Nőtt a tiniterhességek száma – de mi a helyzet Székesfehérváron?
Nőtt a tiniterhességek száma – de mi a helyzet Székesfehérváron?
Nőtt a tiniterhességek száma – de mi a helyzet Székesfehérváron?Nem gondoltam volna, hogy 2017-ben még mindig ilyen könnyű tabutémába botlani, de a tinédzserterhességekkel sikerült falakkal körülvett területre tévednem, ahol a zavar és félrenézés még általános társadalmi attitűd. Persze tisztelet a kivételnek.
Lányos és fiús anyukaként is értem és érzem ennek a súlyát, hiszen – bár gondolkodás nélkül támogatnám – elsőre biztosan megijednék, ha bármelyik gyermekem tizenhét évesen elém állna azzal, hogy szülő lesz. Ugyanakkor a szakemberek álláspontja szerint egy másik, még mindig szomorúan kínos és feszültséget keltő témával, a szexuális felvilágosítással rengeteg nem kívánt terhesség, testi és lelki sérülés megelőzhető lenne a fiatalok kellően hormongőzös és legalább ugyanannyira felelőtlen éveiben. Ugye, emlékszünk még?
De kezdjük először a száraz tényekkel, és azokkal a számokkal, amelyekhez sikerült hozzájutnom: a Fejér Megyei Szent György Oktató Kórházban 2016-ban 2800 gyermek született, 35 kicsinek pedig 18 év alatti anyuka adott életet. A 35 szülés tovább bontva a következőképpen nézett ki:
- 18-17 év közötti anyukától 15,
- 17-16 év közöttitől 14,
- 16-15 év közöttitől 5,
- 14 éves anyukától egy gyermek született.
Ha tehát arányait tekintjük, akkor a friss anyukák (és az apukákról se felejtkezzünk el, mert azért egy gyerek nem magától lesz, csak úgy) mindössze 1,3 százaléka volt tinédzser, ami messze jobb adat, mint az országos átlag, bár tovább árnyalja a képet, hogy a ki nem hordott terhességek számáról nem kaptam információt. Elindultam ugyan több vonalon is, végül néhány kanyar és ígéret után az illetékes kormányhivatal arról tájékoztatott: nincs adatuk a tinédzserterhességekről, és nem is feladatuk ezt nyilvántartani. De lépjünk is ezen túl.
Amennyiben szigorúan szociális és társadalmi szempontból nézzük azt a tényt, hogy egy túl fiatal lány – szinte kivétel nélkül nem akarattal – édesanyává válik, akkor persze az érem kevésbé fényes oldalát láthatjuk csak, és ami mindezt kíséri az rendre a szégyen, a titkolózás, a megbélyegzés. Még most is. Ám élettani szempontból már ismét árnyaltabb a kép, hiszen ha csak a szülés utáni regenerációt nézzük, akkor egy fiatal test abszolút előnyben van.
„Mint szülész-nőgyógyász azt tapasztalom, hogy az elmúlt évtizedek változása a mi területünkön is ugyanúgy érvényesült: a fiatal lányok egyre hamarabb lesznek érettek, és egyre hamarabb is kezdik el a szexuális életet. De amíg egy 17-18 éves nőnek adott esetben nem jelent problémát a szülés, addig egy 14-15 éves gyermek ilyen szempontból nagyon fiatal” – összegzi a tapasztalatait dr. Hagymásy László szülész-nőgyógyász, a Fejér Megyei Szent György Oktató Kórház szülészet-nőgyógyászat osztályának osztályvezető főorvosa.
Ha a test 14 évesen már készen is áll a felnőtt életre, a szexualitásra, de mi a helyzet a lélekkel?
