5 menzakaja, amit most is bármikor meg tudnánk enni
5 menzakaja, amit most is bármikor meg tudnánk enni
5 menzakaja, amit most is bármikor meg tudnánk enniParadicsomleves betűtésztával
A piros és édes paradicsomleves már megadta az alaphangulatot az ebédhez. Nemcsak cukros volt, hanem a kreativitás platóni ideája. Izgalmas volt a tányér szélén szókirakózni, egészen addig, míg a tanár ránk nem szólt, hogy az étellel nem szabad játszani.
Frankfurti leves
A káposzta kevés ehető formája közé tartozott a frankfurti leves. Örültünk, ha ez volt a napi menü, mert a "nem vízízű" menzás levesek közé tartozott. A kicsit savanykás, roppanós káposztadarabok és a puha virsli kifejezetten izgalmas textúrának számított akkoriban, amiből simán lehetett két tányérral enni.
Kapcsolódó
7 retro menzakaja gyerekkorunkból, amit szeretnénk elfelejteni
Spenót, tojásleves és a krinolin – összegyűjtöttünk 7 retro menzakaját gyerekkorunkból, amit sok évtizeddel később is legszívesebben kitörölnénk az emlékezetünkből.
Diós tészta, mákos tészta
Szerintem nem volt olyan hét, hogy ne lett volna vagy egyik, vagy másik az étlapon. Mégsem untuk meg, mert valahol a szívünk mélyén a nagyi karácsonyi bejglijére emlékeztetett bennünket. Akkoriban az egészséges életmód gyerekcipőben járt, így ha nem éreztük elég édesnek, még pluszban porcukorral is megszórtuk.
Lekváros bukta
Még be sem léptünk az ebédlőbe, már tudtuk, a lekváros bukta lesz a nap fénypontja. A langyos barackos illat már a folyosón körbeölelt bennünket. Hiába volt spenót vagy finomfőzelék a főétel, a tudat, hogy utána bukta is lesz, mindent felülírt. Ha mosolyogtunk a konyhásnénire, még repetát is kaptunk.
Aranygaluska vaníliaöntettel
A kelttészták királynője a menzán az aranygaluska volt. A tetején ropogott a dió. A tésztája szinte szétolvadt a szánkban, amit a langyos vaníliaöntet csak megkoronázott. Soha nem lehetett belőle eleget enni!
