Mikor lássunk világot, ha nem fiatalon? - interjú Kőszegi Biankával
Mikor lássunk világot, ha nem fiatalon? - interjú Kőszegi Biankával
Mikor lássunk világot, ha nem fiatalon? - interjú Kőszegi BiankávalNemrég jöttél haza Amerikából. Közben elkezdődött a suli és nem mellékesen még dolgozol is. Mivel foglalkozol pontosan?
Még diák vagyok, a Pannon Egyetem fordító-tolmács mesterszakán tanulok, amelyből még két év van vissza, aztán jöhet is a diploma. Emellett versenyszerűen kézilabdázom, illetve egy nyelviskola szervezésében Székesfehérváron angolórákat is adok. Ezen kívül pedig nagyon szeretek utazni, ebből adódóan a Camp Leaders program szervezésében Amerikában táboroztattam. Több éves tábori tapasztalatomnak köszönhetően pedig mindenféle marketing és promóciós tevékenységekbe is besegítek.
Mi az a Camp Leaders?
A Camp Leaders egy program a sok közül, amelyet a Smaller Earth nevű kulturális csereprogram szervező cég hozott létre. Elsősorban diákokat küldenek ki Amerikába és Kanadába nyári munkára, ha úgy tetszik, diákmunkára. Főként amerikai nyári táborokban lehet elhelyezkedni, én is egy ilyen campben tevékenykedtem.
Nemrég indult a kanadai program, amelynek köszönhetően Amerikától kicsit északabbra is kipróbálhatják magukat a lelkes kalandorok. Ezen kívül a Smaller Earth-nek van egy Resort Leaders nevű programja is, amely azt teszi lehetővé, hogy a fiatalok négy-öt csillagos szállodákban szorgoskodjanak.
A Camp Leaders nemrég ünnepelte fennállása huszadik évfordulóját. A központja Angliában van, de megtalálhatóak Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban és hazánkban is. A magyarországi indulásuk első évében még csak hat-nyolc embernek szervezték le a nyári munkáját, ez a szám ma évente kb. ezerháromszáz fő körül áll meg.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Camp Leaders-szel?
Amikor még végzős középiskolás (Kodolányi János Gimnázium és Szakgimnázium) voltam, akkor néhány barátom már belekóstolt a nyári amerikai melókba. Láttam, hogy mennyire bejött nekik a táboroztatós buli, így eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha én is kimennék Amerikába az egyik nyáron?
Persze nem ment minden egyből, már elsőéves egyetemista (Pannon Egyetem, anglisztika alapszak) voltam, amikor elkezdtem nézegetni Facebookon a különböző táboroztatós hirdetéseket, majd egy olyan eseményre bukkantam, amely szerint a Camp Leaders tájékoztatót tart Veszprémben. Az a jó ebben a programban, hogy elhagyják Budapestet és vidéki városokban is tartanak előadásokat, úgymond toborzókat. Ha minden jól megy, akkor elég érdeklődő esetén Székesfehérvárra is ellátogatnak majd a közeljövőben.
A tájékoztatón kiderült, hogy a Camp Leaders 100%-os garanciát vállal arra, hogy lesz táborod. Ha jelentkezel, akkor tuti ki fogsz menni. Ezután mondtam anyának, hogy kimegyek Amerikába dolgozni. Mire ő csak legyintett, majd jött az interjú, ahol a program dolgozói készítettek egy barátságos interjút, hogy a kinti táborok lássák, milyen az angolod, mennyire vagy jófej, kreatív stb. Az interjú után egyből aláírtam a szerződést és akkor már a szüleim is látták, hogy komolyak a szándékaim.
Ezek a tájékoztatók sikeresek? Hogyan vélekednek általánosságban az emberek ezekről az amerikai nyári munkákról?
Az a tapasztalatom, hogy a tájékoztatókra nagyon sok fiatal érkezik, de kevesebben írják alá a szerződést és indulnak el az álmok földjére. Azt látom, hogy mindenki fél belevágni az ismeretlenbe. Nyilván ez természetes dolog, én is átéltem ezt, átérzem a helyzetüket, de sokszor fordul elő az is, hogy mennének, azt mondják, hogy tök jó meg minden, de valami mégis visszatartja őket. Ilyenkor előtérbe kerülnek a kifogások: az egész nyarat leköti, messze van, soha életemben nem repültem, barátom, barátnőm van stb. És akkor elengedik.
Időnként persze az is megoldható, hogy valaki baráttal, barátnővel vágjon bele a kalandba, de én azt mondom három nyár tapasztalat után: nagyon örülök, hogy nem ismerőssel utaztam az első táboromba. Ha egyedül mész ki, akkor mindenki felé nyitsz és nyitnod is kell, mert nyilván nem akarsz kimaradni a programokból. Egymagadban sokkal nyitottabb leszel az új környezetre, az emberekre és úgy általában mindenre, ami körülvesz. Mindenkinek azt javaslom, hogy ne baráttal akarjatok kimenni, ha pedig mégis, akkor tudatosan figyeljetek arra, hogy ne klikkesedjetek, hanem mással is beszéljetek.
