A szeretet kódjai - egyéves a Székesfehérvári Balettszínház
A szeretet kódjai - egyéves a Székesfehérvári Balettszínház
A szeretet kódjai - egyéves a Székesfehérvári Balettszínház„Ez az év olyan volt, mintha három évad sűrűsödött volna bele, hiszen egyszerre folyik a társulatépítés és az intézményalapítás – amiben még mindig benne vagyunk – illetve a repertoárépítés.” – állapította meg Egerházi Attila. A Székesfehérvári Balettszínház igazgatója szerint a telt házas előadások mindenképpen bizakodásra adnak okot, de akkor sem lettek volna elkeseredve, ha ez nem így van, hiszen nincs olyan balett-társulat vagy táncszínház, ahol minden előadás mindig telt házas.
Új nyelv, amit érteni kell
Az első repertoár összeállítása során elsősorban az volt a szempont, hogy egy új műfajt kell Székesfehérváron meghonosítani, hiszen a balett ebben a formában, ahogy ők művelik, ismeretlen volt korábban. Ezért megpróbáltak olyan darabokat színpadra állítani, amelyek alkalmasak arra, hogy az alapvetően prózai színházhoz szokott közönséggel megismertesse a kortárs tánc rokon vonásait a prózai színházzal – illetve láttassa a különbségeit: „Ezért volt a Diótörő az első bemutatónk, ami családi balett. A másik családi balett a Rómeó és Júlia, és továbbra is tervezünk cselekményes előadásokat a jövőben. De ahogy az irodalomban a novellákra, regényekre, drámákra, úgy a versekre is szükség van. Éppen ezért táncverseket, egyfelvonásos baletteket is műsorra fogunk tűzni.” – meséli a terveket Attila, majd hozzáteszi: „Nem szeretem a tanítás, a nevelés szót használni, inkább azt mondanám, ez egy ismerkedés, egy befogadás, ami később tudást fog jelenteni a közönségnek, ezzel együtt egyre több és magasabb szintű élményt.”
A szeretet erejében hisznek
Egerházi Attila szerint a Rómeó és Júlia című darab arról a két nagy erőről szól, ami az embereket mozgatja. Ez nem más, mint a szeretet és a félelem, ezek egymásnak feszülése. A szeretet leglángolóbb megnyilvánulási formája a szerelem, ami a Rómeó és Júlia alapköve. A félelem egyik legborzasztóbb megnyilvánulási formája pedig ugyanebben a darabban az értetlenségből fakadó gyűlölet: „Számomra és a társulat számára is a szeretet az az erő, ami mozgat bennünket. Remélem, hogy ezt érzi a fehérvári közönség, akik már eljutottak az előadásunkra. Sok szeretet árad felénk az előadások végén, amikor feláll a közönség és tapsol. Ezt a szeretet lehet érezni a terem rezonanciájából is.”
Együtt élni a várossal
Amikor Egerházi Attila elkezdte a munkát Fehérváron, magával hozta vezető táncosát, Cristina Porres Mormeneót, aki egyedül tanította be a teljes három felvonásos Rómeó és Júliát. Ők már összeszokott párosként érkeztek, a többiek utánuk csatlakoztak a csapathoz.
„Cristinával több mint tíz éve együtt dolgozunk, a többiekkel is dolgoztam már, de nem ilyen sok időt. A próbatáncok során olyan táncosokat kerestünk és találtunk, akik nyitottak új dolgokra, ugyanakkor már komoly tapasztalat van mögöttük. S bár még nagyon az elején vagyunk, már most is nagyon erős képet mutat a balettszínház.” – mondja büszkén Egerházi Attila. Jelenleg tizenhárom táncművésszel működnek, ebben a szezonban hat gyakornok táncolt náluk, jövőre pedig nyolc gyakornok csatlakozik a csapathoz.
