Báró Szterényi József - a sárszentmihályi kastély urának tiszavirág életű miniszterelnökségeBáró Szterényi József - a sárszentmihályi kastély urának tiszavirág életű miniszterelnöksége
Felidézve a legutóbbi írás fonalát, a kiegyezés után Ferenc József császár és király Magyarországra is kiterjesztette a felső katonai és hivatalnoki réteg nemesítésének politikáját. A grófságot szűk marokkal mérték, alig tucatnyi az adományozottak köre, de annál bőkezűbben osztogatták a báróságot.
Az új adományozottak körében közel ötvenre tehető azoknak a katona- és csendőrtiszteknek, diplomatáknak és a magas adminisztrációban dolgozó tisztviselőknek a száma, akiknek a dinasztikus hűségért cserébe bárói koronával megfejelt címer lett a jutalma.
A gazdasági életben fontos szerepet játszó polgáremberek, továbbá kiemelkedő tudósok is kaphattak báróságot, ha az udvar felé lojalitásukat bizonyították. Ebbe a kategóriába tartozott többek között a harminc zsidó származású bárói család. Kezdetben csak a bekeresztelkedők köréből jöhettek a jelöltek, példa erre a Hatvany vagy az Ullmann család. Később – a Schossberger, Korányi és más családoknál – a zsidó vallás megtartása sem jelentett akadályt.
Egy szédületes karriert befutott báró vásárolta meg 1930-ban gróf Zichy Rafaeltől a sárszentmihályi kastélyt, de boldogságra nem talált benne. Szerencsésen ívelő pályája a példa arra, hogy aki jókor van jó helyen, és még korán is kel, aranyat lel.
Stern Albert újpesti rabbi József nevű fia a kiegyezés előtt, 1861-ben született Lengyeltótiban. A családfő húsz év múlva a család nevét Szterényire magyarosította. Az apa konfliktusokat gerjesztő személyiség lehetett. Működése alatt Újpesten a zsidó rituális válás, azaz polgári válás nélküli válás után második házasságok kötésére került sor, ezért a pesti és az óbudai rabbik felléptek ellene.
A magyar kormány is törvényellenesnek tekintette e házasságkötések újpesti gyakorlatát. Miután pedig néhány év múltán ismét konfliktusba keveredett a saját hitközségével, a rabbit eltávolították hivatalából. Számára nem maradt más megoldás, mint saját reformegyházat alapítani. A vallás és közoktatásügyi minisztertől megkapta az egyházalapítási engedélyét, de már élvezni nem tudta harcának eredményét. Szterényi Albert végül egy budai elmegyógyintézetben fejezte be életét.
Testvére, Szterényi Bertalan édesapjához hasonló forrófejű harcosnak bizonyult. Bátor, de meggondolatlan nyílt levele miatt vitába keveredett hitközségével, sőt, édesapja is kitagadta. A hitközség és Szterényi Bertalan között a vita tettlegességig fajult. Bertalan az elöljáróság fellépését az önkény, a brutalizmus, az erőszak, a szívtelenség és a lelketlenség szavakkal illette. Válaszul felvette a katolikus vallást. Példáját testvérei is követték. Szterényi József bekeresztelkedőként a református egyházat választotta.
Szterényi József Bertalan nevű bátyja nyomdokait követve újságíróként kezdte pályáját Budapesten. A Brassó című lap megalapításával látókörébe került az erdélyi ipari és kereskedelmi egyesület. Főtitkáraként tanulmányúton beutazta a Balkán államait. Találkozott Baross Gáborral, az akkori kereskedelmi miniszterrel, akinek pártfogoltjaként erdélyrészi iparfelügyelő lett, majd bekerült a kereskedelemügyi minisztériumba, ahol kezdetben iparfejlesztési ügyekkel foglalkozott. Innen már szélsebesen kapaszkodott fel a ranglétrán.
Működését azonban rendre botrányok, korrupciós vádak kísérték.
Országos iparoktatási főigazgató, miniszteri tanácsos, államtitkár, országgyűlési képviselő. A Wekerle-kormány megalakulásakor Kossuth Ferenc meghívta őt politikai államtitkárnak. A kormány bukása után az Agrárbank elnöke lett. Ezt az állást a korrupcióért hálából kapta azoktól, akikkel korábban a kereskedelmi minisztérium nevében kötött szerződést a dalmát vasút kiépítésére, az indokoltnál legalább százmillióval drágábban és a konkurencia ajánlatánál még drágábban.
