Az edző, aki házhoz is megy - interjú Horváth-Kuhinkó ViviennelAz edző, aki házhoz is megy - interjú Horváth-Kuhinkó Viviennel
Mondtad, éppen edzésről jöttél. Mivel is foglalkozol pontosan?
Személyi edzőként és táplálkozási tanácsadóként dolgozom, de inkább funkcionális edzőnek hívom magamat, mert az én óráimon az egész testet igénybe vesszük. Jelenleg ezt a személy edző szót nagyon kapkodják az emberek, viszont szerintem a jövőben a funkcionális edzés lesz a nyerő. Az emberek nem feltétlenül szeretnek egyféle módszerrel, egyféle eszközt használva dolgozni, hanem minél színesebb az edzés, annál jobban élvezik.
Minél színesebb az edzés, annál hatékonyabb (Fotó: Horváth-Kuhinkó Vivien)
Hogyan jött a képbe, hogy funkcionális edző legyél?
A funkcionális edzéssel már lassan öt éve foglalkozom. Az edzősködés előtt a kézilabda volt az életem. 15 éves koromban elmentem egy válogatóra, amit itt Fehérváron tartott a Cornexi-Alcoa-AutoBahn néven futó női kézilabdacsapat. Korábban Pázmándon kéziztem (8 éves voltam, amikor elkezdtem), de szerettem volna magam kipróbálni egy másik csapatban is. Jött ez a válogató, ahol aztán pozitív visszajelzéseket kaptam és az edzők - mint például Virincsik Anasztázia és Mihály Attila - szerették volna, hogy maradjak. 17 évesen kaptam meg az első felnőtt szerződésemet és nem szeretnék nagyképűnek tűnni, az alázat a mindenem, de tehetséges játékosnak is számítottam.
Azt gondolom, nem feltétlenül csak és kizárólag a játékos hibája lehet az, ha valaki nem éri el azt a szintet, mint amennyit a tehetségéből fakadóan el kellett volna. Az, hogy nem játszottam - mert rutintalan voltam - majdnem több, mint két évig, nem tett jót a karrieremnek. Persze a junior csapatban játszottam, de a felnőttben kevés lehetőséget kaptam és ezt az önbizalmam is megsínylette. Mindemellett itt tanultam meg mindent, amit a későbbiekben aztán kamatoztatni tudtam.
Gondolom a több játéklehetőség reményében csapatot váltottál. Hol volt a következő állomás?
Mindenképpen el akartam igazolni, mert egyszerűen játszanom kellett. Kecskemétről jött egy megkeresés és aláírtam egy álomszerződést. Az elején olyan csodálatos volt minden, alig vártam, hogy odamenjek. Az első félévem az olyan volt, mintha három méterrel a felhők fölött járnék. Majd jött a feketeleves és félévkor megkaptam, hogy nem megfelelő a teljesítményem. Egyáltalán nem értettem a helyzetet, ugyanis amit kértek tőlem, azt mindig megcsináltam: kezdő voltam, gólokat lőttem (a csapatban én voltam a házi gólkirály) és sosem voltam olyan, aki nem alázattal dolgozik és szántja fel a pályát.
A rivaldafényben (Fotó: Horváth-Kuhinkó Vivien)
Az állítólagos rossz játékom után kevesebb fizetést is kaptam, ami azt eredményezte, hogy el kellett költöznöm az ottani első lakásomból is. A következő félévben nagyon rosszul éreztem magam, majd azt éreztem, hogy kész, abbahagyom a kézilabdát. Még az utolsó félévben mielőtt visszajöttem volna Székesfehérvárra, az egykori csapattársam, Gazdag Kitti tesójával, Gazdag Petivel beszélgettünk, hogy szeretne egy edzőtermet nyitni, csak egyelőre nincs meg az az ötlet, amibe érdemes is lenne befektetni.
Ekkor jött az ötletem, miszerint még Kecskeméten a második félévemben jelentkeztem egy stúdióba, ahol főként Power Plate-ekkel (3D-ben rezgő edzőgép) dolgoztak és edzőt kerestek. Felvettek, majd a tulajdonos három hónapra kiment Miamiba, így 22 évesen én vittem az egész üzletet. Óriási megtiszteltetés volt és szerencsére meg tudtam állni a helyem. Mondtam a Petinek, hogy szerintem ebben van jövő, szimpatikus a gép is, mert nem egy hókuszpókusz, rengeteg rehabilitációs munkát is lehet rajta végezni. Hárman közösen kitaláltuk, hogyan is lehetne ezt kivitelezni. Mondtam neki, hogy ha nyit egy ilyen edzőtermet Fehérváron, akkor abbahagyom a kézilabdát és neki fogok dolgozni, mint funkcionális edző.
Konkrétan miért hagytad abba a kézilabdát?
