinlabdát, stb. Való igaz, hogy nagyon sok mindent köszönhet magának, de ne felejtse el azokat az embereket, akik odáig elvitték. Az anyukáját, Csókay Miklóst, aki Hódmezővásárhelyen megtanította úszni, Bán Sándort, akinek köszönhetően felmehetett Pestre, Turi Györgyöt, aki megmutatta neki, hogy mi a profizmus, Vajda Tamást, aki visszahozta, de Széles Sándort se, aki megengedte neki, hogy beálljon hozzájuk az edzőtáborokban a Gyurta testvérek mellé. És ott voltam én. Igaz, Széles Sándor nem foglalkozott vele, hagyta, hogy velük eddzen.
De mégis mindenki Risztov Éva londoni aranyát Széles Sándor aranyának tartja...
Persze, de ez attól még nem igaz! Az igaz, hogy Sanyi nyilatkozta többször is, meg az életrajzi könyvében is benne van, hogy Éva debreceni edzéseit Dévay László vezette az ő instrukciói alapján. Ez úgy működött, hogy megkaptuk a Gyurta Gergelyre írt edzéstervet. De Évának másra volt szüksége, hogy mást ne mondjak, azért, mert ő nő, és csak nem rég tért át a 10 km-re. Nagyon sokszor írtam át teljesen az egész edzéstervet, mert Évával láttuk, hogy ez nem jó, mást kell csinálni. Éva soha nem volt Széles Sándor kontrollja alatt, amíg én edzettem, sosem hívta fel Sanyi Évát, hogy milyenek voltak az edzések. Az edzéstervek értelmi szerzője nem én voltam, ezt nem vitatom, az Széles Sándor volt, de Éva nem Széles Sándor irányítása mellett készült fel. Aki mást mond, az nem mond igazat! A táborokban úszhatott Gyurtáékkal, de nem foglalkozott vele senki, ha én nem voltam ott.
Az rendben van, hogy a közvélemény szerint Risztov edzője Széles Sándor volt, de például a MOB-nál? Ott mit tudtak? Hiszen az olimpiai aranynak van nem is kicsi anyagi javadalmazása is!
Azt hiszem, akkor az edzőknek huszonegymillió forint járt. Éva leadott egy listát, hogy kinek mennyi jár szerinte, amin első helyen voltam, ötven százalék körül. Majd „megváltozott” ez a lista, többen bekerültek elém, így végül hárommilliót kaptam, vagyis tizenpár százalékot. De ennél engem sokkal jobban érdekelt az, amit elértünk, hogy egy kisvárosi edzőből egy olimpiai bajnok edzője lettem! Gyakorlatilag a csúcsra jutottam a szakmában!
Tényleg álltál sorba munkanélküli segélyért egy olimpiai arannyal a hátad mögött?
Igen. Amikor Évával elváltak útjaink, a 2013-as világbajnokság után – ahol úgy lett kilencedik, hogy négy másodpercre volt az elsőtől – akkor Debrecenben közölték velem, hogy mehetek a tanmedencébe úszást tanítani, feketelistára kerültem. Én ebből nem kértem, így ott ültem a munkaügyi központban...
Szép, magyaros történet! Itt fogalmazódott meg benned, hogy a jövő a két gyerekedé, és velük kell foglalkoznod?
Nem, itt fogalmazódott meg bennem, hogy az ember senkiben nem bízhat, és senkire nem számíthat! Szeretném hinni, hogy számíthatok, de nem. Az ember a családjára számíthat!
Családja egyöntetűen örült, hogy Fehérvárra költöztek (Fotó: Kiss László)
Megtaláltad a helyed a triatlonban?
Meg, de óvatos vagyok. A munkát elvégzem, csinálom, amit kell, de odafigyelek.
Ezért lehet ideális, hogy fókuszban most a két gyereked van. Márk benne van a Tokió 2020-as programban, tehát jó esélye van arra, hogy ott legyen a következő olimpián. Annak pedig elég kevés az esélye, hogy Márk vagy Zsombor egy jól sikerült olimpia után azt mondja: „Mindent magamnak köszönhetek”!
Igen. A triatlon egy nagyon dinamikusan fejlődő sportág, nagyon felgyorsult az utóbbi években, de olyan fiatal még, – nálunk meg főleg – hogy kimondható: Magyarországon még nincsenek olyan nagy szaktekintélyek, mint úszásban, mert ha lennének, már régen top tízes olimpiai eredményeink lennének. Mindenki kutakodik, keresgél, hall valamit… Szép eredmények születtek az elmúlt években, de még közelében sem vagyunk a vezető országoknak. A britek, franciák, németek, spanyolok jóval előttünk járnak. Ezek az országok az elithez tartoznak állóképességi sportágakban. Mi csak úszásban tartozunk oda, ha azt a három sportágat nézzük, amiből a triatlon összeáll. Még nincs szakembergárda nálunk.
Ezzel együtt is talán Tokióban megdőlhet Faldum Gábor olimpiai huszadik helye.
Szerintem is! Nagyon el voltam keseredve most a rotterdami vb után, ahol egy technikai hiba miatt bukott Márk. Pedig nagyon jó állapotban mentünk, ez az úszáson is látszott, hiszen Márk az U23-as mezőnyben tizenkét másodperccel úszott jobban, mint az a Richard Varga, aki az elitek közül elsőnek jött ki a vízből. De ugye Bicsák Bence is esett, Király Istvánt pedig kikörözték. Este kicsit csalódottan a kollégákkal beszélgettünk, és ott hangzott el, hogy ne izguljak, mert az én fiam az úszástudása miatt az elitmezőnyben is az elején fog kijönni. Azt pedig tudom, hogy bringán is elmegy velük, az lesz csak a kérdés, mennyi marad benne a futásra. De ha a három sportágat megnézzük, ilyen idős korban – Márk huszonegy éves – a kerékpározás és a futás az, amin még nagyon sokat lehet fejleszteni, az úszáson már semmit. Az olimpiáig még van idő. Rengeteg lehetőség van benne! Azért dolgozunk, hogy kijusson, és persze, ha ott lesz, akkor minél jobb eredményt érjen el. Már a kijutás önmagában szenzációs dolog, hiszen 2020-ban csak huszonnégy éves lesz, a triatlon pedig nem feltétlenül a huszonnégy évesekről szól, tehát sokkal inkább majd 2024 lehet Márk olimpiája.
Hogy látod, leszel kétszeres olimpiai bajnok edző?
Dolgozom rajta!
