A világ legjobb bírója mindenkivel megtalálta a közös hangotA világ legjobb bírója mindenkivel megtalálta a közös hangot
A világ legjobbjának nem véletlenül választanak meg egy játékvezetőt. Pláne nem négyszer egymás után! A csütörtökön, 65 éves korában elhunyt Puhl Sándor olyan sikeres ember volt, amilyen a zöld gyepen kevés termett itthon az elmúlt évtizedekben. Bár játékosaink lettek volna világbajnoki vagy Bajnokok Ligája-döntőben…
Hogy mi volt Puhl egyéniségének és sikereinek titka? Alighanem a természetes lazaság és határozottság elegye, amivel, miközben kezelni tudta a világfutball legnagyobb egóit is, tekintélyt is teremtett magának. A magyar élvonalban több száz meccsen bíráskodó, móri Arany Tamás azt mondja, Puhl valóban mindenkivel szót értett:
Megtalálta a közös hangot mindenkivel. A pályán huszonkét játékos van, mindegyik más-más stílus, ő pedig mindenkinél tudta, hogyan kell hozzá szólni. A legrenitensebbeket is a megfelelő szavakkal és gesztusokkal tudta rendre utasítani. Ezért is emelkedett a legnagyobbak közé.
Aranynak számos közös emléke van Puhllal, aki már túl volt a világbajnoki döntő levezetésén (1994), amikor fiatal kollégája bemutatkozott a magyar NB I-ben. A móri sporinak persze keze-lába remegett, mikor először dolgozhatott partjelzőjeként együtt egy meccsen a világsztárnak számító kollégával, de Puhl tudta oldani e feszültséget. „Figyeltem az öltözködésre, gyönyörűen kisuvickolt cipőben jelentem meg az öltözőben, ő meg mondta, látom kicsi, szép ez a csuka, jól lehet menni benne? Mondom, persze. Erre ő: na, akkor menj a… Ezután persze, hogy könnyebb volt feloldódni, soha nem éreztette velünk, hogy különb lenne, mentek a zrikák kölcsönösen.”
Ami pedig a pályán teremtett tekintélyt illeti, elsődlegesen természetesen a jó ítéleteknek, a vele született érzékének köszönhette a Heves megyéből indult Puhl. Szinte mindenkinek van egy jó sztorija ezzel kapcsolatban. „Több játékossal elmesélték a történetet, hogy Puhl Sanyi felszólította, ismerjen el egy szabálytalanságot. Nem akarta, erre szólt neki, kikötődött a cipőfűzője. A játékos megtorpant, lenézett, a közönség úgy látta, mintha meghajolt volna a bíró előtt…
De volt, amikor kikocogott a folyamatosan reklamáló edzőhöz, és miközben ment a játék, szólt neki: cseréld le a hatost meg a nyolcast! Az meglepődve kérdezte, miért cserélné? Na, látod, mondta Sanyi, ha te nem szólsz bele az én munkámba, majd én se szólok a tiédbe!”
A játékvezető-képzésben is sokáig aktív, televíziós szakértőként is foglalkoztatott Puhl utódai közül Kassai Viktor vitte legtöbbre, de népszerűsége nem érte el a nagy elődét. Jelenleg pedig, és ezzel Arany Tamás is egyetért, bár vannak jó magyar játékvezetők, aligha valószínű, hogy egyhamar láthatunk közülük valakit a legnagyobb tornák döntőjében. Puhl Sándor valóban bírólegendaként távozott.
