Az óvónéni Harley-Davidsonon érkezik
Az óvónéni Harley-Davidsonon érkezik
Az óvónéni Harley-Davidsonon érkezikUtolsó munkanapjára készülve a Felsővárosi Óvodában, Kati néninek még sejtelme sem volt arról, hogy aznap délután egy Harley-Davidson nyergében kerüli meg a Velencei-tavat, és az út végén több mint százan éneklik majd neki virágokkal a kezükben a Régi mesékre emlékszel-e még című dalt.
A köszöntést követően évszámokkal ellátott táblákkal a kezükben sorakoztak fel Kati néni egykori óvodásai Felsővárosi Közösségi Házban, jelezve, ki mikor is járt pontosan az ő csoportjába. Dalokkal, versekkel, kis produkciókkal, ajándékokkal köszöntötték fel nyugdíjba vonulása alkalmából a szeretett pedagógust. Bizony, a fiatal felnőttek kezében lévő táblákon még javában az 1990-es évek elejét jelző számok szerepeltek.
Végignézve huszonévvel ezelőtti ovisain, Kati néni folyékonyan sorolta a neveiket, és szinte percenként eszébe jutott egy emlék, egy kedves történet valamelyikükről. „Március 15-e alkalmából kellett rajzot készíteniük a gyerekeknek. - mesélte. - Denisz csak két ívet rajzolt a papírra, én pedig kérdeztem: hol vannak a katonák. Rám nézett és azt mondta: „Nem látod, hogy elmentek a hegy mögé a catába?” Rendszeresen elképesztem egyébként a kolléganőimet is ezzel, hogy név szerint emlegetem a régi ovisokat: „Tudod, az Ágika, akinek vödör volt a jele 1979-ben...”
A főszervező Keresztes Gabriella, akinek három gyermeke is járt az óvónőhöz, elmondta: Kati néni közösségteremtő képessége utolérhetetlen. „Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, hogy mi mindent tett a gyerekekkel, a gyerekekért, a szülőkért! Hihetetlen energiákat mozgatott meg, az egész városrészért, legyen szó udvarrendezésről, óvodafestésről, kirándulásszervezésről, báli műsor betanításáról, anyák napi műsorokról, projektekről. Mellette a szülők is partnernek érezhették magukat, őket sem hagyta pihenni. Hol zöld pólót kellett nagyon gyorsan beszerezni, családfát készíteni, lábnyomokat laminálni, nála még a szülői értekezleten sem lehetett a hátsó sorban meghúzódva telefont nyomogatni, ott is feladat volt: ismerkedési játék, vagy kitalálni, melyik mesét is hallgatják a héten lefekvéskor a gyerekek.”
Kati néni könnyek között köszönte meg az egybegyűlteknek a meglepetést. A megilletődöttségtől nehezen találta a szavakat, de azt nem mulasztotta el elmondani, hogy számára mindig is a családja és az óvoda volt a legfontosabb.
„Egyszer azt kérdezte tőlem valaki, hogy mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre. Akkor én azt válaszoltam, hogy az éjjeli szekrényemet vinném, mert abban benne van a Fülöp Luca kis könyvjelzője, amit nekem készített, a kavics, amit a Szűcs Andristól kaptam, és számtalan felsorolhatatlan apró emlék, ami a gyerekek szeretetét őrzi.”
De vajon hogy került a képbe ezen a napon egy Harley-Davidson? Katalintól erre is megkaptuk a választ: „Régi vágyam volt megtapasztalni ezt a szabadságélményt. Amikor mit sem sejtve befejeztem a munkanapomat délután négykor, megjelent a férjem, és szólt, hogy menjek haza egy kabátért mindenképpen. Aztán megpillantottam Lendvai Misit, két egykori ovisom apukáját, kezében egy bukósisakkal. Majd Fülöp Andrist, aki szintén hozzám járt, és vele jött egy Harley-Davidsonos fiatalember. Felemelő, szenzációs élmény volt a motorozás, nem gondoltam semmire, miközben száguldottunk! Köszönöm, hogy ez nekem megadatott!”
Kati néni elmondta: amikor a férje megkérdezte, mire vágyna a legutolsó munkanapján, ő azt felelte: semmi másra, csak látni és megölelni a gyerekeket, akikkel együtt töltötte ezeket a csodás éveket. De azt álmában sem gondolta volna, hogy összegyűlnek majd a tiszteletére, méghozzá annyian, hogy egy egész este sem elegendő a megölelgetésükre. Bár az ünnepség délután kezdődött, már javában lemenőben járt a nap, amikor még mindig szaladgáló gyerekek töltötték meg a Felsővárosi Közösségi Ház kertjét, és több tucatnyian szó szerint sorban álltak, hogy egy-egy szót válthassanak négyszemközt Kati nénivel.
Könnyekben és nevetésben egyaránt nem volt híján az este: a meglepetés műsorszámok végén felsővárosi parasztasszonynak öltözve léptek be a már nyugdíjas kolléganők, hogy tréfás jelenetek előadása közepette avassák fel a Felsővárosi Öreg Tyúkok társaságának legújabb tagját.
Azt is megkérdeztük az ünnepelttől, milyen tervei vannak közeljövőre, és egyáltalán nem lepődtünk meg, hogy abban gyerekek is szerepelnek:
„Édesanyám ápolása foglal le mostanában a legjobban. Emellett azt remélem, hogy mindig lesznek körülöttem gyerekek, és a két lányom hamarosan unokákkal ajándékoz majd meg."
Fotógalériánkat az eseményről itt találod:
