A Köfém eltűnt márványmedencéjeA Köfém eltűnt márványmedencéje
A Könnyűfémmű előtti terület egykori márványmozaikjára Szabó Péter, a kozterkep.hu szerkesztője, a közterületeken megcsodálható alkotások fehérvári dokumentaristája hívta fel a figyelmem. Gyerekkoromból halványan rémlett valami a medencével kapcsolatban, de mivel viszonylag ritkán fordultam meg Székesfehérvár ezen területén, emlékeim tényleg igen csak haloványak voltak.
A márványmozaik medence a Könnyűfémmű bejáratával szemben, az egykor nagy várakozás közepette épült munkásszállás előtti tér díszítésére készült. Ma az üzletsor mögött már nyomát sem találni, ami a legérdekesebb, hogy pontos eltűnésének idejéről nem áll rendelkezésre megbízható információ. Az biztos, hogy 1967-ben készült, és Szinte Gábor festőművész jegyezte a monumentális alkotást, amelyről a Fejér Megyei Hírlap így számolt be 1967 novemberében:
"Mozaikképet készített Szinte Gábor képzőművész a Könnyűfémmű új háromszáz személyt befogadó munkásszállása díszítésére. A fehér és a szürke színekből álló 16 méter hosszú, másfél méter magas, modern kompozíció témája az emberiség fejlődése az egysejtűtől napjainkig."
Ahogy a Köztérkép műlapja is megemlíti, az alkotás feltűnt 1968-ban a Művészet folyóirat augusztusi számnak címlapján, illetve a lap belső oldalain, ahol D. Fehér Zsuzsa művészettörténész mutatta be:
"16 méter hosszú és a medencébe 20 cm-re belenyúló márványmozaik témáját sokféleképpen lehet értelmezni. Kagylók, csigák, halak a kőbe merevedett tengermélyét éppúgy felidézik, mint az élet mozgását vagy az állatöv mozdulatlanná vált lakóit.
Segítségükkel, valamint a növények áradó hullámzó-mozgó leveleire, letört faágakra emlékeztető formákkal a mozgást akarta kifejezni a művész. A kagylók szivárványos, rovátkált felülete, a halak dekoratív szépsége a zárt formák nyugalmát izgalmas vibrálással ellensúlyozza. A fekete, a halványzöld, a szürke és az enyhén sárgás és fehér márványdarabok sokféle, a motívumokhoz illeszkedő törésformában az ellentétpár felállítására jó alkalmat adnak.
A kompozíció dinamikai csomópontjai a vízinövények, faágak szövevényes rajzának találkozásában, és a nagy nyugalmas egységekben egyformán létrejönnek. Csillapíthatatlan mozgásuk átszövi a kompozíciót. Erejük, mellyel magukkal szeretnék sodorni a kagylók, kövek statikus, súlyos tömegét, belső feszítő energiává változva sugárzik a sima, csiszolt márványfelületből."
Maga az alkotó, Szinte Gábor festőművész, díszlettervező, grafikus 1928-ban született Budapesten és 2012-ben, 84 esztendősen hunyt el, szintén a fővárosban. Kalandos élete során a festészet alapjait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán sajátította el, majd az 1956-os események után Olaszországba menekült. Itt annyira elismert festővé vált, hogy első önálló kiállítását a hivatalban lévő olasz köztársasági elnök, Giovanni Gronchi nyitotta meg.
Hiába a nemzetközi karrier lehetősége, szíve hazahúzta Magyarországra, ám külföldre menekülése miatt sokáig kegyvesztettnek számított a hazai művészeti életben, így ebben az időben díszlettervezőként tevékenykedett. Később szép lassan visszatérhetett a magyar festészet világába, sőt egyetemi tanárként évtizedeken át művészettörténetet tanított a Színművészeti- és a Képzőművészeti Főiskolán.
Sajnos Szinte Gábor 1967-es, székesfehérvári márványmozaik medencéjét az idő sodra magával rántotta. Az biztos, hogy egy idő után elveszítette medence jellegét, betemették, és földből kiemelkedő darabjai egyfajta kőfalként megmaradtak. Később azonban ezek a részek is eltűntek, vélhetően egy, a területen végzett építési munkálat során.
Ha esetleg olvasóink között akad, aki bővebb információval rendelkezik a medence eltűnésének időpontjáról, körülményeiről, vagy esetleg van korabeli fotója a munkálatokról, keressen minket, ígérjük, bemutatjuk azokat egy újabb cikk keretében!