Örökkévalók (Eternals) kritika: a Marvel újabb filmjében tényleg van minden, olyan is, ami nem tetszhet, ám végül mindig a szuperhősök győznek
·Filmmozi·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotója
Disney/IMDb
Örökkévalók (Eternals) kritika: a Marvel újabb filmjében tényleg van minden, olyan is, ami nem tetszhet, ám végül mindig a szuperhősök győznek
·Filmmozi·Utolsó frissítés: undefined

Végre befutott az Örökkévalók, amelyről annyit kell tudni, hogy bitang sok szereplőt mozgat, brutálisan nagy csatáknak lehettek a szemtanúi és valószínűleg ez a film lesz a Marvel legmegosztóbb darabja. Nézzük, hogyan teljesített nálunk az Örökkévalók! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Újabb hónap, újabb Marvel-produkció. Sokan már úgy vannak vele, hogy a könyökükön jön ki ez az egész szuperhősös őrület, de én egyszerűen nem tudom megunni! A lelkesedésem még kitart, és minden egyes friss alkotással úgy érzem, még jobban magába szippant ez csodálatosan összetákolt világ. Na, de ennyi elég is belőlem.

Az év elején még eléggé cudarul álltunk a Marvel-mozikkal kapcsolatban, ezért is indították útjára a különböző jópofa sorozatokat (például a WandaVíziót vagy a Lokit), amelyek aztán olyan szinten megkeverték a lapokat, hogy ember legyen talpán, aki ténylegesen is követni tudta az eseményeket.

Mondjuk nekem rengeteg utánaolvasással, meg elemzéssel, na, meg az epizódok sokadik újranézésével sikerült, de én elvetemült rajongó vagyok, szóval nem számítok.

Persze a mozik is szépen-lassan megérkeztek, így a Fekete Özvegy és a Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája is rendesen odatették magukat (főleg az utóbbi), nem is beszélve a Venom második felvonásáról (amelyben végre Mészárszék vagy Vérontó is élőszereplős testet öltött), így igazán nem maradhatott hiányérzet a fanokban. 

Főleg azért sem mert a Chloé Zhao rendezésében érkező rendkívül titokzatos Örökkévalók után a barátságos és közkedvelt Pókember is beugrik egy előkarácsonyi adok-kapokra, szóval lesz itt minden, mint a búcsúban. Csak győzzük kivárni!

Sztori

Az Örökkévalók története olyan egyszerű, mint a faék, közben meg mégsem, mert a mozi nézése közben végig az motoszkált a fejemben, hogyha ekkora nagy királyok, hol a bánatban voltak, amikor Thanos elcsettintette az univerzum felét? Persze erre is választ kapunk, de akkor is, na!

A lényeg a lényeg, hogy vannak nekünk ezek a kozmikus lények, az Örökkévalók, akik már több mint hétezer éve a Földön élnek és folyamatosan azon munkálkodnak, hogy segítsék az emberiséget. Thanos, khm!

Közben mindenfélét tettek-vettek itten, hogy minél egyszerűbbé tegyék az életünket és csak akkor lépjenek közbe, ha az egész bolygó sorsát veszély fenyegeti. THANOS!

Miután aztán a Bosszúállók visszapittyentették a népeket, a Föld védelmében egyfajta rés keletkezett, amelynek következtében védtelenek maradtak az emberek az űrbéli fenyegetésekkel szemben. És ekkor bukkannak fel sok évnyi hallgatás után a deviánsok is, akiket az Örökkévalók természetes ellenségeiként lehetne aposztrofálni. Feltett szándékuk, hogy (na, kitaláljátok?) elpusztítsák az emberiséget.

Persze ezt az Örökkévalók sem hagyhatják szó nélkül, így gyorsan összetrombitálják az Ajak (Salma Hayek) által vezetett brigádot, hogy aztán jól kijjebb rugdalják a rosszarcokat a világunkból.

Karakterek

Hát igen, azokból aztán akad bőven. De annyi bakker, hogy amire feldolgoztam volna az egyik szereplőt, milyen személyiség, mi a motivációja, meg úgy egyáltalán a neve, addigra már jött a következő, a gondolataim meg már a Holdon voltak. Igen, higgyétek el, ez tényleg problémát jelent, ennek köszönhetően végig úgy éreztem magam, mintha teljesen össze lennék zavarodva.

Na, mindegy, a lényeg, egy idő után azért így is körvonalazódott, hogy kik lesznek nekem a szimpatikusabb arcok és kik azok, akiket amúgy messzire elkerülnék.

Az Örökkévalók közül az abszolút kedvencem Gilgamesh (Ma Dong-seok vagy Amerikában Don Lee) volt, ő a legerősebb a csapatban, innentől kezdve úgy hajtogat papírgalacsint a deviánsokból, ahogy éppen kedve szottyan. Egyfajta kozmikus Hulkként funkcionál, ha a kompánia megszorul, általában Gilgamesh húzza ki őket a pácból.