„A tapasztalat az, hogy a szexuális élet szexualitást illető részéről elenyészően keveset beszélnek otthon a gyerekekkel. A lányoknál nagyjából a menstruációnál ki is merült ez a kérdés, mert erről egyszerűen kénytelenek a szülők beszélni, de arról már, hogy mi történik a szex során, mire kellene figyelni a nőnek és fiúnak, hogyan kellene magát védeni, a lelkét megnyitni, arról egyetlen szó sem esik. Sokszor már azért sem, mert ezekkel a dolgokkal sajnos maga a szülő sincsen tisztában. Ma Magyarországon a szexuális kultúra nem létező fogalom” – világít rá Séllei Györgyi szexológus.
Persze a fiatalok ettől még elboldogulnak, ahogy mindig is elboldogultak. Míg mi újságokból és az egymás közötti suskusokból szedtük össze a magunk tudását még bőven a gyakorlati megvalósítás előtt, addig mostanra kinyílt a világ, és a gyerekek válogatás nélkül kapnak arcba mindent. Nem viccelek, minden, de minden tálcán fekszik előttük. Semmi más feladatuk nincsen, mint beírni a jó öreg keresőbe azt a szót, hogy sex. Hogy mit kapunk: nagyjából 3 240 000 000 találatot 0,65 másodperc alatt. És ez nem válogatott tartalom, ebben az egészen ijesztő perverziókig minden benne van. Ja, hogy rá kell kattintani arra, hogy elmúltam 18? Azt hiszem, ez az álszentség csúcsa, hiszen egy minden iránt érdeklődő fiatalt ez az egy kattintás biztosan nem tart vissza semmitől.
„Már a lányok is elég intenzíven érdeklődnek a pornó iránt, a fiúk pedig 13-14 éves korukra, bevallottan a pornót tartják az elsődleges tananyagnak. Az én saját statisztikáim szerint 6 éves koruktól látnak pornót a gyerekek, körülbelül 11-12 éves kortól kezdve néznek, 13 éves kortól felfele pedig rendszeresen fogyasztják is. Folyamatosan tartok szülői értekezleteket, és amikor ezt a számadatot elmondom, kivétel nélkül az a reakció: de az én gyerekem nem csinál ilyet! Egyértelmű, hogy a szülő erről nem tud, hiszen nincsen az a gyermek, aki pornónézés után odamegy anyukájához vagy apukájához, és azt mondja: ma láttam egy nagyon durva pornót, kicsit beszélgessünk róla!” – így Séllei Györgyi.
Hogy a pornónak mi köze lehet egyáltalán a nem kívánt terhességekhez? Hány olyan felnőttfilmet láttatok, ami úgy kezdődött: gyerekek, a szex egyik fontos része – amennyiben szeretnétek megvédeni magatokat a nem kívánt terhességtől, betegségtől – a védekezés, úgyhogy elő a gumival!
„Az előző tanévben az egyik iskolában (nem Székesfehérváron – szerk.) tanítottam 9-10. osztályos lányokat, 85 százalékuk már 16 évesen nem volt szűz, és tízből jó, ha 4-5 lány védekezett, mert a fiú nem akarta használni az óvszert, mondván az csökkenti az ő élvezetét. És ez nem csak technikai probléma, hiszen a szex nem arról kellene hogy szóljon, hogy nekem jó, hanem arról, hogy a másiknak, a másikért teszem. De ezt senki sem tanítja, mondja el nekik” – meséli a tapasztalatokat Séllei Györgyi.
De ne legyenek illúzióink, Székesfehérváron sem jobb a helyzet. Egy általam megkérdezett fehérvári középiskolai osztályfőnök is – aki kérte, hogy nevét ne írjam le – csak megerősíteni tudta a fentieket: a legtöbb tizedikes diák már bőven él szexuális életet, néz rendszeresen pornót és persze a gumit is cikinek tartja, mert rontja az élvezetet. (Tegye fel a kezét az a nő, aki még soha nem hallotta ezt a kifogást!) Az is nagy tanulság, hogy a fiatalok – saját bevallásuk szerint – néha egyszerűen buliból vagy unaloműzésből fekszenek le egymással. És igen, a pózokat és a technikákat az Internetről sajátítják el.