A harmadik Wekerle-kormány bársonyszékkel kínálja: kereskedelemügyi miniszter lesz. A feljegyzések arra utalnak, hogy az uralkodó szinte utolsóként, 1918-ban adományozott részére bárói rangot, melynek viselésére saját gyermek hiányában a felesége korábbi házasságából származó örökbefogadott fiát is feljogosította.
Figyelemre méltó Régmúlt idők emlékei című írása, melyben az 1918. február közepén lezajlott bécsi útját idézi fel. Wekerle miniszterelnökkel a bécsi hadügyminisztériumba utaztak, hogy háborús megrendelésekről tárgyaljanak. Délután négy óra tájban a közös hadügyminiszter, Salm herceg őrnagy szárnysegédje jelentette, hogy őfelsége, IV. Károly este nyolc órára kihallgatásra rendeli őket Bádenbe a bukaresti béketárgyalások ügyében. A kihallgatás két órát vett igénybe.
Wekerlét mellőzve Szterényi Józsefet jelölte ki az uralkodó a magyar kormány képviseletében a béketárgyaláson való részvételre. Az 1918. január hó 25. napjától, azaz alig egy hónapja miniszterként működő Szterényi József a béketárgyalások magyarországi képviseletére szabad kezet kapott azzal az egyetlen megszorítással, hogy Románia méltóságát tartsa szem előtt. A „rablóbékeként” elhíresült különbéke 1918. május 7-én létrejött, és erős ellenérzést váltott ki a románokból. A béke megkötésével Románia megszegte az antantnak tett korábbi ígéretét, mely szerint nem köt külön békét.
Ennek ellenére Románia később mégis győztes hatalomként fejezhette be az I. világháborút. Mária román királyné pedig sikerrel lobbizhatott a magyarok ellen Versailles-ban. Közbenjárásának köszönhető, hogy Románia megszerezte Erdélyt, Besszarábiát, Bukovina és a Bánság egyes részeit. Közvetve Szterényi bárónak is köszönhető ily módon a Magyarországot ért tragédia.
A Wekerle-kormány harmadik lemondását követően, 1918. április 15-én Szterényi József vállalta a miniszterelnöki poszt betöltését.
Egy hónapig sem sikerült azonban kormányt alakítania, melynek legfőbb oka, hogy – azon túl, hogy nem volt felsőfokú végzettsége és a korruptsága megbélyegezte – a született arisztokrácia nem fogadta el személyét. Magára maradt. Május 8-án kénytelen volt lemondani. Jóval később, a gazdasági válság kiteljesedésének idején mégiscsak használhatónak bizonyult – nemzetközi tárgyalásokon, mint főmegbízott volt jelen – de az már egy másik történet.
1937-ben keltezett végrendelete magányosságra utal: „Saját gyermekem sajnos nem lévén, törvényes kötelezettség az öröklés tekintetében a köteles rész erejéig csak elhalt feleségem első házasságából származó, kívánságára általam örökbe fogadott fiára, dr. báró brassói Szterényi Sándor nyugalmazott minisztériumi osztályvezetőre vonatkozóan áll fenn. Ő azonban az utóbbi évek folyamán oly magatartást tanúsított, amely teljesen elhidegített tőle és feljogosít arra, hogy végrendeletemből kihagyjam, ennél fogva csak közvetve, fia, ifjabb dr. brassói báró Szterényi Sándor miniszteri titkár, e réven unokám útján kívánok róla mégis gondoskodni, az alábbi feltételek mellett és korlátozásokkal. A Vilma királynő úti (Városligeti fasor) 35. szám alatti villa, valamint az 1930-ban vásárolt, Sárszentmihályon lévő, 1140 kh földbirtok, kastéllyal együtt tartoznak a fő vagyontárgyak közé. Az unokán keresztüli öröklésre azzal a feltétellel van joga id. Szterényi Sándornak, amennyiben netalán újabb házasságot kötne, csak keresztény vallásban született nőt vehet el, ellenkező esetben kizárom ezen haszonélvezeti jogából.”
A gyönyörű sárszentmihályi kastély és a hasonlóan pazar budapesti villa dúsgazdag, magányos ura a második világháború első évében hunyt el.