Mesélj egy kicsit magáról a táborról, ahol voltál.
Már háromszor voltam kint Amerikában (2015, 2016 és 2018) és mindig ugyanabba a táborba, a Camp Huckinsba mentem vissza. Választhattam volna mást is, de nagyon megtetszett a hely, így nem is volt kérdés, mi lesz minden évben a célállomás. A camp a New Hempshire állambeli Freedom nevű város mellett található, amely az Ossipee tóhoz közeli erdős területen fekszik. Tökéletes helyszínt biztosít a filmekből is látható ízig-vérig amerikai táborokhoz.
Heti hat napot melóztam, az első két nyáron a konyhán ügyeskedtem, a harmadik nyáron viszont már sportigazgatóként (Sports Field Director) tevékenykedtem, aki a gyerekeket tanítja sportolni. Egy ilyen amerikai táborban több területen foglalhatják el magukat a 9-15 éves fiatalok: van például a waterfront program, ahol úszóleckéket adnak a gyerekeknek, egy másik helyen meg kajakozni tanulnak. Felhúztak egy külön részt, ahol barkácsolhatnak, rajzolhatnak, színezhetnek, tehát minden található, ami a klasszikus tábor fogalmát kimeríti.
Mindig ugyanazok az arcok köszönnek vissza?
A személyzet állandóan cserélődik, de vannak akik rendszeresen visszatérnek ugyanabba a campbe. Az amerikaiak között van olyan, aki táborozni is a Huckinsba járt, majd miután kiöregedett, egyből munkába állt, és azóta minden évben visszajár melózni. Van, aki már tizenöt éve ezt csinálja, legutóbb ünnepeltük az egyik táboroztató huszadik évfordulóját, a táborigazgató pedig már negyvenkilenc éve része a Camp Huckins mindennapjainak.
Felnőtt személyzet is található a tábor területén, akik felügyelik az eseményeket, de ők mind amerikaiak. A külföldi és az amerikai staff nem mindig munkálkodik együtt, most viszont hogy Sport Field Directorként dolgoztam, már több amerikai munkatársat is kaptam.
Mennyire lehet feljebb lépkedni a ranglétrán?
Sajnos a Camp Huckinsban nem igazán van lehetőség magasabb beosztásokban dolgozni (más táborokban lehetséges), viszont minél többször mész vissza, annál magasabb lesz a fizetésed: évente 200 dollárt (a cikk írásának napján kb. 56 000 forint - a szerk.) is emelhetnek. Talán az jelenthetné a szintlépést, ha a korcsoportokhoz (junior, middler, senior) tartozó vezetői állást megpályázná valaki, de ezeket a pozíciókat általában helyi erőkkel töltik fel.
Mennyi az annyi? Mennyit kereshet Amerikában egy magyar diák?
Ezt egy kulturális cserediák programként kell felfogni, így az emberek általában nem a pénz miatt mennek ki, hanem azért, hogy eljussanak az USA-ba. A harmadik évemben a Sports Field Director munkakörre egész nyárra 3800 dollárt (kb. 1 070 000 forint) kaptam, de ebből kapásból 800 dolláromba (kb. 225 000 forint) került, hogy megvegyem a repjegyem oda-vissza, amit utólag a tábor vissza is fizetett.
Amikor először hallottam a Camp Leadersről, akkor az is nagyon szimpatikus volt, hogy nem kell óriási összegeket befektetni az első nyaradba. Első körben fizet a diák 400 eurót (kb. 129 000 forint), meg talán egy kb. 30 000 forintos vízumdíjat, és ennyi. Minden más költséged a Camp Leaders állja: repülőjegy, biztosítás, munkavállalási engedély stb. Viszont ehhez az is hozzátartozik, hogy nagy általánosságban (főleg ha felfedezed Amerikát) az első nyaradból semmit nem fogsz hazahozni.
Mivel nem fizetsz be nagy összeget, ezért a sok támogatás úgymond levonódik a fizetésedből, így kerül a bankszámládra összesen 1250 dollár (kb. 353 000 forint). Ez az összeg azért a táboroztatás alatt is megcsappan, nem beszélve az utazásokról. Mert ha már kint vagy, akkor még szép, hogy körbeutazod Amerikát.
A kirándulásokra a tábor után van lehetőség, de hogy ez mikor van, az táborfüggő. A Camp Huckins viszonylag későn, június 20-a környékén kezdődik, és kb. augusztus 22-én van vége. Ha plusz pár hetet még maradunk a tábor vége után, akkor azt nagyon jól megfizetik, aztán jöhet Amerika felfedezése.
A második nyaramról már maradt egy kis összespórolt pénzem, ami 1000 dollár (kb. 280 000 forint) körül mozgott, de ez is főleg az ott kiépített kapcsolataimnak volt köszönhető, amelyeket az utazások során kamatoztattam. A harmadik szezon után pedig 2500 dollárral (kb. 702 000 forint) érkeztem haza.
Hogyan viszonyulnak az amerikaiak a külföldiekhez?
