Folytatják az Árpád-házi csontok vizsgálatát 
Folytatják az Árpád-házi csontok vizsgálatát
Folytatják az Árpád-házi csontok vizsgálatát Több éves kutatás eredményeként hozták napvilágra a múlt héten a szenzációszámba menő felfedezést, miszerint az Árpád-ház tagjai eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek. Ahogy azt korábban megírtuk, a tizenegy, székesfehérvári bazilikából származó csontváz vizsgálata során III. Béla király és egyik felmenőjének DNS-éből azt állapították meg, hogy egészen biztosan az R1A haplocsoportba tartoznak, ami azt bizonyítja, hogy eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek.
De mi is az a haplocsoport?
„Haplocsoportnak a családokra jellemző génszakaszt nevezik." – tudtuk meg Kásler Miklóstól, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosától. – "Minden család férfi tagjaiban ugyanaz a haplocsoport öröklődik, és nagyon sok haplocsoport-hasonlóság figyelhető meg bizonyos népek, nemzetek között. Az R1a haplocsoport, ahová az Árpádok is tartoztak, Eurázsia nagy területein volt megtalálható. Vannak rokonaik Eurázsia legkülönbözőbb pontjain. Tehát előfordulhat az, hogy R1A haplocsoporthoz tartozó egyén él Finnországban is. De a finnekre az N és annak a különböző számai jellemzőek, nem az R1A haplocsoport. A skandináv népek nem tartoznak az R1 csoporthoz, ahogy a neolatin népek és a finnugor karakterű népek sem. Ezzel szemben megtalálhatók az R1 csoport tagjai nagyon nagy számban Indiában, a Turáni-alföld különböző részein, Perzsiában, a Kaukázus környékén. Az Árpád-házi DNS-ek további vizsgálata nagyon sok további adatot fog még ehhez az első közléshez hozzátenni.”
A kutatások alapvető motivációja volt, hogy a történelem viszontagságai miatt feldúlt Árpád-sírok összekevert csontjaiból minél több csontvázat összerakjanak, lehetőség szerint meghatározzák, hogy ki kicsoda, úgy a királyok, mint a leányági leszármazottak vagy az eltemetett előkelőségek vonatkozásában.
„Minden a gondolattal kezdődik. Nálam az eredeti gondolat akkor indult el, amikor láttam az Escorialban a spanyol királyok csontjait, csontvázait, koporsóit, szarkofágjait, a Westminsterben az angolokét – vagy folytathatnám a sort a bécsi kapucinusok templomával." – mondta Kásler Miklós. – "Akkor mindig rendkívüli hiányérzetem támadt: nekünk mindez miért nincs meg, amikor ilyen rendkívüli személyiségek voltak a magyar királyok, az Árpád-háziak, az Anjouk és Hunyadi Mátyás is, tehát általában akik Székesfehérváron lettek eltemetve. Jó lenne létrehozni a csontvázak ismeretében akár a székesfehérvári bazilika területén, a nemzeti emlékhelyen egy sírkertet, ahova el lehet zarándokolni, és emlékezhetnénk Európa egyik legnagyobb dinasztiájára, melynek szerepe rendkívüli volt."
Hogyan történt a kutatás?
Kásler Miklós további izgalmas részleteket is elárult az elmúlt években lezajlott vizsgálatokról, többek között azt is, milyen felemelő volt steril műtői körülmények között ilyen történelmi jelentőségű felfedezésekre jutni: „Miután az intézetben nagyon hamar elkezdtük a tumor DNS-ek vizsgálatát, úgynevezett szekvenálását, és évente már hétezer vizsgálatot végzünk, úgy éreztem, hogy megvan a képesség arra, hogy DNS-eket vizsgáljuk. Természetesen itt hatszáz-nyolcszáz éves DNS-ekről van szó, ahol nyilvánvalóan számos eltérés van, de az alapismeret ugyanaz. Szakemberek nyitották fel a szarkofágokat, koporsókat. Műtői sterilitás körülményei között átvittük a csontokat az Országos Onkológiai Intézet egyik erre a célra előkészített műtőjébe. Ott minden egyes csontvázról CT-felvételeket készítettünk, majd mintát vettünk. Rendkívül felemelő, nagyon szép munka volt. Ezt követte a mintáknak az előkészítése arra, hogy megpróbáljunk nyolcszáz éves DNS-eket kivonni. Mégpedig nem melléktermékeket, nem a baktériumok, férgek DNS-eit, hanem megfelelő tisztítás után az eredeti csont DNS-eit. Utána következtek a különböző génszakaszok meghatározásai illetve az eredmények feldolgozása, de ez legalább kétéves munka volt. Nagyon összetett, bonyolult munka, és igazán örülök, hogy a göttingeniek mellett ezt mi is meg tudtuk csinálni!"
A kutatások eredményeinek hitelességét az is igazolja, hogy a jellemző génszakaszt nemcsak az országos intézet egyik genetikai csoportja által sikerült meghatározni, hanem párhuzamosan a göttingeni egyetemen is. Egymástól teljesen függetlenül, kódszámokkal jelölt mintákon, úgy, hogy közben nem egyeztették a mérési eredményeket. Azok pedig megegyeztek: ez rendkívül nagy pontosságot jelent. A két mérési sorozat egymást hitelesíti.
A kutatások folytatódnak
Mivel a székesfehérvári osszáriumban úgy vannak csoportosítva különböző régészeti és egyéb megfontolások alapján a csontvázak, hogy valószínűsíthető, melyik csontváz mögött élt magyar király, a szakember elmondása szerint először ezeknek a csontoknak a DNS-vizsgálatait kell elvégezni, hogy lehetőség szerint minél hamarabb azonosíthassák azokat a királyi személyeket, akiket lehetséges: „A kutatásnak az a fázisa, amikor túljutunk az Árpád-házon, további minták meglétét, jelenlétét feltételezi. Mert például ahhoz, hogy meg tudjuk a két Anjout határozni, mintát kell venni a nápolyi katedrálisban őrzött Anjou férfi tagoktól. Szeretnénk az egyéni sajátosságait is leírni III. Bélának – róla már most meg lehet állapítani, hogy 190 centi feletti, rendkívüli fizikai adottságokkal és nagyon nemes koponyával rendelkező ember volt. Igaz, ezt eddig is tudtuk. De meg lehet határozni, milyen volt a haja vagy a szeme színe, voltak-e öröklődő betegségei, és nagyon sok egyebet.”
Ki volt III. Béla?
III. Béla 1172 és 1196 között volt Magyarország királya. Bizáncban szerzett tapasztalatainak, bölcsességének és intelligenciájának köszönhetően az ország egyik legvirágzóbb korszaka köthető a nevéhez. Ő tette általánossá az írásbeliséget, fellendítette a gazdaságot és a kultúrát is. Uralkodása idején született a Halotti beszéd és könyörgés, az első nagyobb összefüggő magyar nyelvemlék. Udvarában tevékenykedett jegyzőként Anonymus, a Gesta Hungarorum szerzője, aki a királynak köszönhetően a híres párizsi egyetemen tanulhatott. III. Béla az egyetlen uralkodónk, akinek földi maradványait teljes épségben találták meg a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika romterületén, ezért is lehetett jó alap a kutatásokhoz.
Az Archaeological and Anthropological Sciences című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány történeti bevezetőjét Szabados György, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum történésze írta. Szabados György elmondta: azzal, hogy azonosították III. Béla genetikai profilját, a genetikusok számára adott az a gyönyörű archeogenetikai feladat, hogy a dinasztiából még további azonosításokat végezhessenek el.
