A Balaton királynője, Füred
A Balaton királynője, Füred
A Balaton királynője, FüredNem, nem a hófehér hajók által szántott opálos, türkiz Balatonról, a Füreden feltörő gyógyító savanyúvízről, a messze földön híres parádés Anna-bálok izgalmáról, az elmúlt háromszáz év alatt gyökeret vert villacsodákról szeretnék szólni. Nem is az idei ajándéknyár hangulatáról, mert maradt még egy kevés az augusztusból, hogy arról bárki meggyőződhessék maga.
Amit ma séta közben látunk, az mind a tereket, utcákat művészi ízléssel alakító jeles emberek, jeles családok néma hagyatéka. A villafalakba zárt emlékeket bontanám ki a letűnt idők egy szeletéből, mert egy hely értékét a múltja is emeli. Nyár van. Mi másról mesélnénk, mint a Balaton királynőjéről? Krúdy Gyula sorait hívom segítségül.
1846. május 16-án délben először szólalt meg a füredi Kerek-templom harangja. Kugler kőfaragómester Keszthelyen szekérre rakta és útnak indította az utolsó homlokzatot tartó oszlopot is. Elkészültek a bádogos- és lakatosmunkák, a belső díszítések, megérkeztek Győrből a képfaragók munkái, Keszthelyről a lépcsők, elkészült a négy evangélista képe is. A templom építési munkáit irányító füredi kőművesmester hátradőlhetett.
Az asztalosmester kitöltötte a számadás utolsó sorát, az ácsok eltették a jutalmat, a mester az öt forintot, a legények hazavitték az ajándék birkahúst, egy ludat és két kenyeret. A templom megálmodója, az esztergomi bazilika és a pannonhalmi könyvtár tervét készítő építész,
Packh János már nem élhette meg ezt a napot. Rablógyilkosság áldozata lett.
A templom felszentelésének ünnepségén részt vett az éppen itt pihenő Deák Ferenc is. Az orgona csak tíz év múlva érkezett. A harangra is várni kellett, öntéséig a kisharangot áthozták a lebontásra ítélt régi kápolnából. Füred lakói és vendégei terítőket, miseruhákat, szőnyegeket ajándékoztak. A kiváló fekvésű, kikötőhöz közeli magaslaton épült templom köré – mint kotlóstyúk köré csibéi – építették villáikat azok a tehetősek, akik akkor „számítottak”.
Huray István doktor neve már-már a feledés homályába vész, pedig ötvenhét éven át Füred meghatározó alakja, a nyavalyák gyógyítója, fürdőorvosa volt. Három villája a templom tövébe épült. Feleségül vette Jókainé Laborfalvi Róza huszonkét évvel fiatalabb féltestvérét, Jozefát. Így kerültek Jókai Mórral sógorságba. Huray és hitvese nagy népszerűségnek örvendtek. Nyílt házat tartottak, az általuk nem lakott szobákat kiadták nyaralóvendégeknek. A híres Csemegi Károly büntetőjogász, a Csemegi-kódex megalkotója haláláig náluk töltötte a nyarakat. Blaha Lujza is mély barátságot ápolt a Huray házaspárral. „Huray villája mellettünk van, így nem csak jó barátság, de a jó szomszédság kettős köteléke is összefűz bennünket.”
Jókai Mór a Huray-villák egyikében írta meg Az arany ember című regényét, mert akkor még nem készült el saját füredi háza. A regény főhőse, Tímár Mihály balatoni történetéhez Széchényi Ferencnek, a Nemzeti Múzeum alapítójának arácsi kastélya szolgált háttérül.
Széchenyi Ferenc gróf Füredet orvosai tanácsára kereste fel, és rabulejtette a hely. Előbb 1782-ben Füred szélén, Arácson emelt egy szép barokk kastélyt, csak egy évvel később fogott hozzá nagycenki kastélyának építéséhez. Jókai Mór jól ismerte ezt a házat, már akkor eladó volt, amikor először járt Füreden. A kastély és a hozzá keltett rejtélyes mendemondák megmozgatták az író fantáziáját. A regénybeli Tímár Mihálynak a Balaton mellett, egy kies völgyben, a szőlők között volt egy magányosan álló verandás, erkélyes nyári kastélya, melyben csak néhányszor járt, amióta megvette. Orvosai javaslatára, lelki betegségének gyógyítására látogatott ide őszönként, amikor elkerülhette az embereket. Egy alkalommal télre is itt maradt. Ekkor élte át a rianás jelenségét a Balaton jegén. Tanúja volt a jeges halászatoknak, és találkozott Krisztyán Tódorral, aki a rianásban lelte méltó büntetését.
Jókai Mór életének három termékeny éve kötődik Balatonfüredhez, melyből közel húsz évet a Kerek-templomhoz közeli saját villájában töltött el.
