Sárszentmihály – az új kastély lakói
Sárszentmihály – az új kastély lakói
Sárszentmihály – az új kastély lakóiA magyar jogrend a válás intézményét csak 1895-től ismerte el. Az ezt követő huszonöt évben nem vált még gyakorlattá a házasság megszűntésének ezen módja az arisztokrácia számára. Korábban az egyházak döntöttek a válások ügyében. Pallavicini Edina hallani sem akart a válásról. Hitéletével összeegyeztethetetlen volt a „felbonthatatlan szentségi házasság” kötelékének elszakítása. Talán nemcsak ezért tiltakozott férjénél, aki előbb nyájasan, majd határozottan, később fenyegetően lépett fel. A házastársa iránt érzett szeretetet és az öt gyermekre való tekintetet is vegyük számításba, mint lehetőséget.
Amikor Edina asszony konok ellenszegülése ellenére Zichy Rafael végül benyújtotta a keresetet, a törvény szerint indokolásként az alábbi lehetőségek közül választhatott: a házastárs házasságtörése, a természet elleni fajtalanság elkövetése, házasságon belül új házasság kötése, a házassági kötelességeknek szándékos magaviselettel való súlyos megsértése, végül erkölcstelen életmódnak megátalkodott folytatása. Rafael a legízléstelenebb vádat, a természet elleni fajtalankodást választotta. Hideg szívvel ütötte házastársa homlokára ezt a bélyeget, nem kímélte meg gyermekeit sem édesanyjuk kínos botrányától.
A keresetlevél szerint Zichyné és Tormay Cécile írónő egymás iránt érzett különös vonzalma lehetetlenítette el a házasság fenntartását.
Ha ez nem lenne elég ok a T. Bíróság számára, az ügyvédek utaltak még a feleségnek férje iránt tanúsított rideg, kíméletlen, gúnyos és uralkodó magaviseletére, mellyel a gyermekek, az idegenek és a cselédek előtt a férj tekintélyét aláásta. Felrótták a férjével való szexuális érintkezés során igényelt különleges kívánságait és nagymértékű költekezését is.
Ki az, aki a sárszentmihályi új kastély gyakori vendégeként kicsapta a biztosítékot? Horthy Miklós rajongásig imádott írónője, Tormay Cécile, a két világháború közötti időszakban öt kiadást megért Bujdosó könyv írója, a Napkelet folyóirat főszerkesztője, jeles közéleti személyiség, akit mérvadó korabeli irodalomtörténészek a Nobel-díjra is esélyesnek tartottak. Európa szinte valamennyi nyelvére lefordították műveit. A „nemes alapítványi hölgy” az ötgyermekes Zichyné Pallavicini Edina mellé szegődött. Összekötötte őket az írás szeretete és a különböző katolikus nőmozgalmak működtetése. Talán még a vonzalom is.
A gróf a bizonyítás lázában égve túlment minden határon. Budai palotájának és sárszentmihályi kastélyának személyzetét arra utasította, hogy kulcslyukon kukucskáljanak, falakon lyukakat fúrva hallgatózzanak, detektívként leselkedjenek, figyeljenek, jegyzeteljenek és árulkodjanak, felhasználható adatokat gyűjtögessenek a perhez.
Mivel pedig a grófnő tényleg kellemetlenkedő volt a cselédséghez – az írónő látogatásai során Tormay Cécile tényleg nem vette igénybe a vendégszobát, tényleg paravánnal takartatták el a kulcslyukakat, incselkedtek, pajkoskodtak és – a bíróságok megállapításai szerint is – úgy viselkedtek, mint a szertelen bakfisok, továbbá pedig a feladat túlságosan is izgalmasnak és jövedelmezőnek volt tekinthető – szépen gyűlt a kompromittáló anyag. Példának okáért: P. Ferencné evangélikus komorna a polgári bíróság előtt esküvel megerősítette a vallomását, miszerint „...egy alkalommal azt észleltem a grófnő szobájában, hogy Tormay Cécile mezítláb, egy ingben a grófnő ágya szélén ült, és mikor engemet meglátott, a grófnét a paplannal betakarta, aki látásomra elvörösödött… Azt is tapasztaltam a grófné fürdőszobájában egy alkalommal, hogy … Tormay Cécile a tükörrel szemben álló grófnőt hátulról a karjával átölelve tartotta… Tapasztalásból tudom még, hogy amikor a grófnő a sárszentmihályi szobájában fésülködött, Tormay Cécile a fülem hallatára azt mondta, hogy Edina, olyan szép vagy, mint még soha…” Szó esett még a tanúk vallomásában mély kivágású sárga pongyolákról, Mária Eugénia comtesse méltatlankodásairól, amiért el kellett cserélnie édesanyja melletti hálószobáját a vendég írónővel, a szobalányok pikáns célozgatásairól, más hallomásokról és vallomásokról, végül a gróf úrtól kapott hálapénzekről is.
