2 hónapnál régebbi cikk

Hányszor tud elveszni a hozzátartozó telefonszáma egy hónap alatt a fehérvári kórházban?
·Egészségvasárnapi szubjektív·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotója
unsplash.com/Olga Kononenko
Hányszor tud elveszni a hozzátartozó telefonszáma egy hónap alatt a fehérvári kórházban?
·Egészségvasárnapi szubjektív·Utolsó frissítés: undefined

A válasz esetünkben az, hogy ahányszor csak áthelyezik másik osztályra. Véletlen? Vagy lenne mit javítani a rendszeren?

Mielőtt bárki azt hinné, hogy az alábbi véleménycikk negatív hangvételű lesz, vagy panaszkodás céljából íródott, elárulom: az összkép ennél sokkal árnyaltabb.

Számos személyes történet jött szembe az utóbbi időben különböző fehérvári Facebook-csoportokban pro és kontra tapasztalatokkal arról, mi történt a posztoló kórházba került hozzátartozójával. Pozitív és negatív hangvételű beszámolókat is olvashattam arról, hogy miként bántak egy-egy beteggel. El tudták-e érni őt a hozzátartozók, vagy éppen arról, hogy jutottak-e elég információhoz családtagjukról. A szokottnál is nyitottabb szemmel figyeltem a sztorikat, mert ugyanabban a cipőben jártam én is. 

Ha az ember családtagja egyik pillanatról a másikra életveszélybe kerül, szirénázva száguld el vele a mentő a szemünk láttára, majd az intenzív osztályon küzdenek érte – az minden érintett számára kiélezett szituáció. Miközben a lényeg nyilván az, hogy az egészségügyi szakemberek végezhessék a dolgukat, jelen esetben életet mentsenek. Persze szerintem az is sokat számít, hogy mit tud és mit tapasztal meg a hozzátartozó ebben a helyzetben.

Nem mindegy, hogy mikor tud érdeklődni az állapotáról. Vagy kap-e megfelelő felvilágosítást és főképp, hogy milyen hangnemben történik mindez. 

Mi az elmúlt hetekben kezdve a mentősöktől, a sürgősségis és intenzíves szakembereken át, a belgyógyászati dolgozókig óriási profizmussal és bravúros szakmaisággal találkoztunk. Lehetetlennek látszó feladato(ka)t oldottak meg. A család ilyenkor végtelenül hálás, de még így sem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a tájékoztatás, a hozzátartózókkal való kommunikáció hangnemén és stílusán finoman szólva is lenne mit csiszolni. 

Nyilván el sem tudjuk képzelni azt, hogy mekkora pszichés nyomásnak, fizikai terhelésnek van kitéve az az egészségügyi dolgozó, de mégis vannak dolgok, amik szerintem elvárhatók. Például, hogy tiszteljük a másik embert. Számomra a legmegdöbbentőbb pedig az volt, hogy egy apróságnak tűnő - mégis az egyik legjelentősebb dolog - egyszerűen el tud sikkadni a gyógyítás folyamata során. Ez pedig a hozzátartozó elérhetősége. Ezt felveszik már a mentősök, mielőtt beszállítják a pácienst a kórházba. Pár órával később a sürgősségit hívva kiderül, hogy oda már nem adták tovább a telefonszámot, nem is lenne kit értesíteni, ha bármi történne a beteggel. A hozzátartozó így hát sietve bediktálja újra a telefonszámát ismételten. 

Aztán egy újabb áthelyezést követően az intenzív osztályra, még fel is hívják ezen a számon. De tovább már nem küldik a beteggel...Ez is csak véletlenül derült ki később. 

Egy hét múlva a beteg jobban lesz, átszállítják. Hogy hová, arról a hozzátartozót nem értesítik. Csak onnan tudja meg, hogy a beteg már van olyan állapotban, hogy nála legyen a mobilja és telefonáljon: „Átszállítottak, nem tudom hol vagyok. Valami hosszú folyosón toltak végig.” Miközben a család lázasan nyomoz, a helyzet megoldódni látszik: egy nővér a beteg mobiltelefonjából kikeresi és feljegyzi a hozzátartozó telefonszámát. Aztán az, hogy egy névjeggyel mellé nyúlt, és rossz a szám az csak akkor derül ki, amikor értesíteni akarják a családot, hogy hazaszállítják a beteget.

A felírt számon egy sok éve nem látott rokon jelentkezik. A jó elérhetőségről fogalma sincs. Csak egy másik sok éve nem látott rokonhoz irányítja a kórház munkatársait. Akikre a hívott számon rájuk csapják a telefont.

A helyzetet ismét a beteg menti meg, eszébe jut egy közeli barátja vezetékes száma, tőle végre megtudják a jó számot, és a beteg nagy nehezen hazakerül. (Hogy a kórház által bejelentett időponthoz képest egy nappal később, azon mondhatni már meg sem lepődünk. Persze erről sem értesíti senki az éjjel-nappal haptákban várakozó családtagokat. De ebbe inkább most ne is menjünk bele. A történet vége végül is az, hogy a beteg hazakerült, és a kórházban megtettek mindent, hogy a lehető legjobb állapotban történjen mindez.  

Mit is kellene pontosan javítani az adminisztrációs rendszeren ahhoz, hogy ez ne történhessen meg, abba nyilván mi nem látunk bele. Jó lenne tudni, mert kívülállóként olyan egyszerű elképzelni, hogy a digitalizáció korában tartozzon minden, a kórházba felvett beteghez egy egységes dokumentum, melyben a róla szóló alapvető információkat tárolják. Például a legközelebbi hozzátartozója elérhetőségét. 

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek