Cece, a paprika és a görögdinnye hazája
Cece, a paprika és a görögdinnye hazája
Cece, a paprika és a görögdinnye hazájaSárbogárd környékét bejárva korábban Alapon jártunk, a honfoglaló Salamon nemzetség birtokán. A szomszédos Cece, a paprika és a görögdinnye hazája nem kevésbé izgalmas családi történetek tanúja.
A Mátyás király és Habsburgok között megkötött szerencsétlen örökösödési szerződés alapján a törökök távozása után a magyar trónra visszaszivárgó Habsburgok földeket, településeket osztogatottak.
Cecét a környékbeli kisebb településekkel együtt – kétezer-kétszázhatvanhárom hold földdel – I. Lipót 1702-ben meszleni Meszleny Jánosnak és feleségének, tolnai Festetics Máriának adományozta.
Egyidejűleg czeczei Máthéffy Mihály és felesége, Major Katalin szereztek itt adományozás folytán kiterjedt birtokokat. Érdemük, hogy a török kor és a tizenötéves háború alatt elnéptelenedett települést e két család és utódai telepítették be. Emlékszünk még a bölcs Meszleny János történetére?
A boszorkányüldözések időszakában Székesfehérváron alispánként tevékenykedő, országosan is elismert, tiszta fejű jogász 1723-ban két boszorkánypert tárgyalt városunkban.
A fantáziadús, már-már szadista ügyészi indítvány ellenére racionális, felmentő ítélet született. Könyves Kálmán szavait idézve – „boszorkányok márpedig nincsenek” – vonta le következtetését a helytelenül viselkedő nők bírája.
A Meszleny család tagjaival később Velencén találkozunk, ott eresztettek gyökeret. A ma is álló velencei kastélyokat-kúriákat bejárva emlékeztünk meg róluk.
A czeczei Máthéffy Teréz lánya, Naszvady Teréz a verbói Szluha család Antal nevű fiával lépett házasságra 1779-ben, ami a Szluha család cecei megtelepedését hozta magával. A Szluha család 1593-ban Rudolf királytól kapta címeres nemeslevelét. A hozományba kapott cecei birtokok mellé az alapi Salamon családtól vásárolt további birtokrészekkel és házzal gyarapították vagyonukat, majd tekintélyes földterületeket béreltek a környéken. Cecén két kúriával rendelkeztek, a régi, szűkössé vált mellé egy kastélyszerű házat is emeltek. Székesfehérváron is találkozunk a Szluha névvel. Szluha Antal Fejér vármegye táblabírájaként jeleskedett. 1803-körül ő hozta létre Székesfehérváron az első színháztermet. Lauschmann Gyula történetíró munkájából tudjuk, hogy 1810-ben városunkban, a „Szluha-házban” tartotta színházi előadásait Kuncz János jeles társulata. A „Szluha-ház” vélhetően a mai Kossuth utca 15. szám alatti egykori Pelikán fogadó épülete, melynek udvari szárnyában, annak nagytermében már 1805-től színházi előadásokat tartottak. 1873-ban ez a szárny összedőlt. Újjáépítését követően ma is a színház szolgálatában áll.
Szluha Antal volt tehát az első székesfehérvári színielőadások befogadója. Halála után Szluha Imre konzervatív főszolgabírót vette szájára Petőfi Sándor, az „ólomszamár” kifejezéssel illetve, és a „hallgattam, mint Szluha az országgyűlésben” megjegyzéssel rajta csúfolódva. József nádor azonban kedvelte őt, kinevezte Jászkun kerület főkapitányává. Jászberény neki köszönhette az új városházát, az új főterét, új utcáit, a katonai és polgári kórházát. A kitört forradalomtól megriadt: 1848-ban lemondott főkapitányi posztjáról és visszatért Cecére. A már ismert alapi Salamon Jánostól birtokot vásárolt, ahol kastély építésével foglalta el magát. A szorgalmas, gazdálkodáshoz értő Benedek nevű fia mintagazdaságot művelt, és több cikluson keresztül a szekszárdi kerület országgyűlési képviselője volt. Gyermektelenül halt meg. Vagyonának egy részét a kitagadott rokon, Szluha-Hardy Antal, a szintén kiválóan gazdálkodó unokaöccs örökölte, akinek valamilyen vétkét később a családja megbocsátotta és visszafogadta őt a családi örökségbe.
Cece-Csillagpusztát a korábban Szluha Benedek birtokát gazdatisztként vezető másik rokona kapta meg. Feljegyzések mesélnek arról, hogy a Szluha család egyik házában 1903-ban Szluha Imre felesége kialakított egy Erzsébet királyné emlékének szentelt márványszobát, és fényes ünnepség keretében Cece központjában felállíttatta Erzsébet királyné szobrát, Zala György alkotását. A nemes asszony a szobrot eredetileg Fejér megyének adományozta, mely köszönettel elfogadva a felajánlást, gondozását Cece községre bízta. Az avatás napján különvonat indult Székesfehérvárról. Herczeg Ferenc író és báró Fiáth Pál főispán mondott méltató beszédet, a honvéd zenekar muzsikált. Erzsébet királyné kedvenc magyar nótáját játszották, a Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele címűt, ha hinni lehet a Vasárnapi Újságnak. A szobor közvetlenül a II. világháború előtt rejtélyes körülmények között eltűnt. Máig nem akadtak a nyomára.