Egy 2016-ban készített székesfehérvári felmérés adatai szerint a városi középiskolások 82 százaléka, a felsőoktatási intézménybe járó fiatal felnőtteknek pedig a 92 százaléka böngészi napi rendszerességgel az Internetet, párkapcsolati problémáikkal pedig az esetek 59 százalékban barátokhoz fordulnak, és csak 15 százalékuk kérdezi a szülőt. Tehát, helyben vagyunk!
„Azt látom, hogy a legbonyolultabb időszakban, amikor minden változik körülöttük, és főleg ők maguk is változnak, teljesen egyedül maradnak. Ma Magyarországon nem nagyon beszélhetünk szexuális felvilágosításról. A szülők többnyire maguk sem tudják, hogy hogyan kellene, az iskolában pedig zömében csak a száraz tényekről, tiltásokról esik szó, az is késve. A diákok az utolsó évben, vagyis 18 évesen tanulnak az emberi biológiáról részletesen. Addigra kis kivétellel már mindenen túl vannak” – összegzi Séllei Györgyi.
Mondhatnánk, mi is felnőttünk, és végül megtanultunk mindent – jobban, rosszabbul. Igen, csak egy gondosan rejtegetett újság képei nem mutattak olyan, gyakran torz képet, mint egy mindent bele pornófilm. Nem mutatták be úgy a nyers, érzelemmentes szexet, mintha az a természetes testiség egy teljesen normális formája lenne.
Félreértés ne essék, kinek a pap, kinek a papné, mindenki maga tudja, hogy mitől jó neki, de ahogy egy kisgyereknek elmagyarázzuk, hogy a mesében szereplő sárkány valójában nincs is, úgy a tinédzser gyereknek már nem, hogy az anál nem a szerelem első lépése.
Azért persze nem mindig ennyire fekete és fehér a kép, hiszen, ahogy Séllei Györgyi is mondja, a szerelem megnyit más irányú kapukat is a fiataloknál. „Ugyanakkor azt is látni kell, hogy még nem volt olyan generáció ebben a világban, aki ilyen mérhetetlen mennyiségű és válogatatlan információnak volt kitéve a szexszel kapcsoltban, és aminek a tényleges testiséghez, a valósághoz ennyire kevés köze lett volna. Hogy merre vezet ez a út, még nem tudni.”
Persze azt kimondani, hogy az Internet és a felgyorsult világ meg a pornó tehet mindenről, eléggé felelőtlen és hamis állítás volna, hiszen az, hogy lányok túl fiatalon és véletlenül estek teherbe mindegyik korszakban előfordult, mint ahogy az is, hogy a nem kívánt tinédzserterhességet a környezet szégyennel, elutasítással, suttogással és vádló tekintetekkel jutalmazta. Nincs ez máshogy 2017-ben sem...
Kati, de hívhatjuk akár Anitának is ugyan már betöltötte a 18-at, ettől még „óriásbalhé” kellős közepén éli terhességének napjait. Akár mázlistának is mondhatnánk, mert ki nem tagadták, és még a leendő, szintén fiatal apuka is mellette áll, de azért nagyon nehéz neki, és úgy érzi, ha időben kiderült volna, hogy terhes, akkor biztosan elveteti a babát.
Hogy számára mit hoz a jövő? Még ő sem tudja, de talán elég reményt adhat, hogy innen is fel lehet állni. Rosta Noémi története reményteli példa lehet, hogy egy korai terhesség nem a világvége. Noémivel általános iskolai osztálytársak voltunk, bár ő már nem annyira fiatalon, de még 20 éves kora előtt hozta világra első gyermekét, egy kisvárosban azért lehetett hallani „kedves” megjegyzéseket (Noémi sem székesfehérvári – szerk.). Ám a suttogók nem nyertek, Noémi ma négygyermekes anyuka, aki szépen építgeti üzletét, persze a nehézségek nem kerülik és kerülték el, de köszöni szépen, jól van.
