A világ bármelyik színpadán megállná a helyét a fehérvári utcaszínház zenei anyaga - idén is különlegességekkel készülnek
A világ bármelyik színpadán megállná a helyét a fehérvári utcaszínház zenei anyaga - idén is különlegességekkel készülnek
A világ bármelyik színpadán megállná a helyét a fehérvári utcaszínház zenei anyaga - idén is különlegességekkel készülnekSok éve töretlen a sikere a fehérvári utcaszínháznak, bizonyára 2020-ban is sokan várják már a lélekemelő forgatagot a belvárosban. Jó hírrel szolgálhatunk számukra: idén is látványos előadás készül székesfehérvári középiskolások bevonásával március 15-ére.
Matuz János, a Fehérvári Programszervező Kft. művészeti intendánsa, a produkció rendezője a Fehérvár Televízió Paletta magazinjában mesélt az előkészületekről.
Új korszak köszöntött be a fehérvári kulturális életben, amióta október 23-án és március 15-én az utcaszínházi előadásokkal ünneplünk.
Mindkét ünnep a fiatalok ünnepe. A forradalmat többnyire fiatalok hozzák létre, mert ők azok, akiknek nincsen vesztenivalója sem egzisztenciális, sem pedig szellemi szempontból. Másrészt pedig velük lehet azt a fajta tiszta, kreatív munkát elvégezni, ami ezeknek a forradalmaknak a tisztaságát a leghívebben visszaadja. Másrészt pedig kell hozzá egy olyan város, mint Székesfehérvár, ami ekkora mennyiségben ontja a legkülönbözőbb művészeti ágakban a tehetségeket. Szokták tőlem kérdezni, hogy megéri-e ez a rengeteg munka egy-két előadásért. Igen! Az ünnep az mindig egyedi, abból nem lehet szériát csinálni! Ez a rengeteg dolog egyetlen előadásban csúcsosodik ki, amelyben a forradalom tisztaságát, erejét, vitalitását és egyszerűségét a legtisztább formában diákokkal megmutathatjuk.
Nem lehet, és nem is kell ebből szériát csinálni, viszont rendkívüli méltóság és felelősség kísér egy-egy ünnepet.
Igen,és egyben egy szellemi, akusztikus és verbális kaland. Az előadásokban nagy szerep jut alkotótársam, Cserta Balázs zenéjének. Ezt a generációt nagyon magas szintű, minőségi, különleges zenével is meg lehet fogni, ugyanez igaz a szövegre is. Így megyünk végig együtt azon az úton, aminek az eredménye eddig még mindig egy maradandó szellemi élmény lett számukra. 
A 2020-as előadás címe: Én, Petőfi.
A '48-as műsorok dramaturgiája viszonylag egyszerű, mert egy folyamatos crescendo az egész. Ünnepélyes, méltóságteljes eseménysorozat. Elindul három-négy emberrel aznap hajnalban, és elérkezik a Nemzeti Múzeum lépcsőjéhez tízezer emberrel néhány órával később.
Ezt a fajta brutális energia kiárlamlást kell nekünk évről évre megmutatni a gyerekekkel a színpadon.
Mindig van valami aktualitása, hogy miért éppen azt az iskolai közösséget kérem fel együttműködésre. Az Én, Petőfimnek a titka tulajdonképpen az, hogy itt egyfajta párhuzamot tudok vonni 1848. márciusa és az 1989-es rendszerváltás pillanatai között.
Ez egy nagyon komoly felütés.
Igen, az apropója pedig az volt, hogy idén tizedikes a Telekiben Csengey Márton. Ő pedig Csengey Dénesnek, az MDF-es alapító atyának az unokája. Ez azt jelenti, hogy amikor én a Csengey Mártonra írtam egy '48-as Petőfi szerepet, akkor az szövegében és más dolgokban is a saját nagyapja 1989-es alakját kísérli meg felidézni. A két forradalom így valamiféleképpen összecsúszik.
Hogy lehet megtalálni a találkozási pontokat?
Például 1848-ban a Pilvaxban volt a közvélemény kerekasztala, 1989-ben volt az ellenzéki kerekasztal. 1848-as időszakban Magyaroszág egy titkosrendőrség által bőségesen behálózott világ volt, az 1980-as években, a késői Kádár korszakban szintén.
Vannak olyan magányos hősök, olyan tisztalelkű emberek mind a két korban, akik tulajdonképpen a forradalom ügyét a vállukon viszik.
Egyébként a Petőfi naplóbeli szövegeibe Csengey Dénes szövegeket is belecsempésztünk.
Ez azt jelenti, hogy a fiataloknak fel kell készülniük arra, hogy egyik oldalról a '48-as szituációkat elemezve próbálják bemutatni nekünk, másrészt pedig a közelmúlt történéseit. Mennyire vevők erre a srácok, lányok?
A próbák elején, közepén tartunk még, az elemzések elején járunk. Egyelőre még a zenék ritmikájával ismerkedünk. Azt tapasztalom, hogy a történetet magukba szívják óhatatlanul, nem is kell nekik sokat mesélni. Energiákról beszélünk, lendületről, falakat áttörő bátorságról. Ez tulajdonképpen ennek a korosztálynak az első számú hívószavai közé tartozik.
Hogyan találtad meg a szereplőket?
Mivel néhány éve már nem egy saját külön kis csapattal dolgozom, hanem komplett iskolai közösségekhez megyek oda ezekkel az ajánlatokkal, ezért mindig bevonom az adott iskola drámapedagógusát, és megkérem, hogy segítsen nekem castingolni. Ez kiválóan bevált.
Cserta Balázs milyen zenével készül a mostani előadásra?
A háttérben azért ott működik egy nagy szellemóriás, Szirtes Edina Mókus, aki a kreatív agya ennek a zenei világnak. Balázs vele karöltve hozza létre a végeredményt. Kialakult most már Fehérváron a '48-as műsoroknak egy nagyon határozott, csak Fehérvárra jellemző zenei világa. Mint a Mókus által írt Nemzeti dal, a Talpra magyarnak a fehérvári változata, vagy a ritmizált tizenkét pont, vagy tavaly a megzenésített Föltámadott a tenger. Idén újabb két szám érkezik be, a Dicsőséges nagyurak és a Kemény szél fúj.
Létrejött, ha úgy tetszik, egy háromnegyed órás, olyan világzenei fehérvári 1848, amely a világ összes színpadán megállná a helyét zeneileg.
Milyen koreográfia illeszkedik ehhez?
Második alkalommal van szerencsém Tátrai Rékával, a Vasvári Gimnázium most már végzős diákjával dolgozni. Kiváló tehetségű koreográfus, szinte nincs is más dolgom, mint átbeszélni vele, hogy mit szeretnék.
A főszereplők mellett közreműködik az előadásban vegyeskar és néptáncosok is.
A Telekis kórussal másodszor dolgozom, amit Reiner Renáta tanárnő vett át Auth Ágnestől. Nagyon fontos nekem, hogy egy minőségi kórushangzás szóljon a háttérben, az élő zenei szövetbe ágyazva. Egy tíz-tizenkét főből álló alkalmi tánctársulatot is toborzott a Teleki Gimnázium igazgatósága, akik a márciusi ifjakat kiegészítve alkotják a forradalmi tömeget.
(Szerkesztő. Vakler Lajos)
