„Egy maratont bárki le tud futni, ha sokat fut lassan” - egy női ironman története Fejér megyéből„Egy maratont bárki le tud futni, ha sokat fut lassan” - egy női ironman története Fejér megyéből
„Azért kezdtem el mozogni, amiért a legtöbben: meg kellett szabadulnom a felesleges kilóktól” – vallotta be Schmidt Adrienn – „Sajnos már fiatalon elhíztam, és az akkori élethelyzetemben a futás tűnt a legegyszerűbben kivitelezhetőnek. Eleinte minden kilométerért meg kellett küzdenem, aztán persze belelendültem. Lassan emeltem a távokat, és eszembe jutottak egy általam nagyon nagyra tartott móri sportoló, Darabos Zoli szavai is. Valamikor még a 2010-es évek elején ő mondta nekünk egy kerékpárverseny céljában, hogy egy maratont bárki le tud futni, ha sokat fut lassan.
Ezt a kijelentést akkor szkeptikusan fogadtam. Szült is akkor bennem ellentmondást, hogy habár Zolira mindig is felnéztem, és feltételeztem róla, hogy tudja, mit beszél, most ebben biztosan nincsen igaza. Amikor 2015-ben készültem az első maratonomra, élénken éltek bennem Zoli szavai, és kíváncsi voltam, hogy vajon igaza volt-e? Azóta kiderült, hogy igen, és én is bátran hirdetem, hogy tisztességes felkészüléssel bárki teljesíteni tud egy maratont. Az első maraton lefutása bebizonyította nekem, hogy minden lehetséges megfelelő edzésmunka után, ezért újabb és újabb célokat állítottam magam elé.”
Adrienn általában 12-18 hónapra előre már látta a főversenyeit (a covidos időszak előtt), s ezekhez választott felkészítő versenyeket, valamint terveinek megfelelően igazította az edzéseit is. Mindig nagyon effektívnek kellett lennie: volt, hogy a kutyasétáltatást kötötte össze a futással – vagy épp a munkába járást oldotta meg – futással.
(A 2021-es versenynaptárja még nem végleges a sok bizonytalanság miatt, ám tervei és útjai nyomon követhetőek nemrég elindított nyilvános Facebook-oldalán, ahol részletesen beszámol követőinek a sportrendezvényekről.)
A móri sportoló rendszeresen fut, úszik, kerékpározik és erősít. Utóbbiból annyit, amennyit éppen sikerül elfoglaltságai miatt: saját testsúlyos edzéseket végez, használja a TRX-et, a kettlebellt - vagy csak simán tornázik. Vegetáriánus étrendet folytat, mely tapasztalatai szerint hozzájárul a regenerációhoz, s rengeteg méreganyagtól, ízfokozótól segíti megkímélni a szervezetét.
Szerencsésnek érzi magát, mert nem szokta baleset sem érni, nem volt még komoly sérülése sport közben. Mostanra már tisztában van a gyenge pontjaival, és azokra különösen odafigyel. A térdére rendszeresen végez gyógytornát, így azt fájdalommentesen tudja tartani.
Minden évben kitűz maga elé egy nagy kihívást. A tavalyi az volt, hogy csinál egy irontávú versenyt. 11:59:43 alatt sikerült is beérnie a célba! Az erről szóló beszámolója megtekinthető itt.
„Ez sokáig nagyon elérhetetlennek tűnt” – mesélte – „Olyasminek, ami csak nagyon különleges embereknek sikerülhet. Ma már tudom, hogy ez nem igaz, és alaposan felkészülés után bárkiből lehet ironman. Darabos Zoli volt Mór első ironmanje. Nagy tisztelet övezte, mindenki elképedve mesélt a nagyatádi teljesítményéről. Bennem is sokáig élt, hogy ez egy hatalmas, számomra és az átlagemberek számára elérhetetlen sportteljesítmény. Olyannyira beleéltem magam ebbe a hitbe, hogy 2019-ben szinte az utolsó pillanatig kételkedtem abban, hogy megtudom-e csinálni, illetve azt hittem, hogy ez lesz életem legnehezebb és legfájdalmasabb teljesítménye. Végül sokkal könnyebben ment, mint amire számítottam.”
Idén is elhatározta, hogy újra elindul a versenyen. Sajnos a mostani felkészülést eléggé akadályozta a vírushelyzet: minden bizonytalanná vált, és így az ő motivációja is megingott. A felkészülési versenyei sorban elmaradtak, a külföldi versenyekre való eljutást a különböző intézkedések ellehetetlenítették. Ami talán pozitívabb volt idén, hogy azt a kevés versenyt, amire mégis eljutott, jobban tudta értékelni.
„Máskor, amikor már fáradok a versenyeken, akkor mindig eszembe jut, hogy miért is nincs nekem valamilyen átlagos hobbim, mint más lányoknak? Gyűjthetnék például én is Burberry táskákat!” – mondta nevetve – „Idén ehelyett mindig azt tudatosítottam magamban, hogy szerencsés vagyok, hogy ezt vagy azt a versenyt végül megrendezték, hogy átengedtek a határon, és pont egészséges voltam, hogy el tudtam rá menni.”
Adrienn jelenlegi tudása szerint ő az első és egyetlen női ironman Móron. Most pedig ráadásul kétszeres!
