Fehérvári hajléktalanhelyzet: van valós megoldás? Bejárást tartottak a Skála környékén
Fehérvári hajléktalanhelyzet: van valós megoldás? Bejárást tartottak a Skála környékén
Fehérvári hajléktalanhelyzet: van valós megoldás? Bejárást tartottak a Skála környékénAhogy megérkezett a jó idő idén, úgy vált ismét akuttá a Skála és környékének hajléktalanhelyzete. A probléma pedig az elmúlt hetekben csúcsosodott ki, ahogy arról írtunk, a környéken lakók egyre nehezebben viselik a zaklatást, az öntudatlanul szerteszét heverő embereket, a padokra kent ürüléket.
Van-e valós megoldása ennek a helyzetnek? - Nagyjából így lehetne összefoglalni annak a bejárásnak a lényegét, amelyet a körzet képviselője, Szabó-Bakos Györgyné, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság, a Közterület-felügyelet és a Kríziskezelő Központ munkatársai tartottak a környéken.
- Valahol területet kellene biztosítani nekik, mert most nincs hova küldeni innen őket - kezdte a Skála előtti találkozón Szabó-Bakos Györgyné.
- Jöhetnek hozzánk is, a Kríziskezelő Központba - válaszolta Zsabka Attila.
- De oda nem megy! - összegezte a képviselő asszony.
- Ha ott lenne mellettünk a park, oda sem menne. Itt van bolt, lehet kukázni, ez egy központi hely. Tudnak alkoholt fogyasztani, nincsenek szabályok - így Zsabka Attila.
A fenti párbeszéd nagyjából tökéletesen írja le a jelenlegi helyzetet, és bár mindenki keresi a probléma megoldását, az egyelőre nincs meg. Valós megoldás legalábbis biztosan nincs.
A jelenlegi törvényi szabályozás szerint ugyanis - ahogy az a bejáráson elhangzott - a hajléktalanoknak ugyanúgy törvény adta joguk van ott tartózkodni, ahol akarnak. Életvitelszerűen persze nem, italozni közterületen sem, zaklatni, összemocskolni mindent meg pláne - ám a rendőrök, amikor kimennek a bejelentések során, tulajdonképpen az igazoltatáson és a büntetéskiszabáson túl sokat nem tehetnek.
Fehérvári hajléktalanhelyzet: van valós megoldás?
PB
"Ha tényleg zaklatják a járókelőket, a gyerekeket, ha beszólnak, akkor azt azonnal jelenteni kell a rendőrségnek" - hívta fel a figyelmet Zsabka Attila, amivel a rendőrök egyetértettek, hiszen intézkedni csak abban az ügyben tudnak, amiről tudomásuk van.
Ám ezek a hajléktalan emberek többnyire az életük olyan szakaszába csúsztak már, hogy nincs vesztenivalójuk. Megkapják a büntetést, ha kifizetni nem tudják, leülik. Aztán a kitérő után mennek vissza az utcára.
A tapasztalat ugyanakkor az, hogy a hajléktalanok jelenléte nem szűnik meg a bejelentéseknek és intézkedéseknek köszönhetően - legjobb esetben is csak a "rendőri zaklatás" miatt átteszik a székhelyüket egy másik részre. Szóval, ami egyiknek megoldás, a másiknak rossz.
"Erőszakkal nem lehet elvinni őket" - mondta ki a történet egyik nagy igazságát egy környéken lakó férfi, aki éppen a gyermekeivel sétált. - "Hiába hívjuk ki a rendőröket, sok mindent ők sem csinálhatnak. Törvénybe ütközőt ezek az emberek többnyire nem tesznek, nyilvános padon ülnek. Ők már ezt az életszínvonalat elfogadták."
Az érem másik oldala - ahogy a rendőrség jelenlévő képviselője elmondta -, hogy vannak, akik megsajnálják a hányatott sorsú embereket, és enni-inni adnak nekik.
"Ha valaki támogat egy lépcsőházból egy hajléktalant, akkor az a hajléktalan oda fog szokni, hiszen ott kapja az életben maradásához szükséges dolgokat" - emelte ki Zsabka Attila, hozzátéve, hogy ezeknek a hajléktalanoknak a többsége súlyos alkoholbeteg, ha nem isznak, olyan tüneteik lennének már, hogy abba halnának bele.
Az érem másik oldalára visszatérve: sorsok is vannak a jelenség mögött. Egyikük, aki a bejárás során éppen a Skála melletti emeletes házak tövében, egy padon aludt, másfél hete érkezett Fehérvárra Tatáról. A miért kérdésre meglehetősen összefüggéstelenül tudott csak válaszolni, de Kálozt emlegette, és nagyjából az körvonalazódott, hogy valahol állattartó telepen dolgozott, és valahol lakott. Majd kitették. Hogy saját otthonából vagy a munkáért kapott lakhatást, az nem derült ki.
Ez a férfi például láthatóan meglepődött, hogy Székesfehérváron a papírjai leadása nélkül, és pénz nélkül is kaphat enni - ő teljesen együttműködő volt, és a Kríziskezelő munkatársával tartott a központba. Mondhatnánk, sikertörténet! Már ha egy, vélhetően kisemmizett ember története bármilyen formában is az lehet.
Egyikük hajlandó volt a Kríziskezelő Központba menni
PB
Ám a problémát okozó csoport többi tagja egyáltalán nem hajlandó együttműködésre, és őket legfeljebb majd a hideg űzi el a környékről. De van, akit az sem. Egyelőre a jogszabályok miatt - az összes illetékes tényleges megoldáskeresése ellenére -, marad a patthelyzet.
Pedig, ahogy azt Szabó-Bakos Györgyné a bejáráson kiemelte, az nem állapot, hogy a normális, dolgozó, gyermeket nevelő embereket korlátozzák a lakókörnyezetükben.
