A kuruccá és labanccá lett grófok története
A kuruccá és labanccá lett grófok története
A kuruccá és labanccá lett grófok története1683-tól a törökök városról városra kiszorultak az országból. Székesfehérvár vált utolsó menedékükké. Achmet székesfehérvári parancsnok két török futárt menesztett levéllel a belgrádi pasához. Fegyveres segítséget, élelmet és pénzt kért. A török küldötteket azonban Valkó váránál elfogták. A levél a bécsi udvarnál került kézbesítésre. Tartalmából világossá vált, hogy Székesfehérváron elfogyott minden régi és új élelem, a romlásnak indult köles kivételével. Aratás idején a szomszédos települések lakói inkább felpörkölték a termést, minthogy beszolgáltassanak belőle.
Székesfehérvár lakói és a katonaság éhezett. A szükségben nyolcszáznál több török hitet változtatott és a keresztényekhez szegődött.
A szpáhik és a helyőrség tagjai elszökdöstek a várból. A janicsárok a sátrakat összevagdosták, hogy vásznukkal a hideg ellen védekezzenek. A török családok a keresztények falvaiba menekültek.
A város körül alakulóban volt a magyar-osztrák gyűrű. Ariezaga hétezer katonával a Budai kapu – a mai színház területe – jobb felén, Esterházy Pál nádor magyar csapata a bal felén állt fel. Gróf Battyány Ádám és gróf Zichy István a Sárvíz környékén várakoztak.
Achmet városparancsnok végre megtört. Szabad elvonulást kért és kapott. A szabad elvonulás feltételeként a hadi felszereléseket itt kellett hagyniuk.
Minden gyermeket kötelesek voltak hátrahagyni, akiknek szülei eredetileg keresztények voltak – ismert gyermekrabló szokásuk – továbbá a keresztényekből lett törököket és azokat, akik nem kívánták elhagyni a várost.
A keresztények kiválogatását a jezsuiták végezték. Ötven gyermek került gondozásuk alá, akiket Budára és Győrbe szállítottak. A magyar asszonyok többsége török uraikkal kívánt távozni.
A török úgy vonult ki a városból, hogy semmi bántódása nem esett. Német és magyar hadi kísérettel a Budai kapun át a „legszebb rendben” Adonyhoz, a Dunához vezették az elvonulókat, ahol készen várakoztak a bárkák. Herman bádeni herceg fővezér biztosította a rendelkezést a sértetlenséghez, Zichy István katonáival fedezte a kivonulást. Másnap kora reggel indultak hajóik Törökországba.
A törökök távozása után – megfelelő templom híján – a Piac téren tartottak hálaadó istentiszteletet. A misét Széchenyi Pál veszprémi püspök celebrálta. Ez alkalommal temették el azt az ötven fejet, melyeket a bástyákon kitűzve találtak.
A török távozását előmozdítók jelentős kitüntetésben részesültek I. Lipót császártól szolgálataikért. Batthyány II. Ádám gróf, a dunántúli hadak főgenerálisa, később horvát bán és országbíró a család „birtokszerzőjeként” gyarapította a vagyont. Bicskéről szólva megemlékeztünk róla. Beházasodott a Strattmann családba, és felesége révén elsőszülött leszármazóit megillette a hercegi rang.
Gróf Esterházy Pál nádor birodalmi hercegi rangra emelkedett. 1691-ben, a török kiűzése feletti ünnepségek keretében a nádor tizenegyezer fős zarándokcsapatot vezetett Mariazellbe. A zarándoklaton részt vettek a Zichy grófok is. Zichy István veszprémi és vázsonyi várkapitány Lipót császártól megkapta Óbudát, és a török kiűzése után itt telepedett le. A Nádasdy család a török kiűzésekor még gyászol a tragikus sorsú Nádasdy III. Ferenc 1671. évi fő- és jószágvesztése miatt. A fináléból így kimaradt.
1688. május 19-ét írtunk. Alig pár év múlva, 1703-ban már a Rákóczi-szabadságharc borzolta a kedélyeket, és osztotta meg a magyarságot. Az ott tanúsított császárhoz való hűség újabb alkalmat nyújtott a birtokszerzéshez. Immáron a Nádasdy családnak is. A történelem egy bizonyos szeletében a főszereplők más-más utat választottak.