Cece közvetlen szomszédságában, Alsószentiván településen található egy másik szobor, melyhez minden hónap tizenharmadik napján – a fatimai jelenés napján – hívek tömege zarándokol. Mielőtt a történetébe fognánk, jelzem, hogy a Szluha család a mai napig szolgálja egyházát két alsószentiváni épületével. Itt építettek maguknak családi kriptát, melynek első lakója Szluha Benedek volt. A kripta fölé emelt kápolnát 1855-ben szentelték fel, azóta használatos egyházi szertartások helyszíneként. A Szluha-kastély is megmenekült a pusztulástól, szebb, mint valaha. 1946-tól új funkciót kapott: Szűz Mária Szeplőtlen Szíve templomként él tovább.
A második világháborút követően a település egy fantasztikus ötlettel állt elő: a portugáliai Leiria püspökétől Fatimai Szűzanya-szobrot kértek, hogy településüket zarándokhellyé tegyék. A püspök vonakodott teljesíteni a kérést. Egy Dobos Ilona nevű elszánt nő sietett az alsószentivániak segítségére, aki korábban harminc évig teljesített missziót a portugál gyarmatokon mindenféle ellentételezés nélkül. Levelet küldött a leiriai püspöknek, kérve, hogy az ő missziós szolgálatait ekként honorálva küldjön Alsószentivánra egy szobormásolatot. A kérést már nem lehetett visszautasítani: a püspök a Fatimai Szent Szűz szobrának másolatát elkészíttette és a Jelenések kápolnájában történő felszentelése után Lisszabonban vonatra tette. 1950 decemberének utolsó napjaiban a szobor Bécsen át megérkezett a sárbogárdi vasútállomásra. Alsószentiván ezután híres kegyhellyé vált, a falu az elpusztult Árpád-kori Mária-templomáért így vigasztalódott. Ha arra járunk, kóstoljuk meg a helyi Szentiványi Péter által nemesített világhíres szentiványi diót is!
A Madarász család 1718-ban kapott királyi adományt Kisfaludra, nevében is felvéve a kisfaludi nemesi előnevet. Bő egy évszázaddal később került kihirdetésre Fejér vármegyében a família címeres neveslevele. A család Cecén szerzett kiterjedt birtokokat. Az 1800-as évek elején épült, azóta már lebontott cecei kúria volt a szülői háza a reformkor és a szabadságharc idején jeleskedő Madarász Józsefnek és Madarász Lászlónak. Madarász József 1848-tól 1910-ig, összesen tizenhat alkalommal, hatvankét éven át volt a sárkeresztúri választókerület országgyűlési képviselője, megdöntve ezzel minden létező rekordot. Százegy éves korában hunyt el.
„Cece nem koronáz!” – jelentette ki elszántan Ferenc József koronázása előtt a képviselőházban.
Testvére, Madarász László Batthyány Lajos miniszterelnök jobbkeze, a belügyi, rendfenntartási és postaügyeket vivő rendőrminiszter volt, akinek karrierjét a Görgey által kivégzett Zichy Ödön gróf kálozi kastélyából eltűnt gyémántok elsikkasztásának gyanúja törte ketté. A gyémántok ugyan az utolsó pillanatban csodásan megkerültek, de ez rajta már nem segített. Birtokára vonult vissza, majd a szabadságharc bukása után Amerikába emigrált.
1840-1843 körül Csók Lajos molnármester Cecén, az Arany János út 1. szám alatt kúriát épített, melyben Csók István festőművész megszületett.
Képeivel számtalan rangos nemzetközi díjat nyert. A párizsi szalonban aranyérmet szerző, az egész ország által ünnepelt festő a kúriát megörökölte, de hosszabb párizsi tartózkodása és a művészlélekkel össze nem egyeztethető szigorú gazdálkodásra való képesség hiánya miatt veszélybe került a birtok fenntartása. Cece jegyzője figyelmeztette, hogy elmaradt házadója okán árverés elé néz. A festő az értékesítés mellett döntött, és Szluha Pál huszárkapitányban talált vevőre. 1962-ben Csók István hagyatéka hazatért, és beköltözött az épületben berendezett emlékmúzeumba.
Aki Pécsre igyekszik, átszalad Cecén. A zöldségekkel, gyümölcsökkel, savanyúságokkal, pirospaprikával megrakott út menti standoknál megáll, ha ideje engedi, vásárolgat. Ha az átutazó fel is figyel a kúriákra, bizonyára nem gondol azok valamikori tulajdonosaira. Jelenleg nyolc, még meglévő kúriát tartunk számon a faluban. Hat kúria elbontásáról pedig biztosan tudunk. Legalább a forgalmas országút mellett magában álló Csók István-emlékhelyet látogassuk meg, és pihenjünk meg a kertjében!