Richard Madden Ikarisa is egészen megnyerő figurának tűnt, egyfajta központi szerepet tölt be, Salma Hayek Ajakja mellett az ő szava számít leginkább a brigádban, és még lézerszeme is van, parádés!

Ezek ellenére a show-t egyértelműen Kumail Nanjiani Kingója, na, meg lakája vitték el, akik egyfajta humorforrásként is funkcionáltak, és lényegében minden jelenetük után egy mondat pörgött a fejemben: ezt nem hiszem el!

Kit Harington sajnos vagy nem sajnos továbbra sem tud kiszakadni Havas Jon szerepéből, így ugyanazt a mogorva, szűkszavú, mindig álmoskás képet vágó figurát hozta, mint akit a Trónok harcában megismertünk. Mindenesetre jó volt újra együtt látni Richard Maddennel a képernyőn - ugye az HBO sorozatában tesók voltak, akik már az első évadban elköszöntek egymástól és soha többet nem látták egymást. Bezzeg most!

Érdekes volt még Barry Keoghan Druigja is, aki egy az egyben úgy néz ki, mint Ezra Miller, és egyfajta antihős képében tetszelgett, aztán... pszt! Ennél többet inkább nem is mondanék róla, mert akkor lelőném a poént. A lényeg, hogy érdemes rá odafigyelni...

Ja, hogy hol van Salma Hayek és Angelina Jolie? Sehol, a béka segge alatt, bocs! Semmi extrát nem nyújtottak, csak mutogatták magukat és ennyi. Talán Jolie-n láttam azt, hogy nem csak a szétbotoxolt arcát akarja villogtatni, na, de Hayek... hagyjuk is!

Összegzés

Na, hát sajnos megint belesétáltam a saját csapdámba, és úgy futottam neki egy régóta várt szuperhősös filmnek, hogy a moziig folyamatosan külföldi kritikákat olvasgattam.

És ahogy egyre jobban belemerültem a témába, úgy lettem egyre kedvetlenebb, ugyanis olyan indokolatlanul lehúzó, negatív hangvételű véleményékbe futottam bele, amelyek konkrétan azt sugallták, hogy az Örökkévalók a valaha készült legpocsékabb Marvel-alkotás. És ezt így egy kicsit erősnek éreztem...

Persze azért annyira nem hagytam, hogy a hatalmukba kerítsenek ezek az érzések, és úgy vágtam neki a produkciónak: igenis minőségi szórakozásnak leszek a szem- és fültanúja! Mégis csak Marvel-filmről van szó, na! Mondjuk azért fű alatt felkészültem a legrosszabbra is, így mindent is megvettem a büfében, hátha még a végén úgy járok, hogy kajába kell fojtanom a bánatom...

Szóval az Örökkévalók nem lett a Marvel legrosszabb darabja, viszont sajnos a legjobbak között sincs helye, de koránt sem olyan kilátástalan a helyzet, mint ahogy azt a nagy kritikusok mondják.

Szerintem az egésszel az a legnagyobb baj, hogy egy teljesen új brigádot próbáltak behozni a buliba igencsak rövid idő alatt, akik ráadásul nyolcezermilliárdan vannak (nyilván nem, de sokan, nagyon sokan), és igazából egyikőjük sem olyan érdekes vagy kiemelkedő figura, mint mondjuk A galaxis őrzői közül úgy mindenki. Szóval így kicsit nagyon nehéz őket eladni.

Talán a sok hűhó semmiért, vagy a klasszikusabb sokat akar a szarka, de nem bírta a farka juthat sokak eszébe.

Természetesen a látvány, a harcjelenetek, a poénok meg úgy minden más nagyjából rendben volt, csak kaptunk a nyakunkba egy új csapatot, akik valahogy nehézkesen passzolnak az MCU-ba, ráadásul lényegében halhatatlanok, így kicsit tét nélkülinek érződhet az egész adok-kapok. Ugyanez volt a helyzet Marvel kapitánnyal is, meg más is, de az most mindegy. Ja, és kicsit a Fekete Özveggyel is... szép volt, jó volt, de minek?

A lényeg, hogy még vétlenül se szegje kedvetek más emberek véleménye, mert közel sem olyan gyászos a helyzet, úgyhogy nyugodtan adjatok egy esélyt az Örökkévalóknak is, garantáltan jól fogtok szórakozni. És mondanom sem kell Marvel-fanoknak kötelező!

10/7- Az Örökkévalók nem a legélesebb kés a fiókban, viszont a látvány meg a hamisítatlan szuperhős-hangulat ott van a szeren

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek