Raya és az utolsó sárkány (Raya and the Last Dragon) kritika: egy bűbájos animációs film, amely után nem akarsz visszatérni a valóságba
Raya és az utolsó sárkány (Raya and the Last Dragon) kritika: egy bűbájos animációs film, amely után nem akarsz visszatérni a valóságba
Raya és az utolsó sárkány (Raya and the Last Dragon) kritika: egy bűbájos animációs film, amely után nem akarsz visszatérni a valóságbaKülcsín
A rajzfilmek iránti rajongásom az évek előrehaladtával egy cseppet sem tompult, így mind a mai napig úgy ülök le egy-egy újabb gyerekeknek szóló mestermű elé, mintha még mindig az apróbbak táborát erősíteném. Hogy is hívják ezt? Gyereklelkű felnőtt? Ám legyen!
Sőt, időről-időre rendesen szükségét érzem annak, hogy újra elmerüljek valamilyen kézzel rajzolt vagy animációs alkotásban, ugyanis olyankor teljesen alfa állapotba áll az agyam, amelynek köszönhetően egy szempillantás alatt feltöltődöm, így újult erővel csaphatok bele a valóság által kotyvasztott sűrű lecsóba.
Persze választék akad bőven, a nagy Disney-klasszikusok szinte minden alkalommal előkerülnek, de van, amikor éppen a Cartoon Networkön szocializálódott lelkemet kell ápolgatnom, vagy ha éppen valami újdonságra vágyom, akkor átnyálazom a Netflix gyerekeknek szóló listáját, ahol szintén akadnak érdekes tartalmak.
És ha már Disney: az elmúlt évek Star Wars-, illetve Marvel-termése mellett nem feledkeztek meg legkisebb rajongóikról sem, így szép számmal érkeztek nagyszabású animációs mesék is a mozikba.
Többek között a Hős6os, a Zootropolis-Állati nagy balhé, a Vaiana vagy a Jégvarázs 2. (kritikánkat ide kattintva olvashatjátok) is jól teljesített a rajongóknál és pénztáraknál egyaránt. Az utolsó kicsiknek szóló film 2019-ben jelent meg, így igazán ki volt már éhezve a közönség egy Disney-féle mesés őrületre.
Nos, remélhetőleg a Raya és az utolsó sárkány is nagyot szól, így pár év múlva a nagy klasszikusok táborát erősíti majd.
Sztori
Kumandra egykor virágzó birodalom volt, ám miután felbukkantak a rendkívül gonosz lelkek, a Druunok, elszívták az emberek életerejét, ezzel pedig megbontották az addig tökéletesen működő egységet, ami a pusztulás szélére sodorta a pompás tartományt.
Persze nem maradtak sokáig segítség nélkül, ugyanis jöttek a sárkányok, akik minden erejükkel azon voltak, hogy kiűzzék a rosszarcokat a birodalomból.
Igen ám, de ezért nagy árat fizettek, ugyanis miután létrehoztak egy varázsgömböt, amellyel legyőzték a Druunokat, illetve újra életet leheltek az emberekbe, hirtelen kővé dermedtek, ezt követően pedig majd ötszáz évig nem is hallott senki többet a létezésükről.
Egészen addig, amíg a Szív törzs vezetőjének, Benjának (Daniel Dae Kim) a lánya, Raya (Kelly Marie Tran) el nem határozza, hogy felkeresi az utolsó sárkányt, Sisut (Awkwafina), aki újra tudja kreálni az időközben az emberi mohóságnak köszönhetően elpusztult varázsgömböt, ezzel ismételten békét hozva Kumandrába.
Karakterek
Ahogy a Disneytől megszokhattok, a Raya és az utolsó sárkány eseteben is igencsak egyedi figurákat sikerült megalkotniuk, ám ennek ellenére nem feltétlenül az ő jellemzésükre helyezném a hangsúlyt, hanem arra az alaphelyzetre, amely ennek az animációs filmnek a sava-borsát adja. Ez pedig nem más, mint az emberek közötti megosztottság.
Ugye a Druunok kiűzése után Kumandra lakói különböző törzsekre szakadtak, akik között folyamatos volt az adok-kapok még akkor is, amikor a birodalom jövője forgott kockán.
Így már kitalálhatjátok, hogy nem feltétlenül a mozi elején megismert, rendkívül fantáziátlanul felskiccelt sötét lelkek a történet rosszfiúi, hanem pont Kumandra lakói, akik sértettségükből táplálkozva folyamatosan konfliktusban állnak egymással.
Teljesen érthető amúgy: más terület, más kultúra, más világnézet, de mivel nem tudják elfogadni egymás gondolkodásmódját, ezért sosem lesz újra egységes a tartomány. Egy örökös körforgás, amelyet Raya és az utolsó sárkány oldhat fel.
Amúgy, ha már a mese címében is szerepel, ejtenék pár szót a főszereplőről is. Raya első, de sokadik blikkre is szimpatikus leányzó, aki cseppet sem lóg ki a Disney korábbi alkotásainak hősei közül.
Persze azért többet is mutat, ugyanis talán nála véltem először felfedezni olyan személyiségjegyeket, amelynek köszönhetően azt gondoltam, hogy a film nem feltétlenül a gyerekeket célozza meg - vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy a fiatalokat és a felnőtteket egyaránt.
Persze színes és szagos Kumandra világa, tele tündibündi lakókkal, de valahogy mégis kilóg a korábbi Miki egeres produkciók közül. És nem rossz értelemben...
Összegzés
A Raya és az utolsó sárkány egy olyan animációs film, amelyre már régóta szükségem volt. És nem feltétlenül csak amiatt, mert lényegében meséről beszélünk, hanem a története, világa és karakterei miatt.
A sztori teljes mértékben reflektál korunk egyik legsarkalatosabb problémájára, az elfogadásra. Az valahogy nagyon nem megy a népeknek. Attól, hogy valakinek más a véleménye, még nem jelenti azt, hogy a máglyára kell vetni. Ő is ugyanúgy ember, csak éppen más kultúrában szocializálódott.
Ezt a mondanivalót aztán olyan lélegzetelállító köntösbe csomagolták, amilyet utoljára az Avatarban láttam - legalábbis nekem James Cameron filmje ugrott be először, na, meg az, ahogy a mozi után az autóhoz vánszorogva depresszióba estem a szürke (való) világ láttán. Akkor is nehezemre esett magam mögött hagyni a gyönyörű színeket, és most is.
Nyilván vannak és voltak is szebb darabok, de nekem a Raya és az utolsó sárkány látványban nagyon egyben volt.
A szereplők is rendkívül változatosra sikeredtek, bár itt azért akadtak sablonosabb megoldások is, de ettől függetlenül elvoltam velük. Magától a címben szereplő sárkánytól, Sisutól is egy kicsit többet vártam volna, de összességében ő sem lógott ki a sorból.
A Raya és az utolsó sárkány igazán elbűvölő animációs alkotás, amely egyedülálló kalandra invitál kicsit komolyabb mondanivalóval, ám annál festőibb látvánnyal és még pöpecebb muzsikával. Bárkinek ajánlom, ugyanis garantáltan megmelengeti a szíveket.
