Zöld: „Nekem az életem ez a bolt” - 30 éves lett a BahiaZöld: „Nekem az életem ez a bolt” - 30 éves lett a Bahia
Aki a kilencvenes évek elején Székesfehérváron a fősodortól eltérő ízléssel bírt, nehezen talált kedvére való üzleteket a városban. Ezen segített idővel a Káosz-Bahia-Rock/Metál szentháromság. A boltokban nemcsak zenében, hanem öltözékben és kiegészítőkben is igazi ritkaságokhoz lehetett hozzájutni.
Mára közülük csak a Bahia maradt talpon, bár az út itt sem tükörsima. És nemcsak azért, mert az alapítás óta három évtized telt el: a barátságos Távirda utcai boltot megcincálta a 2008-as gazdasági válság, átvergődött a koronavírus-járványon, most pedig az egekbe szökő rezsiköltségekkel kell megbirkózni.
Ráadásul Szepesi Imre – vagy ahogy mindenki ismeri, Zöld – sem lesz fiatalabb: hihetetlen, hogy az egykor rikító narancssárga frizurájáról ismert, állandóan bringázó, örök fiatalnak tűnő üzletvezető már elmúlt 62 éves.
„Nekem az életem ez a bolt” – mondja a Bahiáról. Ez fordítva is igaz: az üzletvezető és a parányi bolt közös története október 5-én múlt 30 éves. Az országszerte terjeszkedő tulajdonosok 1992 tavaszán keresték meg azzal, hogy Fehérváron is nyitni szeretnének egy boltot, ehhez keresnek egy helyi, hiteles arcot. A megvalósításba végül a nyarat követően vágtak bele.
Az utóbbi két évet leszámítva azóta folyamatosan nyitva tartanak. Csak a Covid és Zöld szívtrombózis utáni hónapokig tartó felépülése miatt kellett áttérni ideiglenesen az alkalmi nyitvatartásra.
„Öt világrész egy boltban volt kezdetben a szlogen” – mondja Zöld arra a kérdésre, hogyan lehetne röviden összefoglalni a Bahia lényegét. Az üzletvezető inkább úgy fogalmaz: gyarmatárukat kínáló üzlet. A spanyolul egyébként öblöt jelentő Bahia elképzelhetetlen a füstölők széles választéka nélkül, de lehet itt törzsi maszkokat, szobrokat, egyedi ruhákat és ékszereket, valamint ritkaságszámba menő lakberendezési kiegészítőket is kapni. Na, meg jó társaságot.
„A vevőkör nagyjából 70 százaléka törzsvásárló, 30 százalék pedig alkalmi betérő. Utóbbiak közül minden tizedik új vásárló” – árulja el Szepesi Imre. De nemcsak a vevőkör változik idővel, hanem a kereslet is alakul. Tizenöt éve például mindenki bambusz szélcsengőt akart vásárolni, de nagyot mentek a faragott CD-állványok is egy időben. Két éve pedig az Aladdin-nadrágokat kapták fel, és olyanok is viszik, akik „azt sem tudják, mi az, hogy Ozora”.
Zöld egyáltalán nem tart az emelkedő rezsiköltségektől. A Távirda utcai udvar üzemeltetőjével és üzleteivel közösen arra jutottak, hogy átállnak a villanyfűtésre, mert a hétszeres gázár megfizethetetlen.
„Az embernek megy az élete. Nem lehet előre lépni, ha állandóan félünk” – teszi hozzá a magát örök optimistának valló és sopánkodás helyett inkább mindig megoldásokat kereső üzletvezető. Továbbra is szeret biciklizni, a napi tízezer lépés szinte mindig összejön, de a fát már kályhakészen rendeli az orvos tanácsára.
Zöld az elkerülhetetlen felújításon kívül semmilyen változást nem akar a Bahia életében. Úgy szereti a vevőket és az árukészletet, ahogy vannak. A bolt pedig mindig kitermelt annyit, amennyi a megélhetésre kellett, időnként még valamivel fölötte is.
„Néha-néha egy kicsit hozzá kell tenni, de hova nem?” – teszi hozzá a pénteki újranyitásra a készlet erejéig ingyensörrel, DJ Suefóval és kedvezményekkel készülődő boltos, aki alig várja az elmúlt két év hektikussága után, hogy újra naponta találkozzon a vevőkkel. A szokott helyen, de a Távirda utcai udvaron belül immár egy kisebb, felújított üzlethelyiségben.