Harminckét éves korában járt Füreden először. A hely szépsége és a fürdő demokratikus légköre vonzotta. Ettől kezdve szinte minden évben itt nyaralt. Laborfalvi Róza rendszeresen fellépett a kőszínházban. („A nagyon tiszteletre méltó hölgyek, akik Jeney fotográfusnál vétették le magukat, és nagyanyámnak voltak a barátnői, még emlékezhetnek arra, hogy kis színház volt a fürdőn, dóriai stílusban, és a nafta és olajlámpások esténkint gyönyörűen világítottak a szent csarnok előtt. Az ország különböző részeiből megérkezett uraságok és asszonyságok őszinte meghatódottságukban a szívükben mendegéltek esténként a szegény Thália segítségére, míg az aktorok az „Esterházy” fogadóból sillerbort hozattak játékuk megkezdése előtt. Ah, szent hely volt ez! Az akropoliszi homlokzat, az oszlopcsarnok és szépen faragott kövek a színház előcsarnokában még Kisfaludy úr ízlését dicsérték. A színpad előtt bíborleplet mozgat az öltözők léghuzata, a leplen a bús Hungária és körülötte angyalok…”)
Amikor Róza asszony féltestvérét Huray fürdőorvos feleségül vette, náluk történt az éves nyaralás. Itt élt a közelben Jókai távoli rokona, a gazdag Szűcs Lajosné is, és kettejük rábeszélésére végül az író telket vásárolt a közelben, amelyen 1870-ben Huray doktor vigyázó felügyelete mellett elkészült az eklektikus stílusú Jókai-villa. Az üveges teraszról az író teleszkópjával a távoli csillagokat és az érkező hajókat tanulmányozta.
Szívesen foglalatoskodott virágokkal, gyümölcsfákkal. Kertjébe ritka fajtájú szőlőtőkéket, törpe gyümölcsfákat, fügét és francia barackfákat telepített. 1873-ban egy csodás keszthelyi hajóúttal ünnepelték meg huszonötödik házassági évfordulójukat. Az 1886-os nyár volt az utolsó, amelyet együtt töltött a Jókai házaspár Füreden. Ez év novemberében Jókainé Pesten tüdőgyulladásban meghalt, és Jókai többé már nem szállt meg a nyaralóban. A villát bérbeadta, majd áron alul eladta Michelini János gabonakereskedőnek, aki hetven különböző méretű fenyőfát hozatott és ültetett el a területen. Jókai hét év múlva látogatott el ismét Füredre. Látogatásának oka az volt, hogy svábhegyi villájában széngázmérgezést kapott, és Füredre jött, hogy sógora, Huray doktor házában és ápolása mellett épüljön fel. Ismét eltelt öt év, hogy Füredre látogasson, de ekkor már nem egyedül jött, hanem ifjú feleségével, Nagy Bella színésznővel.
1900-ban még egyszer, utoljára visszatért Füredre. Immáron nem sógoránál, a Huray-villában szállt meg, hanem az újonnan készült szállóban, az Ipoly udvarban, hogy ne sértse volt házastársa emlékét. Az 1903-as nyarat már Siófokon töltötte, hátat fordítva a gyönyörű, fájó füredi emlékeknek. A következő tavaszon Jókai Mór elhunyt. Egy távoli rokon, Jókai-Ihász Miklós 1908-ban kegyeletből visszavásárolta a híres és kedves nyaralót.
Blaha Lujzának, a nemzet csalogányának egykori hajlékául szolgált Füred egyik leghíresebb épülete, a Kerek-templom melletti klasszicista kúria.
A villa megvétele előtt háromszor járt Füreden. Először 1871-ben, amikor a színházi előadás utáni éjszakát a Kisfaludy gőzös hajnali indulásáig áttáncolta Batthyány Elemér gróffal, ronggyá szakítva mindkét cipőjét. Másodszor két évvel később, fürdővendégként maradt néhány hétig. Harmadszor, immáron báró Splényi Ödön rendőrkapitány, harmadik férje oldalán egy veszprémi útja utáni rögtönzött ebéd kedvéért látogatott el Füredre. Ekkor nézte ki magának ezt az utcára néző, oszlopos, nyitott teraszos villát, amelyet Jókai már említett rokona, Szűcs Lajosné épített hajdan.
A színésznő azzal a szándékkal vásárolta meg, hogy visszavonulása után végleg ideköltözzön. Szobájának ablaka a Kerek-templomra nézett, sokszor hallgatta így a szentmisét. Kora reggel sétált egyet a Balaton partján, aztán a templomba ment, betért a híres Esterházy vendéglőbe barátaival és családtagjaival. („A fürdősétányok eltűntek a hóesésben, a híres „Esterházy” fogadó és környéke fehér bunda alatt roskadozott és az erdei ösvényen ez idő tájt nyulak és rókák rakosgatták lábnyomaikat a hóra, ahol nemrégen ábrándozó gavallérok sétapálcája rajzolta az ákombákomokat. Füreden, ahol egykor – nyáron és tündöklő ősszel – minden bokor és fa a szerelem színjátékában statisztált, az erdei kispadok szinte boldogan csúsztak a krinolinszoknyák drága terhe alá és a hajnali harmat áldólag megöntözte a füvet, homokot, az ablakok alatt a fövényt, hogy eltűnjön a holdvilágos éjnek minden nyoma – a kocsis megzörgette az „Esterházy” beszögezett zsalugáterét.”) A színésznő megvásárolta Hertelendy Ferenctől az Olyan nincs nevű vitorlást, amellyel bejárta a Balatont. Az őszi Füredet szerette a legjobban. Kertjében falusi virágok, tizenkét leanderfa és tearózsák sokasága virágzott.