Nagyon jó fejek a külföldiekkel, már csak azért is, mert tudják, hogy egyrészt ők viszik a hírüket a nagyvilágba, másrészt van, aki átrepüli a fél világot, hogy náluk töltse a nyarat. A táborok fő célja, hogy a diákok megismerjék egymás kultúráját. A Camp Huckinsban például van olyan, hogy elviszik bevásárolni a külföldieket, és mindenki főz egy az országára jellemző ételt. Én többek között gulyáslevest, paprikás krumplit és lángost is készítettem. Mondanom sem kell, hogy mindenki imádta.
Milyen helyeken fordultál meg Amerikában?
Azért is jelentkeztem a Camp Leaders programba, mert ki nem álmodik arról, hogy eljut egyszer New Yorkba vagy Los Angelesbe. Az első nyaramon már jó előre megterveztem, hogy merre szeretnék menni az USA-n belül: az első utunk (mert időközben több Camp Huckinsos barátom is csatlakozott) New Yorkba vezetett, ahol öt napot töltöttünk, aztán következett San Francisco, ahol négy napig nézelődtünk, majd a túrát Los Angelesben zártuk. Ott aztán nem győzzem kapkodni a fejem, mert kb. minden sarkon valami hírességbe botlottam.
A második etapban, 2016-ban már rutinosabban vetettem bele magam Amerikába. Első utunk Bostonba vezetett, a következő állomás Philadelphia volt, majd a mesés Miami következett, amit szerintem senkinek sem kell bemutatnom. Ha arra jártok, mindenképpen lessétek meg Key Westet. Zárásként pedig átruccantunk Chicagóba, amely az eddigi kedvenc amerikai városom lett.
Idén nyáron sem maradt el a kalandozás. Bostonnal nyitottam a sort, majd átrepültem Los Angelesbe, aztán jöhetett a Grand Canyon és az igazi amerikai feeling: kempingezés, sütögetés, tábortűz és az elmaradhatatlan S''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''mores, a tűzről pattant Amerika a csillagos ég alatt. Még most is olyan gondolatok kavarognak bennem, hogy én tényleg ott voltam? Egészen hihetetlen. A Grand Canyon után - a Bryce Canyon és a Zion Nemzeti Park érintésével - Las Vegas következett, ahol természetesen a pihenésé volt a főszerep: kaszinóztunk, várost néztünk, felültünk egy óriási hullámvasútra, tehát volt ott minden.
Hogyan élted meg ezt a három évet? Voltak esetleg mélypontok?
Negatívumai ennek a Camp Leaders programnak nincsenek, inkább sokszor nehéz, de semmiképpen nem volt rossz. Természetesen nekem is voltak mélypontjaim, amikor minden nap hétkor kezdesz dolgozni, ráadásul ugyanazt a monoton melót űzöd egy darab szabadnappal, akkor egy idő után besokall az ember.
Olyan is előfordulhat, hogy megbetegszel, azt viszonylag nehezebb kezelni, de az összképet tekintve ezek eltörpülnek a rengeteg csodálatos élmény mellett. Ha valaki megkérdezi, hogy milyen volt a nyaram, akkor ezek a mélypontok eszembe sem jutnak. Csak a pozitív élmények maradnak meg.
Mi a helyzet a honvággyal?
Lehet, hogy szerencsés vagyok, de nekem soha nem volt honvágyam. Úgy mentem ki az első nyaramra táboroztatni, hogy előtte még nem voltam ennyi ideig távol a családomtól, de még így sem volt honvágyam. Sőt, olyannyira nem volt, hogy konkrétan akkor volt a honvágyhoz hasonló hiányérzetem, amikor Amerikából hazajöttem.
Mi a jövő? Meddig szeretnéd ezt a táboroztatást csinálni?
A Camp Huckinsban van olyan hagyomány, hogy ha valaki lehúz öt évet a táborban, akkor kiérdemli a Huckster címet. Kap egy búvármadaras nyakláncot (angolul loon, ami egyben a tábor jelképe) utána pedig következik a beavatási ceremónia. Nekem az idei volt a harmadik, és még minimum két évet szeretnék táboroztatni, hogy igazi Huckster legyek.
Utána majd meglátjuk. Még két év van hátra a mesterképzésemből, így elméletben még van időm, de már megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha már a szakmámnak megfelelő munkahelyen kezdenék dolgozni.
Mit tanácsolsz a jövő táboroztatóinak? Aki pedig még bizonytalan, ők miért vágjanak bele?
Az első tanácsom az lenne, hogy ha nem érzed magad annyira nyitottnak, ha nem tudsz kilépni a komfortzónádból, akkor nem biztos, hogy neked való ez a program. Ha viszont valakiben egy kicsit is benne van a kalandvágy, illetve hogy megismerje önmagát, a saját határait, akkor a Camp Leaders az ő bulija.
Általában úgy jön haza az ember, hogy több lesz tőle, tehát ezzel a lehetőséggel csak nyerni lehet. Ha valaki Amerikába szeretne menni, akkor ennél nincs jobb lehetőség. Csak meg kell tenni az első lépést, ami mindig a legnehezebb. A többi majd jön magától, és egy percre sem fogod megbánni, hogy belevágtál életed legnagyobb kalandjába.
