Tényleg olcsóbbak külföldön a műszaki cikkek?Tényleg olcsóbbak külföldön a műszaki cikkek?
Azt azért gyorsan hozzáteszem, hogy a fenti megfigyelésem, sőt tapasztalatom ellenére sem tartozom a nyugat-imádók lelkes táborába, de azért a tény, az tény. Kétségtelenül vannak azok a termékkörök, amik kint olcsóbbak, és ez már az élelmiszerek tekintetében is megfigyelhető. Tavaly még az internet is tele volt azzal, amikor az egyik tévéstáb átröppent Oberwartba egy röpke bevásárlásra. Talán a legszembeötlőbben az új iPhone tekintetében jutottunk odáig, hogy sokan elkezdjenek gondolkodni: hogy van az, hogy itthon az egész világot figyelembe véve a legdrágább az amúgy is botrányosan drágára árazott telefon?
Jó persze, azért ne higgyük azt, hogy Németországban, Ausztriában, vagy a többi tőlünk földrajzilag nyugatabbra fellelhető országban azon túl, hogy sokkal többet keresnek, még minden sokkal olcsóbb is. Nyilván ez badarság, nem minden olcsóbb ott sem. Jellemzően náluk a szolgáltatások a drágábbak. Nem is véletlen, hogy Sopronban és környékén szinte miden utcasarkon Zahnarzt felirat látható, de az utóbbi időkben már nem csak a fogaikat hozzák javíttatni hozzánk a nyugati szomszédok. Hallottam már olyanról is, hogy Németország hozzánk közelebb eső részéről szervezetten, trélerrel hoznak autókat javíttatni. Igen, nálunk meg olcsóbb a szolgáltatás, mint a bolti áru. Bár az igazat megvallva azért ez egy TV-vásárlás előtt csekély vigasz tud lenni.
Az internet adta lehetőségeket kihasználva simán, bárki tehet egy próbát. Sokat nem kutakodtam a neten, olyan áruházat kerestem, mely itthon is és például Németországban is vagy Ausztriában is fellelhető: MediaMarkt. Azonos tudású terméket kerestem, de pont ugyanazt a típust ne is keressük, arra a gyártók kínosan ügyelnek, hogy legalább régiónként eltérő típusszámozással árulják a szinte azonos terméket. Nem véletlen. Nem mennék bele a részletekbe, de egy átlagos 40” körüli UHD felbontású Samsung vagy LG tévé Ausztriában 5-10 százalékkal, Németországban legalább 20 százalékkal olcsóbb, mint itthon. Azért az egy 150.000 forintos készülék esetében már több tízezer forint.
És akkor itt adja magát Fluimucil Ábel kérdése: de miért?
Nos, elég összetett a kérdés. Az első, amit figyelembe kell vennünk, hogy Európában nálunk a legmagasabb a forgalmi adó. Ezt ugye ismerjük, régi téma, de ettől még a 27% az 27%. Sok. Nagyon sok, és ez minden fizikai árura rátevődik. Persze létezik ÁFA Németországban is, csak jóval alacsonyabb a mértéke (19%). Aztán ott vannak még az élőmunkát terhelő, szintén magas munkáltatói járulékok is, melyek, igaz nem közvetve, de tovább emelik az árakat, mert annak ellenére, hogy hódít a netes vásárlás, azért nem csak a nagyáruházakban dolgoznak munkavállalók. A webáruházban megvett termékhez is kell jó pár munkavállaló. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy létezik egy gyártói árazáspolitika is, ahol a gyártók azért igen jelentősen beleszólnak az adott régió, ország árazásába. Ennek majd a garancia érvényesítésnél lesz fontos szerepe.
Jogdíjak
Ez külön említést érdemel, mert sokan nem tudják, hogy hazánkban van egy adathordozókat terhelő különadó is, melyet az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület számára kell megfizetnie minden magyar állampolgárnak, amennyiben olyan terméket vásárol, melyre elvileg felmásolható akár egy jogvédett tartalom is. Nálam ez veri ki a biztosítékot a legjobban. Tulajdonképpen ez az adó már be van építve az adott termék árába. Mégpedig úgy, hogy az első forgalmazónak, aki az országba hozza a terméket, kötelezően meg kell vennie a termékre ráragasztandó artisjus-matricát, ezzel igazolva, hogy az adót (jogdíjat) megfizette. Aztán, ahogy az lenni szokott, ezt az adót addig tologatják tovább a kereskedelmi láncban, míg eljut hozzánk vevőkhöz és az egészet mi fizetjük ki. Talán ez az adónem a leghátrányosabb a piaci árképzésre, mert nem kis összegről beszélünk. Egy 32GB méretű egyszerű SD-memóriakártya ára átlag 7.000 forint, melyből a jogdíj az idei esztendőben 2.993 forint. Azért ez nem kevés, majdnem a teljes ár fele. És ezt a díjat beszedik minden adattárolásra alkalmas eszköz után. Ilyenek például az okostelefonok, tabletek, notebookok, számítógépek, CD-, DVD-lemezek, PenDrive-ok, külső HDD-k, memóriakártyák, merevlemezes meghajtók, de még az SSD-k után is meg kell fizetnünk.
