Hetvenöt év után elballagtak a Szent István középiskola 1944-ben végzett diákjai
Hetvenöt év után elballagtak a Szent István középiskola 1944-ben végzett diákjai
Hetvenöt év után elballagtak a Szent István középiskola 1944-ben végzett diákjaiÁcs Béla, Bogárdi Lajos, Tihor Péter, és Rozinger Rudolf. Ők négyen élnek még abból a száztizenhat fős évfolyamból, akik 1936 és 1944 között jártak a Székesfehérvári Magyar Királyi Állami Ybl Miklós Gimnáziumba, mai nevén a Szent István Szakközépiskolába.
Már diákkorukban is kiemelkedően összetartó közösség voltak. 1940-ben meg is kötötték azt a találkozási szerződést, melyben mindannyian aláírásukkal pecsételték meg a megállapodást, hogy az iskola befejezése után is kapcsolatban maradnak, minden évben találkoznak. A háborús évek aztán nem könnyítették meg a fogadalom betartását. Egy hét helyett egy nap alatt kellett letenniük az érettségi vizsgát, melyet nem előzött meg szalagavató, és nem követett ballagás. Igazi bankettre már nem volt lehetőség: az elsötétített ablakú Árpád Sörözőben búcsúztatták titokban a diákéveiket.
„A szerződéskötést követő időszakra, az 1940-es évekre sajnos már nem a nyugodt, gondtalan tanulás, könnyed lovaglás volt a jellemző, hanem a rettegést, félelmet kiváltó II. világháború és a hozzá kapcsolódó események hatásai." - emlékezett vissza Ács Béla. - "Különösen súlyos hatást váltott ki, amikor 1941-ben a Bárdossy-kormány hadat üzent Szovjetuniónak, ezzel is hitet téve a hitleri német rendszer mellett. Az események valamennyi családot érintettek, valamilyen formában.
1944. május 22-én a két osztály hatvanegy diákja, (a VIII. A osztály Inokai Béla tanár úr, a VIII. B osztály Cseh Antal tanár úr vezetésével), eredményesen vizsgázott, és a további tanulásra érettnek nyilváníttatott.
Sajnos rá kellett ébrednünk arra, hogy a „Béke szigetét” nem a mi számunkra telepítették, amikor a postás kézbesítette a Honvéd Hadkiegészítő Parancsnokság levelét. A levelet felbontva derült ki, hogy számunkra is megkezdődött a háború. A levélben kapott értesítés „Parancs” értelmében 1944. december 3.-án 08.00 órakor háromnapi hideg élelemmel és az időjárásnak megfelelő öltözékben meg kellett jelennünk a Hadkiegészítő Parancsnokságon.”
A háború végeztével végül valamennyien hazatértek különböző körülmények között, és hozzáláthattak elképzelt terveik megvalósításához.
Bármerre sodorta is az élet őket szerte a világban (került ki közülük mérnök, építész, világhírű kardiológus, szülész, egyházi ember és közgazdász is), hűek maradtak az iskolás években tett eskühöz. Bár a hetvenedik találkozón, 2014-ben már felmerült, hogy az lesz az utolsó hivatalos keretek között történt találkozás, azóta is minden évben összegyűlnek. Felkeresik egykori iskolájuk épületét, megkoszorúzzák az épület előtti emlékműveket, majd együtt ebédelnek és múltidéző beszélgetésekbe merülve töltik a napot. A már elhunyt iskolatársak leszármazottai, gyermekei, unokái, dédunokái közül is sokan összegyűlnek velük ilyenkor, így történt ez idén is.
A 2019-es, hetvenötödik találkozó különlegesebb volt minden korábbinál: a még élő négy osztálytárs ugyanis Barna József iskolaigazgató és kollégáinak segítő szervezésében bepótolhatták az 1944-ben elmaradt ballagást. Rozinger Rudolf betegsége miatt távol maradt, a többiek emelt fővel sétáltak végig az iskola folyosóján a Ballag már a vén diák dallamaira.
„Csodálkozással, örömmel, izgalommal vártuk ezt az eseményt, remélem, hogy az iskola mindenben tudta biztosítani azt a színvonalat, ami kijárt nekik. - fogalmazta meg meghatottan Barna József igazgató. - Arra vagyok a legbüszkébb, hogy el tudtam ballagtatni őket. Mert ilyen, hetvenöt éves érettségi találkozóval és azzal egybekötött ballagással, vagy egyáltalán egy hosszú-hosszú évek múlva bekövetkezett ballagással sem dicsekedhet a város egyetlen más intézményvezetője sem. ”
