Minden gyereket hazavárnak!
Minden gyereket hazavárnak!
Minden gyereket hazavárnak!Minden évben május végén van az Ezer lámpás éjszakája, amikor világító lufik elengedésével azokra a gyerekekre emlékeznek, akik soha nem értek haza. A probléma talán távolinak tűnik, de a tejesdobozokon lévő fényképek vagy az eltűnt fiúkat, lányokat kereső Facebook-posztok azt mutatják, a jelenség szinte mindennapos.
Ezer meg nem talált fiatal országa
Az EU 2015-ös adatai szerint arányaiban véve Magyarországon keresik a legtöbb fiatalkorút. A felmérésből kiderül az is, hogy az eltűnt gyermekek többsége idővel szerencsére előkerül. Ugyanakkor az utóbbi években hazánk több mint ezer meg nem talált fiatal problémájával áll szemben.
„A gyermekek elszökésének előzménye számos esetben olyan súlyos problémákban gyökerezik, mint a szegénység, a kilátástalanság és a családon belüli szexuális, lelki, fizikai vagy verbális erőszak. A legnagyobb kockázatnak a 14-17 év közötti lányok vannak kitéve. Nem elhanyagolandó a megelőzés szempontjából, hogy sok olyan fiatal van, aki azért szökik el, hogy valamilyen okból kifolyólag felhívja magára környezete figyelmét. A szökés nem kizárólag és nem elsősorban családi környezetből történik: a legtöbb eltűnést nevelőintézetekből jelentik be – az összes bejelentett eset nyolcvanöt százaléka innen érkezik.” – emelte ki Mán Ingrid, az Ezer lámpás éjszakája kezdeményezés kommunikációs és marketing munkatársa, majd hozzátette: azoknak a fiataloknak az életéből, akik nevelőintézetben nevelkednek, hiányzik a szocializáció elsődleges és legfontosabb szakasza, a családi szocializáció.
A legtöbben nevelőintézetből tűnnek el
„A gyermek a biztonságot jelentő családban tanul meg mindent, amire később szüksége lesz. Ez az a közeg, ahol megtanul szeretni és szeretve lenni, és ahol megtanul hinni magában. A család mindig, minden körülmények között a biztonsági hálót kellene, hogy jelentse számára. Azok a fiatalok, akik intézetben nőnek fel, sosem tapasztalják meg az anyai gondoskodást, az apai törődést, a feltétel nélküli szeretetet, életükből hiányzik az a fajta meghittség és biztonságérzet, amit kizárólag a család melegsége tud biztosítani.” – mondja Mán Ingrid.
Benyúlt a bugyimba a bácsi!
Könnyen csellengővé válhatnak azok a gyerekek is, akiket szexuálisan bántalmaztak. A nemzetközi statisztikák szerint minden hatodik-hetedik lány szexuális bántalmazás áldozatává válik tizennyolc éves kora előtt. Itthon sem sokkal jobb a helyzet: minden tizedik gyermek veszélyben él Magyarországon az őt ért erőszak miatt. Ez azt jelenti, hogy évente százezer gyereket molesztálnak. A legveszélyesebb korban a 13-14 év körüli lányok és a 7-8 éves fiúk vannak. A zaklató személye csak ritkán derül ki, de általában az áldozat rokoni vagy baráti köréhez tartozó férfiról van szó.
Mán Ingrid megjegyezte: a szexuálisan zaklatott gyermek hajlamos elhallgatni, titkolni az átélteket. Szégyelli a vele történteket, zavarodott, fél vagy saját magát hibáztatja. A fiúk esetében még kevesebb annak az esélye, hogy a szörnyűségre fény derül. Ezek a tényezők mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyermekből csellengő válik.
Mit csináljunk, ha eltűnik a gyerek?
Hívjuk a rendőrséget az általános segélyhívó számon – 112 – vagy a Kék Vonal segélyszervezetet a 116000 számon, és jelentsük be az eltűnést. Tegyük mindezt részletes személyleírással: ruházattal, a nála fellelhető tárgyakkal, telefonszámokkal, barátok neveivel és minden olyan információval, melyek segíthetik a hatóság munkáját annak érdekében, hogy a gyerek minél hamarabb épségben előkerüljön.
Keressük fel az összes környékbeli kórházat és mentőállomást, kizárva annak veszélyét, hogy baleset érte a gyermeket.
Érdeklődjünk a közeli busz- és vasúti pályaudvarokon, hogy látták-e a keresett személyt.
Kérdezzünk meg minden rokont, családtagot, barátot és iskolatársat, hogy tudnak-e valamit a hollétéről.
Nézzük át a közösségi oldalait: ha bejelentkezett valahonnan, akkor információhoz juthatunk arról, hogy hol tartózkodik vagy hol tartózkodott legutóbb (ezeken az oldalakon üzenhetünk is neki).
Nézzünk körül az eltűnt holmija között, hátha találunk valami árulkodó jelet azzal kapcsolatban, hogy hova mehetett. Nézzük meg, hogy magával vitte-e az útlevelét, személyes okmányait. Ellenőrizzük továbbá a szobáját: nézzük meg, hiányzik-e valami fontos dolog, vitt-e magával több napi ruhát.