Ott voltak a városi futballmérkőzésen,vagy kimentek az utcára és egyszer csak az Országalmánál Rómeó és Júlia elkezdett táncolni, népszerűsítve ezzel az új bemutatót, emellett számos városi rendezvényen jelen vannak. A balettszínház társulata nem tett mást, mint elkezdett együtt élni a várossal: „Én már lassan két és fél éve itt élek, de még mindig nem ismerem minden zegzugát a városnak. És persze azt is szeretném, hogy a város is megismerjen bennünket, ehhez itt kell élni, együtt kell lüktetni vele. Egy művészember pedig csak úgy tud létezni, hogy kiviszi a művészetét – képletesen szólva a portékáját – a piacra. Nem lehet azt várni, hogy ülünk az elefántcsonttoronyba bezárva a kőszínházban, és majd jönnek az emberek az előadásra. Persze ezt is lehet, de akkor legalább negyven év kell ahhoz, hogy az emberek megtudják: van itt egy balettszínház. Ki kell menni a város lakói közé és azt mondani, hogy ezek vagyunk mi, és ha szeretnétek megismerni ezt a csodálatos műfajt, akkor gyertek be a színházba és nézzetek meg bennünket!”
Fehérvár művészete a világban
Külföldi és budapesti meghívások is voltak, ahol már mint Székesfehérvári Balettszínház lépett fel a társulat, ezzel a város művészeti életét is hírül adva. Szerencsés műfaji adottság, hogy nem kötik őket nyelvi határok, hiszen a táncot ugyanúgy érzik és értik a világ minden táján. A társulat ezt ki is használja és turnézik külföldön, de belföldön is: nemcsak Budapesten, hanem vidéki városokban is. A prágai tánc világnapi fesztiválon a sajtó az egyik legkiemelkedőbb produkcióként írt a fehérvári balettelőadásáról. Most nyáron egy kisebb csapattal képviselik Fehérvár kultúráját Spanyolországban, ahol egy nemzetközi kurzust tartanak, és a gálán a nemzetközi táncélet jelentős képviselői is megjelennek.
Mi várható a következő évadban?
Nyáron sem hiányozhat a balettszínház, hiszen már készülnek a Királyi Napokra, ahol az Alba Regia Táncegyesület táncosaival közösen egy izgalmas nyitóprodukcióban vesznek részt. A rövid, de nagyon velős előadást Matuz János rendezi, ennek már folynak a próbái. „A balettet és a néptáncot próbáljuk úgy ötvözni, hogy miközben műfaji sajátosságaikat meghagyjuk, egyfajta összhangot, ezzel új minőséget teremtünk.” – mondja Attila. Ezt láthatjuk majd augusztus kilencedikén, az Országalmánál felállított színpadon.
Augusztus közepén pedig már indulnak az új évad munkálatai: az első előadás októberben várható. Táncversekkel készülnek, három külön kis világot mutatnak be, az est címe: Homokrajzok. A Rómeó és Júliát is játsszák októberben, ahogy karácsony táján a Diótörőt, és egy nagy bemutatót terveznek februárra: „Az új darab Franz Kafkáról szól. Életrajzi ihletésű, és azok számára is nagyon izgalmas lesz, akik soha nem olvastak Kafkáról. Most képet kaphatnak róla az én felfogásomban és a balettszínház interpretálásában!”
Májusban lesz gyerekdarab is, amit az Aladdin, amit a Pelikánba terveznek. Emellett színpadra visznek egy úgynevezett megemlékező művet Trianon kapcsán, hiszen a gyászos történelmi esemény századik évfordulója lesz jövőre. Ez egy közös produkció lesz a Nemzeti Táncszínházzal, és a trianoni drámát fogja feldolgozni.
Lesz-e utánpótlás-nevelés?
Ahogy az első évadban, a következőben is folytatódnak a balettszínházi nyílt napok: minden hónapban egy szombatot kijelölnek, és honlapjukon keresztül bárki jelezheti részvételi szándékát.
A nyílt napok inkább az érdeklődés felkeltését szolgálják, de további célja a színháznak utánpótlást nevelni: „Aki ebből az iskolából – amit reményeink szerint hamarosan létrehozunk – kikerül, amellett, hogy gazdagíthatja az együttest, viheti a fehérvári tánc jó hírét a világ egyéb táncegyütteseibe is. Jelenleg erről az oktatási tervről egyeztetünk a városvezetéssel, mely nyitott rá és fontosnak érzi, hogy legyen utánpótlás. Meg fogjuk közösen keresni azt az iskolát, ahová integrálni tudjuk ezt a képzést.” – tudtuk meg a Fehérvári Balettszínház igazgatójától.
