Székesfehérvári és móri páros lett 2017 legjobb fiatal férfi kézilabda-játékvezetője
Székesfehérvári és móri páros lett 2017 legjobb fiatal férfi kézilabda-játékvezetője
Székesfehérvári és móri páros lett 2017 legjobb fiatal férfi kézilabda-játékvezetőjeNem éppen hálás szerep a játékvezetőké, megmondom őszintén, általában nem is értem a derék sípmestereket. Kapnak hideget-meleget a szurkolóktól, játékosoktól, edzőktől, alakuljon bárhogy is egy mérkőzés, ők általában mindig a figyelem és valljuk meg, a nem túl pozitív megnyilvánulások kereszttüzében állnak. Viszont az is tény, nélkülük nem lehet elkezdeni semmilyen meccset, így szerepük megkérdőjelezhetetlen és felbecsülhetetlen a csapatsportok világában.
Bármennyire is csóválják a fejüket a szurkolók, a játékvezetők között is akadnak szép számmal tehetségek, akik sokra hivatottak sportágukban. A székesfehérvári Horváth Mártonra és a móri Altmár Kristófra biztosan igaz ez a megállapítás, lévén a Magyar Kézilabda Szövetség 2018. január 10-i elnökségi ülésén őket választotta 2017 Legjobb Fiatal Játékvezetőinek. A két, egyaránt 24 esztendős fiatalember immár másodszor érdemelte ki az elismerést, ráadásul fiatal koruk ellenére mostanra nem számítanak kezdőnek a magyar kézilabda elitligáiban. Élvonalbeli debütálásukra a 2015/2016-os szezonban került sor, azóta 19 férfi és 18 női bajnokit vezettek a magyar NBI-ben, többek között a Győri Audi ETO KC és a Telekom Veszprém meccsein is közreműködtek. Hogy mennyire sikeresen, azt a most kapott elismerés is jól mutatja.
- Ebben a díjban két éve már volt részünk, akkor is nagyon örültünk neki és ez természetesen most is így volt. Nem számítottunk rá, mert mi csupán tesszük a dolgunkat, az hogy ezt elismerik, az csak egy plusz dolog - árulta el Horváth Márton, majd Kristóf is beavatott a nagy hír érkezésének pillanataiba:
- Egyszer csak jött egy telefonhívás, hogy sok szeretettel gratulálnak. Vissza is kérdeztem, hogy mihez? Ekkor tudtam meg, hogy elnyertük ezt a díjat. Tényleg nem számítottunk rá, de nagyon örülünk neki, ez komoly elismerése a munkánknak.
Nyilván adódik a kérdés, mi a legfontosabb tulajdonsága egy játékvezetőnek? Saját kérdésemre rá is vágnám a választ: észrevétlenül képes lehozni egy éles meccset is. Ennek azonban több összetevője is van a fiúk szerint.
- Elsősorban érteni kell a játékot, ha nem érted, akkor soha nem leszel jó játékvezető. A másik a személyiség, az, ahogyan reagálsz dolgokra, ahogyan kommunikálsz a társaddal, a játékosokkal, edzőkkel. Egy nagyon tisztelt kollégánk szokta mondani: a halott asszonyt is el kell tudni adni. Ugyanígy nekünk is el kell tudni adni az ítéleteinket, ezért fontos a megfelelő kommunikáció a pályán lévők és a szurkolók felé. De a legfontosabb a következetesség, ez mindig elvárás egy játékvezetővel szemben. Talán ezek azok, amikben mi a legtöbbet fejlődtünk. Fontos, hogy a játékvezetői páros tagjai bízzanak egymásban, ebben a sportágban azért általában fix párok vannak. Mivel mi mindig együtt dolgozunk, elengedhetetlen a bizalmi kapcsolat, ami szerencsére nálunk megvan, nagyon régóta ismerjük egymást, lassan 10 éve már. 2012 nyara óta fújunk együtt, ráadásul nem csak bírópáros vagyunk, hanem barátok is.
