Ezért legyél jóban a szomszédoddal
Ezért legyél jóban a szomszédoddal
Ezért legyél jóban a szomszédoddalAhol civilizáció van, ott szomszédok is. Akiket márpedig nem mi választunk. Legyen szó kertvárosi családi házas övezetről, vagy társasházak, paneltömbök városi rengetegéről, esetleg egy távoli falu végi csendes utcácskáról, mindenütt előfordulhatnak olyan zajok a szomszédság részéről, melyek az őrületbe kergetnek minket. Ahogyan mi is bosszanthatjuk mindennapi tevékenységeink áthallatszó hangjaival a körülöttünk élőket.
Nem lehetünk jóban mindenkivel
De hogy a jó viszonyból ne legyen jószomszédi iszony, azért mindannyian sokat tehetünk egy kis figyelmességgel és tudatossággal. Tény és való, hogy manapság az emberek már jobban elidegenedtek egymástól, mint néhány évtizeddel ezelőtt (És sokkal gyakoribbak a költözések is, nem mindenki él harminc-negyven évig a lakásban, tehát folyton cserélődik a szomszédság.) Nincs már olyan családias hangulat például a társasházakban, mint a Szomszédok tévésorozat idejében.
Ráadásul ahol van akár hetven vagy még több lakás is egy épületben, melyekben akár több százan laknak, képtelenség mindenkinek a nevét, arcát fejben tartani.
Ahogyan az életvitele is mindenkinek más. Nehezebb tekintettel lenni azokra, akik például éjszaka dolgoznak, és nappal próbálnak pihenni. De ha tudjuk, hogy kisgyermek él az egyik közeli lakásban, aki nappal még szokott aludni, érdemes megérdeklődni, hogy mikor pihen, és nem azokban az órákban fúrni a betont.
Lakásfelújítás? Csak szólj előre!
Egyébiránt a lakásfelújítással nincs mint tenni, mindenki otthonának szüksége van előbb-utóbb némi rekonstrukcióra. Az elemi udvariasság azonban - amiről lassan már többen feledkeznek meg, mint ahányan betartják - azt diktálja, hogy írjuk ki a lépcsőházi faliújságra, hogy zajjal járó munkálatokat végzünk, és azok tervezett befejezését is érdemes jelezni.
És amiről nem tehetünk
A zajok mellett érdemes említést tenni a szagokról is. Egy panelházban, hogy a szélesre tárt ablakon keresztül (vagy a szellőzőn át) érezhetően követni tudjuk, melyik szomszéd mit készít éppen ebédre vagy vacsorára, és mikor gyújt rá az erkélyen az aznapi sokadik cigarettájára. Ezeket egyszerűen ki kell várni, hogy kiszellőzzenek, nincs mit tenni. Ha pedig valamilyen rendszeresen visszatérő kellemetlenséget tapasztalunk, ami nagyon zavar bennünket, érdemes egymás között megpróbálni tisztázni a helyzetet.
Persze lehet erre azt mondani, hogy tulajdonképpen idegenek vagyunk egymás számára, mit törődjünk a másikkal. Nem lehet mindenkire tekintettel lenni.
De eszünkbe jutott-e már, hogy ha egyszer mondjuk az éjszaka közepén rosszul lennénk, történetesen otthon egyedül (megtörtént eset, egy pár hónapos kisbabával megspékelve!), akkor vajon ki sietne a segítségünkre, kihívná-e valaki a mentőket?
Szerencsésebb, ha jó, de legalábbis tiszteletteljes viszonyt ápolunk a szomszédainkkal, mert megtörténhet, hogy egyszer még valóban szükségünk lesz egymásra.