1909-ben ismét özvegységre jutott. 1914-ben felhagyott a színházi élettel, visszavonult. Ekkor már a Nemzeti Színház örökös tagja volt, mely státusz élete végéig tisztes jövedelmet biztosított számára. Talán a fenntartási költségek vagy kedves szomszédai, Hurayék halála miatt is úgy határozott, hogy értékesíti a nyaralót, mely 1916-ban már Deák Ferenc rokonának tulajdona. Ebben az évben Blaha Lujza még visszalátogat Füredre, de már csak üdülő bérlő a szemben lévő volt Huray-villában. Tisztelői egy erőtlen kísérletet tesznek arra, hogy visszavásárolják részére a villát.
„Balatonfüreden, a fürdőtelepi templommal szemközt még ma is állong ama fehér falu, régebbi nemesi kúriára is emlékeztető földszintes ház, ahol Blaháné úgy élt, mint egy régi magyar nagyasszony. Kakasokat, tyúkokat nevelt tágas udvarán, menyecskésen felkötött fővel, piros papucsban járt-kelt házában, majd déltájban, amikor a vizitelések ideje elkövetkezne, fekete ruhát öltött, mint a régi magyar világbeli asszonyok.
Barátságot tartott a községbeli falusi úriasszonyokkal, akik vidéki szokás szerint alkonyatonkint nagykendőkben, kézilámpással meglátogatták.
A templom mellett még hangzik egy-két búcsúzkodó szó, aztán többé nem halljuk sem a postamesterné, sem a gyógyszerészné, sem a körorvosné hangját, akik Blahánénak a legjobb barátnői voltak. A gavallérok, akik az ország különböző részeiből nyaranta mindig előjöttek és néha a helybeli cigánybandákat is elhozták magukkal, csak azért igyekeztek ide a Nyírségből, Bácskából, a hevesi meg felvidéki birtokaikról, hogy Blahánénak hódolataikat bemutassák. De hát Blaháné mégsem állhatta az éjről éjre megismétlődő szerenádokat, amikor az ország legkülönbözőbb cigánybandái méregették össze tudományukat a kúria ablakai alatt. Talán még Füredet is el kellett volna hagynia, ha nem lép közbe egy erélyes járási főszolgabíró, aki egyszer és mindenkorra eltiltotta az éjjeli muzsikálást a templom környékén.
Az összeverődő gavallérok most már azon vetélkedtek, hogy ki küldje el leghamarabb párbajsegédeit a kemény főbíró nyakára … öklelő bajszú tűzmesterek feszítették mellüket a savanyúvizes kút körül, a postaszekér tucat számra hozta a megrendelt pisztolyokat. De a főbíró nem engedett... Blaháné mosolyában élt a magyar női lélek. Blaháné mosolya volt generációkon át minden magyar nőnek, ha tetszeni akart, így mosolyogtak a grófnők, akiket az öregebb Andrássy Gyula pörgetett az udvari bálokon és így mosolyogtak
Tisza Kálmán idejében a Szervita téren a virágáruslányok, akik majdnem grófnék lettek.
Sok színésznő röppent fel a színpaddeszkára, amíg Blaháné hetven esztendős lett. Sokan egyeztették a botrányt és egyéb feltűnőséget tehetségükkel, hogy a közönség lankadó érdeklődését ébren tartsák. Blaháné félszázadig tartó népszerűségét sohasem kereste pávarikoltással, házassági botránnyal, de még az ékszereit sem lopatta el vidéki primadonnák módjára. A legöregebb krónikások sem emlékeznek arra, hogy valamely pikáns skandalum sminkelte volna nőiessége varázsát. Hetven esztendős születésnapján nemcsak felejthetetlen művészetét ünnepeljük, hanem magasztaljuk benne a női erényt, mely nem hagyta el őt a sikamlós pályán. A magyar nő szemérme, szelíd tartózkodása, elpirulása és az asszonykorban sem múló ártatlansága, a dalnak forrás-tisztasága, a kedvnek fecskeívelése, a színpadi művészetnek természetessége emelte a példa magaslatára. Ő volt az, akit mindenki szeretett.”
A cikk eredetileg a Fehérvár hetilap 2020. augusztus 18-i számában jelent meg.