Az ominózus Artisjusos hologramos matrica, mely azt hivatott jelezni, hogy megfizették az adathordozó után a jogdíjat. És az Artisjus Egyesület munkatársai járják az országot és ellenőrzik a kereskedőket, hogy jogdíjas terméket árulunk-e. Nálunk az Excom-ban éppen a múlt hónapban végezett próbavásárlást az Artisjus Egyesület! Egyesület, nem hatóság!
Jó, nem mondom, az illegális tartalom fogyasztás valóban hatalmas méreteket kezd ölteni, nem csak itthon, és az Artisjus elméletileg az előadóművészeket támogatja ezzel, de hogy ez mennyire igazságos és jogos abba ne menjünk bele, az egy külön okfejtés lenne. A lényeg, hogy akár a saját fotóinkat, akár illegális tartalmat másolunk is a PenDrivera, ezt ki kell fizetnünk. Hátha mégis illegálisan szerzett, jogvédett zenét másolunk rá. Tehát, akkor az én olvasatomban, ha potenciális bűnelkövető lennék és a torrent oldalakról töltenék le illegális tartalmakat és azt egy ilyen jogdíjas adathordozóra másolnám rá, akkor azzal le is tudtam a jogi kötelezettségeimet? Hát egy frászt, nem! Akkor? Mindegy, ne menjünk bele. Értem és gondolom a vevők is értik miről is szólna ez a jogdíj, csak a mértéke félelmetesen magas. Más országokban is létezik ilyen szabályozás, csak messze nincs ilyen piactorzító hatása. Az Artisjus oldalán egyébként megtekinthető, hogy az idei évben hogyan alakulnak a jogdíjak. Érdekes olvasmány.
Akkor most menjünk, vagy ne menjünk a németekhez tévéért?
Én nem mennék. Pedig aki ismer engem az tudja, hogy imádom a tévéket cserélgetni. Biztos valami belső kényszer mozgat, hogy mindig a legújabb technológia előtt ülve nyomjon el az álmosság esténként. De még egy tévéért sem mentem Ausztriáig. Annak ellenére, hogy itthon általánosságban elmondható, hogy magasabbak az árak, azért időről-időre léteznek olyan akciók, melyeket ha szemfülesen kifigyelünk, lehet jó vételeket kifogni. Ilyen lehetőség például a most pénteken induló Black Friday.
Garancia
És a végén még egy fontos döntési tényező. Nagyon fontos, hogy ugyan létezik az európai garancia fogalma, de azért ez cseppet sem azonos a hazai jogszabályok szerinti garanciával. Több oldal is foglalkozik a külföldön vásárolt termékek garanciális kötelezettségeivel, melyek léteznek és működnek is, de! Vásárlás előtt érdemes itthon tájékozódni, hogy az adott márka szervize, ügyfélszolgálata miként értelmezi a külföldön vett termékek garanciális ügyintézését. Azt például egy ügyfelünk elmondásából tudom, hogy a Samsung a Németországban vásárolt BluRay lejátszót ott is és itthon is 2 éves jótállási idővel értékesíti, de ebből itthon csak egy évet vállal be.
A külföldi vásárlás egyedüli buktatója lehet a garancia érvényesítése, már ha szükség lesz rá. Nem minden termék esetében vállalják be a gyártók az igen gyakori több éves garanciákat egy másik országban.
Nyilván, mert erről szól a kormányrendelet megfelelő pontja. Álláspontjuk szerint az európai garancia 1 év. Azt tanácsolták, hogy a készüléket vissza kell vinni a vásárlás helyére, amennyiben szeretné az ügyfél a második évben is javíttatni. De nem csak a Samsung esetében hallottunk ilyenről. Ellenben vannak azok a gyártók, melyek szinte világgaranciával értékesítik a készülékeiket. Korábban a Toshiba is így járt el. De létezik az a verzió is, például az Acernél, hogy jó pénzért vehetünk garancia kiterjesztést földrajzi tekintetben is. Nyilván ezeknek is megvannak az okai. Feljebb már utaltam rá, de lényegében arról lehet szó, hogy adott gyártó nem szívesen dolgoztatja itthon a drága szervizmérnököt egy másik országban sokkal olcsóbban megvett készülék javításán.
A döntést a fogyasztók hozzák meg, hogy hol vásárolnak, itthon vagy külföldön, de sokat nem érdemes agyalni rajta, mert közben meg elkapkodják a Black Friday-os szuper akciós darabokat, melyekből javarészt csak igen korlátozott mennyiség van a webáruházakban.