Fejér vármegye kuruc, a város pedig majdnem állandóan labanc volt. Ez utóbbinak az oka, hogy Székesfehérvárt császári katonaság és rác zsoldosok tartották hatalmukban, lakói pedig leginkább betelepült lakosok, német iparosok, földművesek voltak.
Fejér vármegye levéltárában Rákóczit 1701-ben említi először egy királyi leirat, mely értesíti a vármegyét, hogy Rákóczi Ferenc november 7-8-a között a bécsújhelyi börtönből megszökött, és valószínű, hogy zavarokat szándékozik előidézni. Tízezer forintot ígértek annak, aki élve kézre keríti, hatezer forint jutalom pedig annak járt volna, aki fejét megküldi vagy igazolja, hogy ő volt a kivégző.
Fejér vármegye félretette a két gyalázatos iratot, egyébként is csak ímmel-ámmal fogadott szót Lipótnak. Azt a parancsot sem hajtotta végre, hogy a spanyol örökösödési háború miatt negyvenkilenc katonát és kétezer-ötszáz forint hadisegélyt nyújtson. Amikor a fenyegető nógatásra mást nem tehetett, a negyvenkilenc katonát az idegenek közül állította ki, saját fiaiból csak négy önkéntes jelentkezőt toborzott.
Lipót népfölkelést rendelt el a kurucok ellen, és megígérte, hogy ennek fejében az adó egy részét elengedi. Fejér vármegye hatvan főnyi katonaságot állított ki hosszas habozás után, és küldte el gróf Esterházy Antal – akkor még labanc – ezredeshez.
A katonáknak titkos utasítást adott, amit pontosan betartva valamennyien átpártoltak a kurucokhoz.
Ez a vármegye hazafias érzését jellemezte. Esterházy Antal később elhagyta a várost, ezzel együtt posztját is. Beállt a kurucok közé. Rákóczi Ferenc tábornoka lett, követte őt a száműzetésbe is. Ő alapította az Esterházyak franciaországi ágát. Maga a város alispánja, Meszleny János is beállt kuruc vezérnek.
1705-ben nevezték ki Nádasdy Ferencet a dunántúli labanc hadsereg parancsnokává. Nádasdy bevonult Székesfehérvárra, és zsarnoki fenyegetésében a tized behajtását könyörtelenül elrendelte: "Isten velünk! Ti szófogadatlan, istentelek bírák és mindnyájan falusiak. Hányszor vettétek már Őfelsége tiszteinek parancsolatját, hogy jószágitokról Őfelsége számára járandó decimát a szokás szerint beszolgáltassátok. Úgy gondolkodjatok, ez lészen utolsó intésem és parancsolatom, még két-három napot hagyok, ha behozzátok, jó, ha nem, életetek és jószágotok vesztését várhatjátok magatokra! Költ Székefehérvárott, dei 12. oktobris 1705. Gróf Nádasdy Ferenc fölséges római császár és koronás Király urunk Őfelsége komornyikja, mezei főgenerális, a Dunán innen comendírozó generálisa."
A labanc Székesfehérvár megint éhezett. Szekeres István körülzárással és kiéheztetéssel megbízott kuruc ezredes nagy szigorúságot fejtett ki ezen feladatának teljesítésében. Portyázó csapata a Budai kapu körül felügyelet nélkül legelésző marhacsordát elhajtotta. 1706. karácsonyán a kurucok vezére, Bottyán János a Bakony és Vértes érintkezési pontjánál, a móri völgy nyílása előtt lesbe állt, mert úgy értesült, hogy ezen az úton a császári sereg élelmet akar szállítani a körülzárt és éhező Székesfehérvárnak.
Bottyán harminc ember kivételével valamennyit felkoncolta. A labanc Pálffy generális álutakon élelmet hozott. Az éhező jezsuiták megsegítésére naponta négy adag kenyeret, hetenként négy adag húst biztosított szánalomból. Draskovich Ferenc gróf, Csáky Imre gróf is megsegítette az éhezőket. "Bán uram általment a Rábán, siet Székesfehérvár megsegítésére, mivel igen agonizálni hallatik.”
Féktelen katonai zsarolás kezdődött, mely az egész vármegyén végigsújtott. Az egyes községek lakóira kivetették a gabonából, szénából, homokból, tüzelőfából rájuk eső részt, és ha ezt azonnal meg nem adták, kivonult a rác katonaság, és mindenét elvitte a népnek. A végrehajtással a rác milíciának vérszívó parancsnokát bízták meg. „Tudjátok, az hol rác jár, azon helység tűz nélkül megég.”
