10 gyakori Facebook-közhely, ami tévútra visz
10 gyakori Facebook-közhely, ami tévútra visz
10 gyakori Facebook-közhely, ami tévútra viszNem árt azonban, ha ezeket kellő kritikával olvasgatjuk, hiszen amennyire nagyszerűen hangozhat egy-egy mondat, annyira káros is lehet ezek feltétel nélküli elfogadása. Egey Tímea pszichológiai mentorral, mediátorral átbeszéltünk néhány gyakori típusú posztot: szerinte ezekben a bölcsességekben elképzelhető, hogy van egy picike kis igazság, de egyszerűen nem lehet egy az egyben ráhúzni mindenre.
Következik 10 tipikus okosság a Facebookról, illetve Egey Tímea megjegyzései.
#1 Minden fejben dől el - ha nem megy, el sem döntötted valójában
Persze, van egy kis igazság abban, hogy minden fejben dől el; de ettől függetlenül vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem tudunk valamit elérni. Minden motivációs gurutól az ömlik ránk az utóbbi pár évben, hogy bármit el lehet érni, minden rajtad múlik.
Az élet pedig megmutatta, hogy ez nem feltétlenül így van, hiszen jött egy világméretű pandémia, és szembesített minket azzal, hogy nincs semmiféle ráhatásunk ezekre a helyzetekre.
Ha egyszer bezárnak karanténba, akármennyire is te uralod az életedet, ez egy olyan külső nyomás, amivel nagyon nem tudsz mit kezdeni, tehát alkalmazkodsz hozzá. Ami itt nagyon fontos, hogy a te döntésed, hogyan alkalmazkodsz ehhez a helyzethez.
#2 Már szimplán egy rossz napod sem lehet
Vannak olyan napok, amik nehezebbek, mint a többi, vagy amik tanítanak valamit; ez is hozzáállás kérdése, hogyan tudja ezeket az ember megélni. Ettől függetlenül az ember szerintem fönntartja magának azt a jogot, hogy azt mondhassa, ez egy rossz nap volt.
Ugyanakkor meg nem minden nap rossz, és nem minden nap, amelyik rossz, tanít nekünk valamit. Egyébként nem hiszem, hogy egy nap az elejétől a végéig rossz - az sokkal valószínűbb, hogy volt benne egy rossz elem, amit az én kognitív torzításommal aztán úgy fogok megélni, hogy "ez egy pocsék nap" volt.
Ezzel túláltalánosítottuk a napot - viszont nem biztos, hogy bármit is tanulhattunk belőle.
#3 Állj mások felett
Ezt meg lehet fogalmazni másképp is: próbálj meg magadhoz méltóan élni - nem másoknak megfelelni. Ha magadnak nem okozol csalódást attól másoknak egyébként még bőven okozhatsz. De hogyha tudsz tükörbe nézni, és azt érzed, hogy te mindent megtettél magadért és másokért is, akkor az már jó.
#4 Nőként is legyél a "leg" - mindig és mindenben
Azt szokták mondani, hogy az irigység alapvetően mindenkiben benne van. A nagy kérdés az, hogy ezt motivációs erőként használjuk fel, vagy pedig hagyjuk a rosszindulatot tovább fejlődni.
Én inkább azt mondanám, hogy legyél az a fajta nő, aki elégedett magával, hiteles és önazonos; ne akarjon velem cserélni senki, én sem akarok senkivel cserélni. Ez az én életem és kész. Mindenkinek megvan a maga jó és rossz oldala, a maga boldogsága és boldogtalansága.
#5 Ha olykor lusta vagy, türelmetlen és szétszórt - akkor bele se kezdj!
És ha nem? Meg attól függ, mit nevezünk az én időmnek. Dolgozz keményen - a munkamorál gyerekkorból hozott dolog. Azt szokták mondani, hogy annak van értéke, meg az mindig megtérül.
Maradj türelmes - és aki türelmetlen, azzal mi van? Én is türelmetlen típusú ember vagyok, ettől függetlenül néha valóban muszáj az embernek egyfajta várakozó álláspontra helyezkedni. Vannak dolgok, amiket ki kell várni, ez tény.
A fegyelmezettség meg szerintem temperamentum és szocializáció kérdése. El fog jönni a te időd - ezt én is sokszor szoktam hallani. Erről az jut eszembe, hogy mit ne mondj embereknek, akik éppen gyászolnak vagy el vannak keseredve? Ilyen a "nyugodj meg", a "túl leszel rajta" és az "eljön majd a te időd".
#6 Az élet nehéz, az ember magányos
Hát ez nagyon szomorú... Tudod, hogy mi a baj ezekkel az üzenetekkel? Hogy azok, akik kiteszik ezeket az üzenőfalukra, valójában üzenni szeretnének valakinek. Én célszerűbbnek tartanám, hogyha őszintén, a saját érzéseiket a saját szavaikkal fogalmazva beszélnének azzal, aki fájdalmat vagy csalódást okozott nekik.
