Szabó-Bakos Zoltánné: Közel szeretnék maradni az ápolói szakmához
Szabó-Bakos Zoltánné: Közel szeretnék maradni az ápolói szakmához
Szabó-Bakos Zoltánné: Közel szeretnék maradni az ápolói szakmáhozBő egy évvel ezelőtt ismertem meg Szabó-Bakos Zoltánné Erzsikét, akkor egy portréinterjúban mutattam be a Fejér Megyei Szent György Kórház ápolási igazgatóját. Személyében egy olyan szakembert és vezetőt láthattam, akinek mindenkihez van egy jó szava, és mindenkiben nyomot hagy. Most azért találkoztunk újra, mert december elsejével nyugdíjba vonult, és ezalkalomból elnöki elismerő oklevelet vehetett át Molnár Krisztiántól, a Megyei Közgyűlés elnökétől.
Újságíróként mindig elgondolkozunk, szabad-e, (lényeges-e egyáltalán) érzékeltetni a személyes érintettségünket, érzelmeinket egy-egy téma, interjúalany kapcsán. Most viszont úgy érzem, vállalom a megindultságot, és azt, hogy mennyire szívmelengető érzés számomra Erzsike közelében lenni. Mégpedig azért, mert ezzel az érzéssel egyáltalán nem vagyok egyedül, legtöbben így éreznek vele kapcsolatban.
Ezért álltak nyolcvanketten sorfalat a folyosón rózsával a kezében, amikor utolsó munkanapján elhagyta a kórházat. Ezért fogalmazott úgy Bucsi László kórházigazgató is, amikor róla beszélt, hogy még egy ilyen emberrel sosem találkozott.
Tavaly egy részletes portrébeszélgetésben mutattam be életpályáját, melyből kiderült, hogyan lett a csillogó szemű móri kislányból elhivatott szülésznő, majd szép lassan vezető, aki ezreknek egyengetett a pályáját maga körül, nem fukarkodva a feladatokkal és az elismeréssel sem.
Az akkori beszélgetésünket azzal a mondattal zárta: "Jó érzés tenni a jövőért, nem csak a mának élni."
Így ez alkalommal természetesen a jövőről kérdeztem:
Biztosan furcsa lesz, hogy nem kell bemenni minden reggel hétre.
Tényleg ott voltam minden nap hétkor, még a legutolsó nap is. És bár már néhány napja nem kell bemennem, azóta is ötkor ébredek ugyanúgy. Az utolsó napon, ugyan most nincsenek köszöntések meg búcsúztatók a Covid miatt, de kilépve az igazgatóság ajtaján az autóig nyolcvankét ember állt rózsával a kezében, úgy köszöntek el. Azóta is jönnek a főorvosoktól, főnővérektől, dolgozóktól az üzenetek, levelek.
Persze a munkája során bármennyire a szakdolgozókért tevékenykedtem, a betegek voltak az első helyen. Mert nekünk a betegekért kellett úgy alakítani a nővérképzést, a nővéri ellátottságot, a tárgyi, személyi feltételek megteremtését, hogy a betegellátás minőségi legyen. Ez volt az én célom, ezért tettem a dolgomat.
Mik a további tervei?
Szeretném követni a kórház további fejlődését. Nagyon jó kezekben van, és ez is fontos, mert olyan főigazgatónk van, aki ezt szem előtt tartja. Az én életemben eljött ez a bizonyos korhatár, a 64 év 183 nap. Ezért átadtam az ápolási igazgatói munkakört pályázat útján a helyettesemnek. Ő olyan személy felkészültségében, vezetési stílusában, irányításában, hogy tovább viszi, fejleszti mindazt, amiért én dolgoztam.
Szeretném a kórház életét, az ápolók a fejlődését továbbra is figyelni. Nem minden nap, hanem akár egy rendezvény, ünnepség, továbbképzés kapcsán ott szeretnék lenni velük. Persze nem beleszólva a vezetésnek a dolgába, hanem mint segítő. A Betegápolásért Alapítvány elnöki feladatait továbbvinném, ezzel is közel maradva a szakmához.
A szakdolgozói kamara országos szervezetében elnökségi tag vagyok, ez egy választott funkció, ami még három évig fog tartani. A héten például kétszer kell mennem oda. Jó ott is tenni a szakdolgozókért. Most például egy nagyon szép feladatunk van: az év kiváló szakdolgozója, az év elhivatott szakdolgozója és az év kiváló szakdolgozói közössége címek várományosait döntjük el.
Az unokák is többet kapnak majd a nagymamából?
Négy unokám van, most már van egy kislány is a három fiú mellett, aki nyolc hónapos, szeretném őket segíteni, és a férjemmel is lenni. Rá kell találnom az én időre, szeretnék olvasni, sportolni, sétálni, kirándulni.
Frissítés:
2020. december 8-án Székesfehérvár Egészségügyéért díjat adományozott a székesfehérvári önkormányzat a kórház korábbi ápolási igazgatójának: Szabó Bakos Zoltánné negyvenhét éven át szolgálta az intézményt, a betegeket. Munkásságáért és kiemelkedő hivatástudatáért dr. Cser-Palkovics András polgármester és Vargha Tamás államtitkár, országgyűlési képviselő mondtak köszönetet a Hiemer-házban rendezett, szűk körű ünnepségen.