A Fővárosi Törvényszék – bár megállapította, hogy a házasfelek között az életközösség helyrehozhatatlanul megszakadt – a házasságot mégsem bontotta fel, mert a keresetben hivatkozott természet elleni fajtalanság nem nyert minden kétséget kizáróan bizonyítást. A kereset egyéb hivatkozásai nem voltak elégségesek a bontás kimondásához. A grófot a bontóper első fokú bírósága hatvanmillió korona perköltségben marasztalta. A fellebbezés folytán másodfokra kerülő polgári per bírósága, a Budapesti Királyi Ítélőtábla hasonló álláspontra jutott. Az ügyben a Kúria is állást foglalt: helyben hagyta az első és másodfokú ítéletet, és újabb perköltségben marasztalta el Rafael grófot. A férje által meghurcolt Zichyné Pallavicini Edina és a vele mély barátságban lévő Tormay Cécile a másodfokú ítélet után rágalmazásért, hamis tanúzásra felbujtásért és hamis tanúzásért feljelentést tettek a bontásban résztvevők ellen. A feljelentés alapján meginduló büntetőeljárásban a bíróság ismét lefolytatta az alapos és széles körű bizonyítási eljárást, ezen túlmenően elrendelték Tormay Cécile testi orvosszakértői vizsgálatát is.
A büntetőper végén az elsőfokú büntetőbíróság rágalmazásnak ítélte a nyilvánvalót, és elmarasztalta Rafael grófot a tanúival együtt.
A kiszabott büntetés másfél évnyi börtönbüntetésre kerekedett, és bőséggel mérte a büntetést a tanúkkal szemben is. A másodfokú büntetőbíróság a gróf büntetését tíz hónap börtönre enyhítette. Végül a Királyi Kúria a büntetést tizennégy napi fogházra, mint főbüntetésre és nyolcszáz pengő pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre csökkentette. Az ítéletek hófehérre mosták a besározott grófnőt és írónőt. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó pedig világgá kürtölte az ítéletek meghozatalában magának tulajdonított érdemeket.
Rafael gróf megalázottságában eladta a sárszentmihályi neogót kastélyát, és örökségébe, az aba-felsőszentiváni kis kastélyba vonult vissza, ott gazdálkodott 1945-ben bekövetkezett haláláig. Edina asszony is elhagyta az általa felkarolt sárszentmihályi asszonyok körét, akiknek foglalkoztatására korábban fonóműhelyt és szövőműhelyt létesített. A felek megállapodása alapján ő maradt a Zichy család budai várbéli palotájában. Nyilván lecserélte az áruló személyzetet. Folytatta a katolikus nőmozgalmak élén közéleti szereplését, megírta a Mit, mikor, hogyan kell tenni, hogy szép, okos és helyes legyen című munkáját, és szerkesztette tovább a Katolikus Nők Lapját, az Asszonyok-Leányok című havilapokat, miközben szorgalmasan fordította Mussolini választási beszédeit, és egyre határozottabban rokonszenvezett a fasizmus eszméivel. Az általa alapított Magyar Irodalmi Társaság titkos találkozón vendégül látta a Berlinből Olaszország felé tartó Julius Evolát, aki a fasizmus nagy hatású filozófusa volt.
Az özvegy grófnő 1946-ban Madridban élő fiához költözött. Tormay Cécile elesett a Nobel-díjtól. A budai várban lévő, Hajadon utca 2. szám alatti palota kölcsönkért második emeleti lakásában fogadta barátnőit hétvégenként, mielőtt Mátraházára költözött hűséges barátnőjéhez, Ambrózy-Migázzi Lajosné villájába. Itt fejezte be életét. Egy Bereg megyei bárónő, Czóbel Minka hatalmas kertjében, Büttner Helén nevű festőművésznő szívbéli barátnőjével nyugszik közös sírban.