A közösségi oldalon ezt így nyilvánossá teszik, majd biztosan elégedetten hátradőlnek, hogy "most aztán jól megmondtam megmutattam a világnak". Egyébként az sem biztos, hogy elér a célszemélyhez - de ha igen, attól még a valós probléma nem lett megbeszélve. A tüske megmarad.
#7 Én, én, én, egyedül a világ ellen!!!
Mintha csak egy motivációs guru mondta volna. Hülyeség hogy nem érdekli, hogy ki mit gondol róla, mert azok az emberek is akik nem foglalkoznak vele még azokat is érdekli valamilyen szinten hogy ki mit gondol. Azért mert hozzátartozik az én képünkhöz: a szociális kép az, hogy mások milyennek látnak minket.
Értem én, hogy az ember önazonos és nem kell önigazolnia és egy csomó mindent teszünk azért, mert azt gondoljuk hogy tényleg magunknak kell megfelelnünk De az a helyzet, hogy valamilyen szinten mindenkit érdekel, hogy mások mit gondolnak róluk. Az pedig, hogy senki nem volt ott velünk a bajban - nos, ez egyéni dolog. Van, aki számíthat a körülötte lévőkre és van, aki nem.
#8 Bármit (is) elérhetsz!
Ebben van egy kis igazság is. Ettől függetlenül továbbra is azt mondom, hogy vannak olyan akadályozó tényezők amelyek nem rajtunk múlnak. Alapvetően a történet arról szól, tegyél meg mindent azért, hogy változtass az életeden (ha erre szükséged van), de tudomásul kell vennünk, hogy vannak rajtunk kívülálló tényezők.
Itt jön képbe a másik nagy bölcsesség, amit Jack Sparrow kapitány szokott mondani vagy legalábbis neki tulajdonítják: "nem mindig a probléma a probléma, van hogy a problémához való hozzáállás a probléma" (ha már közhelyeket puffogtatunk). Minden azon múlik, hogy mit tekintesz akadálynak. Aztán van, amikor később kiderül, hogy azt amit nagyon nagy akadálynak gondoltál, valójában nagy szerencséd volt vele.
#9 Minden jár!
Azt gondolom, az egész életünket azzal az önbecsüléssel kell élni, hogy megérdemlek dolgokat. De azt is tudomásul kell venni, hogy van, amit nem érdemlek meg és mégis ezt osztja az élet. Például amikor egy kisgyerek, aki halálos beteg - ő ezt megérdemelte??? Egy csomó dolgot mi sem érdemlünk meg, mégis megtörténik velünk.
Az, hogy az ember egyedül van, meg magányos, az két különböző dolog. Egyik sem azt jelenti, hogy erős vagyok vagy gyenge vagyok - ezek csupán élethelyzetek. Nem feltétlenül az élethelyzetem, vagy amik történtek velem határoznak meg engem.
#10 Ez itt a hercegnők és királylányok kora!
Ha megnézzük, mindenhonnan az ömlik ránk, hogy "megérdemeljük". Tehát mindenkinek minden jár. Mindenkinek jár, hogy hercegnő legyen, hogy hercege legyen. Nekem erről az a véleményem, hogy egy kislánynak első körben azt kellene megtapasztalnia, hogy milyen az apukája királylányának lenni. És nem egész életében egy herceget vagy egy királyfit üldözni, hanem felnőni a feladathoz, hogy aztán majd egy király mellett ő legyen a királynő (és nem a királyné).
De ehhez be kell járni egy bizonyos életutat. 20 évesen az ember a herceget várja, lehet, hogy még 30 évesen is, de van az a kor, amiután az ember már tudja, hogy ki is ő valójában, mennyit ér és hova tart. Tudja magáról, hogy ha nem is hercegnő, de értékes.
A szakember tanácsa
Jó lenne az ilyen bölcseleteket fenntartásokkal kezelni. Száz százalékosan egyik sem húzható rá egy helyzetre. Az igazi pedig az volna, ha olvasmányaink során bukkannánk olyan idézetekre, amelyek valóban elgondolkodtatnak. Van sok olyan dolog, ami pont attól válik elcsépeltté, hogy ezer formában szembejön velünk a közösségi oldalon: húsz nyálas képpel ugyanaz az idézet. A kedvencem az, amikor még helyesírási hiba is van benne.
Azzal sincs azonban baj, ha valaki úgy érzi, egy ilyen jól betalált idézet az, ami segít neki továbblendülni - akkor lelke rajta. Ez igazi placebo hatás: mindig az segít, amiben hiszünk. Így van ez nálunk is, így a sort egy kávéfüggő közhellyel zárjuk:
+1 Ha kávé van, minden van