„1998 februárjában estem teherbe, de csak májusban derült ki. Semmi jele nem volt, hogy babát várok, bár ha korábban jövök rá is megtartom Normant. Joga volt élni. Sajnos az apja, és az ő szülei nem így gondolták, nagyon csúnya dolgok történtek akkoriban. El kell vetetni! - mást sem hallottam tőlük, később még apasági perig is mentek. Anyum meglepően pozitívan állt hozzám, teljesen felpörgött. De azért nehéz volt „rendes apa” nélkül, ő ugyanis nagyjából hároméves koráig látogatta Normant, aztán eltűnt nyolc évre, majd újra megjelent és mindenféle ajándékokkal próbálta pótolni magát. Félévig ment így, aztán megint eltűnt. Az utolsó tartásdíjfizetési utalás közleményében az állt: Meddig kell még fizetni? Norman már 19 éves, és tavaly felvételizett az orvosira. Sajnos négy ponttal lemaradt, de nem adja fel, és addig is tanul: gyógypedagógiai asszisztensnek és gyermekpszichológiát, éppen Fehérváron. Nagyon okos gyerek és én büszke vagyok rá. Az apja ezt sem tudja.”
Noéminek az életet sem volt egyszerű újraépíteni vagy inkább felépíteni, egy kisgyermeket nem annyira tolerált jól a környezete.
„Az, hogy Norman után párkapcsolatom legyen, abszolút lehetetlen volt. Ahogy kimondtam, hogy gyermekem van, már vágták is rám az ajtót. Persze végül ez is megoldódott. A férjemmel közös gyermekeink is születtek. Amit sajnálok, hogy tanulni nem volt lehetőségem, kellett a pénz, így amint lehetett, munkába álltam. Jelenleg saját vállalkozásomat fejlesztgetem, de azért jól jönne még valami itthonról végezhető munka” – meséli Noémi.
Valószínűleg Kata/Anita és párja élete sem lesz sokkal könnyebb, hiszen hiába írunk 2017-et, a megbélyegzés, a mások élete feletti ítélkezés még mindig nagyon kedvelt népi mulatság, és miért lenne ez másképpen, a túl fiatalon és véletlenül anyává lett lányokkal és apává lett fiúkkal szemben?
A szomszéd Joli néni feddő tekintete is nagyon tud fájni, de talán az lehet az igazán nehéz, ha az egyébként is bizonytalan és rémült fiatalt még a közvetlen környezete is megítéli. Megítéljük.
Megítélünk úgy, hogy egy pillanatra sem merül fel bennünk, hogy egyébként van-e jogunk pálcát törni bárki felett, és közben ki merjük-e jelenteni, hogy mi aztán soha nem hibáztunk, és egyetlen egyszer sem cselekedtünk felelőtlenül hormongőzös kamaszéveinkben? Bezzegamikorunkbanozhatunk-e úgy, hogy a kisördög nem vigyorog a lelkünk szándékosan eldugaszolt mélyén csúfondárosan maga elé dünnyögve, hogy: aha!
Azt pedig már csak félve teszem fel, és tényleg csak költői kérdésként, hogy vajon felelős szülőként, felelősen álltunk-e mindenkor a felvilágosítás és a bizalom témaköréhez? Szóval nyugodt lelkiismerettel feltehetjük a kezünket, hogy mi aztán mindent megtettünk?
Persze erős lenne azt állítani, hogy a tízezer fiatal anya hibája egy az egyben a szülő felelőssége, hiszen a felnőttkor küszöbén álló lányokról és fiúkról beszélgetünk, de akkor is… ha a pulpitusról magyarázva próbáljuk magunk alá gyűrni a saját felelősségünket, az egy kicsit sem hunyorít vissza?
És vajon felelős szülőként mikor teszünk jót: ha gyakorlatilag lelökjük a gyereket a Tajgetoszról, és azt mondjuk: na, fiam, ha gyereket csinálni tudtál, akkor majd ezt is megoldod! Vagy ha óvjuk és támogatjuk őt/őket, hogy a legkevésbé szenvedjék meg a hibás döntés súlyát?
Válaszokért kezdtem bele ebbe a témába, de a végére mégis csak a kérdések szaporodtak fel…
