Pia vagy nem pia: az itt a kérdés...
Pia vagy nem pia: az itt a kérdés...
Pia vagy nem pia: az itt a kérdés...Az alkoholizmus az a csúnya betegség, ahol a beteg bizony nagyon sokáig, akár a májkómáig és a koporsóig is tudja magát bőszen hitegetni: na, hát nem iszom én olyan sokat, és egyébként is, bármikor abba tudom hagyni! A jobb esetben csak alkoholmámoros színjáték díszletét pedig sokszor éppen a legszűkebb környezet kínálja, ahol - ha van - a gyerekek se ússzák meg a statiszta kényszerű szerepét.
Mert ciki lenne azt mondani, hogy nálunk nem kolbászból van a kerítés, a látszat márpedig nagyon fontos!
És ugyan szenvednek kutyául a betegtől, a szomszéd Gizi indiszkrét firtatózására szinte kivétel nélkül sértődötten megmagyarázzák: Tóni, Béla, Géza, Mari, Éva, Anna stb... nem alkoholista és nem is iszik sokat, csak nagy a stressz a munkahelyén!
A fent vázolt helyzet persze már az erősen megszaladt a szekér állapota, ám a gyakorló alkoholista egyszer kezdőként vágott neki a piahegy megmászásának. Csak egy pohár bor/sör esténként a haverokkal/osztály-/csoporttársakkal nem nagy ügy, csak a lazítás és jobb alvás végett...
Hogy mikor jön a függés? Az okosok szerint akkor, ha már a mindennapi rutinunk részét képezi az esti alkohollal való zsibbasztási szeánsz. A mennyiség nagyjából nem is kérdés, hogy a webbeteg meghatározását is idecitáljam:
alkoholbetegnek azt a személyt tekinthetjük, akinél a testi és/vagy lelki függőség is kialakult.
Hogy ugyanezen oldalnak egy másik definícióját is beletöltsem a poharunkba, csakhogy mégis legyen szó decikről: a férfiaknál heti 21 egység, nőknél heti 14 egység alkoholos ital elfogyasztása tolerálható, legalább két alkoholmentes nap közbeiktatása mellett.
Nagyivók azok a nők, akik heti 35, és azok a férfiak, akik heti 50 egység szesznél többet fogyasztanak. Egy egységnek számít egy pohár sör (425 ml világos vagy 285 ml barna sör), egy pohár bor (100 ml fehér- vagy 60 ml vörösbor) és 3 cl tömény alkoholos (égetett szeszes) ital.
Ezek a mennyiségek persze hozzávetőlegesek, azért irányadóként nem rosszak. Szóval, ímhol a nagy kérdés:
Nálad mennyi az annyi?
Nem, nem kell hangosan kimondani, elég, ha önmagadnak mersz őszintén válaszolni...
De térjünk vissza a fősodorhoz: amíg az iszogatóból alkoholbeteg lesz, nem kevés lépcsőfokon kell elszántan felküzdenie magát (az, hogy ezt ki, miért teszi, egy másik fejezet a történeteben). És nem mindegy, hogy az első lépcsőfokoknál kik veszik körül.
Nem véletlenül célozza a Száraz Novembert meghirdető Kék Pont Alapítvány és a 7térítő az idei kihívásban Ital a padban címmel a felsőoktatásban tanulókat. Hiszen, ahogy írják:
Tudományos kutatások sora bizonyítja ennek az életszakasznak az ivás szempontjából kritikus jellegét,
de legalább ennyire fontosnak tartják az egyetemi évek közösségépítő és személyiségformáló pozitív hatását, beleértve a felhőtlen szórakozás és bulizás élményét is.
A négy évvel ezelőtt elindult kollektív öngondozó projekthez persze nem kell egyetemistának lenni, hogy csatlakozhassunk. Elég egy kis kalandvágy, na, meg némi önismeret. A szervezők ugyanakkor kiemelik: a program nem célozza a súlyosabb alkoholbetegséggel küzdőket, akik nem vészelnek át egy napot sem alkohol nélkül. Számukra nem az öngondozás, hanem a szakértői kezelés kínálhat segítséget, de ehhez is lehet a Kék Pont szakembereit keresni.
Így ha megvan a válaszod a fenti kérdésemre, vagyis, hogy nálad mennyi az annyi, már csak az maradt vissza, hogy be mered-e vállalni a Száraz Novembert, és bírod-e?