A rác parancsnok a prédából annyit tartott meg magának, amennyit akart, nem törődött senki a mindenéből kifosztott nép koldusbotra jutásával. A rác katonaság Magyaralmás és Aba lakóit is kifosztotta, még a ruhát is lehúzta a lakosokról. Gyuró elpusztult, a váliak marháit elhajtották, a verebieknek, csalaiaknak, tabajdiaknak, gántiaknak marháikat szintúgy elhajtották, Seregélyes, Aba, Keresztúr, Keresztes mind elpusztult, Moha, Szentgyörgy, Csór mind puszták, az egész vármegye pusztulásra jutott.
Székesfehérvár hatósága és a lakosság nagy része azonban megőrizte labanc hűségét. Nádasdy Ferenc labanc generális igazolja ezt bizonyságlevelében. „Készséggel”, de nyilván nem önként nyújtott segítséget a lakosság a sáncok ásásában, a robotmunkában, a gyalog és lovas napszámról bőségesen gondoskodott, állandó őrséget adott, ellátta a vár katonaságát élelemmel, lakást, fűtést, világítást adott, mégpedig potom pénzen, önként és ingyen hordták a lakosok a gabonát az éléstárakba, sőt sok mázsa lisztet adtak sajátjukból és ellenérték nélkül. Ez az áldozatkészség dicsérendő – mondja Nádasdy – már csak azért is, mert a lakosság maga is szegény volt, a földjeit sem tudta művelni, jövedelmének fő forrását, a szüretelést is pénzért kellett megváltani. Azonban a váltság kifizetése akadozott, ezért gyakori volt a szőlősgazdák megtámadása, a szőlők kitiprása. Nádasdy gróf ezt így rendben lévőnek találta.
1709-ben megérkezett a pestis a nagy hideg és éhínség után. A nép által guga-halálnak nevezett pestisjárvány olyan méreteket öltött, hogy sok falu kihalt, a társadalmi rend felbomlott, így a nemzeti szabadság bukásának okát ebben a járványban is kereshetjük. A pestis az 1700-as évek elején két alkalommal pusztított városunkban, 1709-ben és 1738-ban. Emlékét megőrizte a pestispince vagy a nép nyelvén még ma is Gugás dűlőnek nevezett szőlő, ahol a pestis áldozatait elföldelték.
Esterházy Imre hercegprímás, esztergomi érsek Fábián-Sebestyén napját örökre a város fogadalmi ünnepévé avatta a pestis veszedelmére való figyelmeztetésként. A város összes polgára, beleértve a hetedik évét betöltötteket is, ennek a napnak előestéjén kenyéren és vízen kötelesek böjtölni. A szent névnapját pedig meg kell ünnepelni a munkától való tartózkodással, ünnepélyes körmenettel, egy énekes és két csendes szent mise szolgáltatása mellett. Január 20-a így vált a felsővárosi asszonyok csodás fánkjainak ünnepévé.
1710-ben elült a harci zaj Székesfehérvár környékén. Vége a dunántúli hadjáratnak, a kuruc világ letört az egész országban.
Nádasdy Ferenc a fegyverek lerakását követő tizenkilencedik napon terjedelmes rendeletben tette közkinccsé a bosszúra készen álló buzgalmát. A rebellisek, istentelenek kiirtására, fejük, életük vesztésére szőtt terveit: „Se élelemmel ne táplálják, se semmi kigondolható segítséggel hozzájuk lenni ne merészeljenek, mint afféle dühös ebeket, üldözzék, verjék agyon … sőt ha ez nem lenne rettentő, minden comendánsnak parancsolatjában lészen az olyantán faluknak minden népét kardra hányni.” Meghasonlott helyzet és állapot.
A labanchűséget, mint eszközt választotta az elvesztett vagyon pótlása érdekében. Dagályos bizonyságleveleket állított ki érdemeinek igazolására. I. Lipót halála miatt a kárpótlást fia, III. Károly szolgáltatta. Az 1719-ben kapott királyi adományból a Nádasdy család újra felemelkedett. Kiterjedt birtokainak központja Lepsény lett. A székesfehérvári városi palota a Liszt Ferenc utcában 1750-ben uralkodói ajándékként került a család tulajdonába. A vagyonnal társadalmi megbecsülés is járt, Fejér vármegye főispáni posztja. A múló idő fátylat borított a történtekre...