A kölcsönös bizalom és barátság persze nem érne sokat a génekből fakadó érzék nélkül. Babiczky Tibor játékvezető volt az, aki felfedezte a párosban ezt az érzéket, és a fehérvári szakember vette szárnyai alá a duót, majd sokáig egyengette is útjukat. Így talán nem véletlen, hogy a szakember nagyon jó véleménnyel van a fejér megyei játékvezetőkről:
- Amikor megismertem Marciékat, azonnal éreztem, hogy megvan az érzékük a játékvezetéshez. Megkérdeztem tőlük, hogy akarnak-e ettől a sportágtól valamit ebben a formában, játékvezetőként. Azt mondták, igen. Ezzel indult a közös munka, ami nem volt könnyű, de tehetségesek és szorgalmasak, két nagyon okos, értelmes és szerény fickó, egyetemre járnak, nyelveket beszélnek. Nincs kétségem, néhány éven belül nemzetközi mérkőzéseken is fújhatnak! - meséli Babiczky Tibor.
A nemzetközi karrierig azonban még számos feladat vár Marcira és Kristófra a hazai bajnokságokban. Adódik is a kérdés, a női vagy a férfi NBI-ben van könnyebb dolguk? Marci már adja is a választ, Kristóf teljes egyetértésével.
- A nagy neveknek, az úgymond sztároknak sokkal könnyebb fújni. Azért könnyebb, mert nagyon profik. Ránk néznek, látják, hogy fiatalok vagyunk, de elfogadnak minket, meg lehet velük beszélni a meccsszituációkat. A másik része, hogy minél többet vezetsz egy adott játékosnak, annál inkább elfogad téged és az ítéleteidet. A férfi mezőnyben egyébként keményebb a játék és így a szabálytalanságok is, a hölgyek rafkósabbak, próbálják takarásban elkövetni a szabálytalanságokat, náluk nehezebb kiszúrni ezeket a szituációkat. De alapvetően ez meccsfüggő, volt már nehéz férfi meccsünk és volt könnyebb női bajnokink is. Ami közös, hogy mindkét nemnél nagyon jó meccset vezetni, élmény a magyar NBI-ben fújni, mert nagyon magas színvonalú bajnokságaink vannak.
Pont emiatt a fiúk egyelőre nem is tűztek ki maguk elé nagyobb célokat, egyszerűen csak szeretnének minél több színvonalas hazai bajnokin szerepet kapni. Egyszerűen imádják a kézilabdát, melyet korábban játékosként is űztek.
- Mindketten játékosként kezdtük, úgy is érvényesülhettünk volna, de valahogy erre a pályára sodort minket az élet, engem például valamennyire édesapám hatására. Én annyira beleszerettem a játékvezetésbe, hogy abszolút el tudok tekinteni azoktól a külső körülményektől, amik esetleg negatívan befolyásolnának - mondja Marci.
No igen, azok a bizonyos külső körülmények, de nevezzük is nevén a dolgot: A játékvezető általában a kevésbé szeretett velejárója egy mérkőzésnek, leginkább a csapatukat elvakultan imádó szurkolók számára. Búcsúzóul nem is kérdezhetek mást, mint azt, mennyire lehet ezt elviselni ezt a fajta "szeretetet", nem rettenti-e el a párost a kézilabdától? Kristóftól meg is kapom a tökéletes választ, mely megmutatja, miért is viheti sokra ez a két fiatalember a kézilabdázás világában.
- Persze, vannak "kedves" rigmusok, amik felsejlenek - mosolyodik el - Néha mókásan, a meccs után megjegyezzük egymásnak, hogy: "Hallottad mit kiabáltak? Ohh, persze!" De ennyi, megyünk tovább. Ezek benne vannak, mi nagyon szeretjük ezt a sportot és ebbe a szerelembe ennyi bőven belefér.