A Balatonman irontávján idén abszolút női első lett 50 perc előnnyel a második hölgy előtt. (A táv 3800 méter úszásból, 163,8 km kerékpározásból és 42,2 km futásból állt.)
„Negatív érzésekkel álltam a rajtban. Sajnos rossz rendezvényt sikerült választanom, nagy volt a fejetlenség, hiányos és lekezelő volt a kommunikáció. Két hónappal a verseny előtt még azt is fontolóra vettem, hogy lemondom, de végül úgy döntöttem, hogy a felkészülésembe fektetett időt és energiát meg kell tisztelnem azzal, hogy be is fejezem a versenyt” – nyilatkozta – „Az úszás a leggyengébb számom, de most kivételesen jól ment, végig kellemes volt a közérzetem, éreztem, hogy jól haladok, és voltak körülöttem emberek. Ez utóbbi azért volt nagyon motiváló, mert sokszor előfordul, hogy utolsónak maradok bent a vízben. Sajnos későn, már felnőttként tanultam meg úszni – illetve tanulok, mert még messze a tökéletes úszótechnika. Sikerült személyes rekordot úsznom 3800 méteren, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy a négykörös úszópályába némi futószakasz is jutott.”
A kerékpárból sajnos nem tudott mindent kihozni, jóval gyengébben sikerült, mint ahogyan tervezte. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a COVID miatt elmaradtak az igazán hosszú kerékpáros felkészítő versenyek, tovább nagyon meleg volt a kerékpárpályán, a szél is erősen fújt, illetve nagyon oda kellett figyelni az úthibákra, mert hiába volt rengeteg kátyú, a rendező nem jelölte fel őket.
„A második depóból kiérve már ott várt meglepetésként a Balatonkenesére érkezett család és a barátok. A triatlonosok rutinosan egyből jelentették is, hogy egy perccel vagyok lemaradva az első nő mögött. Ezt hamar le is faragtam, majd körülbelül féltávnál azt a tippet kaptam, hogy inkább lassítsak, mert nagy az előnyöm, és fontosabb, hogy biztos legyen a célba érkezés. A futás vége megint veszélyessé vált sajnos: a futópálya nem volt kivilágítva, ezért a futók sötétben botorkáltak utolsó köreiken. Nagyon elszomorító amúgy, amikor a versenyszervező a versenyzők biztonságán spórol. Az atléták azért jönnek, hogy jól érezzék magukat, kipróbálják az erejüket, senki nem szeretne sérülten hazamenni.”
Adrienn úszás ideje: 1:32:33 volt, kerékpáron 5:52:29, futása pedig 4:06:57. Depó1 ideje: 4:29, depó2: 3:16, a cél idő pedig 11:39:31.
„Az, hogy első lettem, azt mutatja csak meg, hogy azoknak, akik aznap eljöttek, pont rosszabb napjuk volt, mint nekem. A 11:39:31 pedig azt jelenti, hogy több és minőségibb munkát kell elvégeznem, hogy 11 óra alá be tudjak menni.„
Említésre méltó versenyként szóba került még beszélgetésünk során a Spuri Balaton Szupermaraton, ahol négy nap alatt, minden nap 50 km körüli távot futnak a sportolók. Így négy nap alatt megkerülik a Balatont. (Siófok – Fonyód: 48,45 km, Fonyód – Szigliget: 52,9 km, Badacsony – Balatonfüred: 43,6 km, Balatonfüred – Siófok: 51,3 km) Az idei futás minden várakozását felülmúlta a móri hölgynek: 16:48:44 alatt sikerült körbeérnie, ami abszolút 3. és korosztályos 1. helyre volt elegendő.
„2019-ben voltam először, idén már korosztályos címvédőként tértem vissza” – mondta – „A tavalyi év tanulságait levontam, remélhetőleg erősödtem is, és jobban sikerült taktikáznom, mint tavaly, ami nagyon fontos egy négynapos versenynél. Minden nap olyan gyorsan kell futni, hogy még másnapra is maradjon erő, de túltartalékolni sem szabad. Nagy motiváció volt, hogy Oksana, az orosz ellenfél hatalmas előnnyel indított az első napon, 12 perccel, de az utána következő napokon mindig egy kevéssel tudtam faragni belőle, mire a 4. napon sikerült átvennem a vezetést 8 és fél perccel.
Nem tudhattam, hogy ő milyen taktikát folytat, hogy csak a negyedik napra tartalékolt, vagy, hogy esetleg elfáradt már. Az első napon kulcsfontosságú, hogy ne fussunk teljes erőből, hiszen még 150 km hátravan. Nem is éreztem magamban az erőt, aztán a többi napon belelendültem, valószínűleg hajtott a versenyszellem és az orosz hölgy mögöttem. Idén nagy szerencsénk volt az időjárással, mondhatni tökéletes volt: tavalyi évhez képest nem volt meleg, az eső is pont elkerült minket."
Végezetül Adrienn bevallotta, hogy nem feltétlenül a helyezésért versenyzik, inkább a saját korlátait szeretné kitolni: mindig próbál lefaragni az idejéből. Persze az nagyon jóleső, ha kap visszaigazolást arra vonatkozóan, hogy aznap, azon a pályán pont ő volt a leggyorsabb.