Nem okoztak már akkora örömöt például az edzések, a mérkőzések. A vele együtt járó adrenalin még igen, de a körülmények nagyon sokat számítottak a döntésem meghozatalában. Egyre többet gondolkodtam azon is, mennyi mindenről lemaradok, ha rendszeresen játszok: a hétvégéim is mindig foglaltak voltak a meccsek miatt. Nagyon besokalltam és egy idő után nem azt láttam, hogy mit ad a kézilabda, hanem, hogy mit vesz el tőlem. Tudtam, hogy már nem lehetek egy Görbicz Anita, így mérlegelnem kellett és meghoztam a döntésem: az edzősködésben látom a jövőm.
Hogyan folytatódott a történet a fehérvári terem nyitása után?
Megnyitott a YourBody, elkezdtem dolgozni, ezzel párhuzamosan azért mégsem ment olyan könnyen az elszakadás, visszatértem a Pázmánd kézilabda csapatához, ahol még másfél évet kéziztem. Nagyon megszerettem ezt a munkát, az emberekkel való foglalkozást, és hogy másokon is segíthetek. Ezen felül az a mérhetetlen hála, amit tőlük kapok, egy jóleső, pozitív visszajelzés nekem is. Mindig kell egy olyan edző, aki nemcsak sima edző, hanem "pszichológus" is: mindenkit meghallgat, tanácsot ad, biztat és még véletlenül sem keserít el. Folyamatosan adni kell egy kis löketet, mert ebből tudnak táplálkozni.
Funkcionális edzőként a TRX sem hiányozhat a repertoárból (Fotó: Horváth-Kuhinkó Vivien)
Milyen edzéseket szoktál tartani?
Általában úgy van, hogyha valaki egyszer jön egy héten, akkor teljes testes edzést szoktam tartani, ilyenkor bevetünk mindenféle eszközt, hogy minél színesebb legyen. Ha többször jönnek, akkor pedig el szoktam szépen osztani, hogy egyes testrészek minél nagyon terhelést kapjanak. Ilyenkor egyik nap alsótestezünk, aztán a következő edzésen jöhet a felsőtest. Mondjuk hasazás az nálam mindig van. És azt is fontos megemlítenem, hogy általában azonos képességű embereket edzek együtt, de minden kezdő is gyorsan felveszi a ritmust.
Eleinte én is edzettem a vendégeimmel, de aztán rájöttem, hogy nem tudok velük dolgozni, mert folyamatosan arra figyelek, hogy mit csinálnak. Nekem nagyon fontos a precizitás, nem engedem, hogy valaki bármit rosszul csináljon, mert az hosszútávon senkinek sem kifizetődő. Ha hibásan tanulja meg a feladatokat, akkor ízületi problémái is lehetnek, rosszabb esetben meg is sérülhet. Így főleg ha többen vannak, akkor muszáj kijavítanom őket.
Az edzés felépítése úgy néz ki, hogy egy öt perces bemelegítéssel nyitunk, utána jöhetnek a változatos gyakorlatok. Van amikor négy percig csinálnak két feladatot, valamikor egy percig és ezeket váltogatom. Sokszor van köredzés is, tehát próbálom minél színesebbé varázsolni a vendégeim napjait. A végén pedig jöhet egy kis levezetés, amit általában mindenki egyénileg old meg.
Láttam a Facebook-on, hogy külön személyi edzői oldalad is van. Szoktál blogolni is?
Amikor elkezdtem edzősködni, akkor nagyon intenzív voltam, rendszeresen posztoltam különféle ételekről, receptekről, edzésekről, szinte mindenről, ami a napomat kitette. Aztán kicsit alább hagyott a lendület, meg az az igazság, hogy időm sem mindig volt a sok munka miatt, de még mindig blogolok és szeretném is folytatni, csak már nem olyan sűrűn, mint a kezdetekkor. A jövőben főleg a különböző fitt ételek kerülnek előtérbe.
Az általam posztolt ételek receptjeit legtöbbször magam találom ki: benézek a hűtőbe, milyen alapanyagok vannak, és mit tudok belőlük kihozni. Rengeteg ötletet merítek az Instagramról, ahol a különböző kajákkal foglalkozó oldalakat szoktam böngészni és egy ételről eszembe jut egy másik, és azt gyorsan el is készítem és mehet az oldalra.
Mesélj egy kicsit a táplálkozási tanácsadásról!
Mostanában sajnos nagyon sok a beteg ember. Nem feltétlenül azért, mert helytelenül táplálkoznak, hanem a sok tartósítószer és a rengeteg káros összetevő miatt. Tény, hogy régen nem volt ennyi beteg ember. Sokkal több volt a természetes alapanyag, az emberek megtermelték maguknak a hozzávalókat, így a belőlük készült ételek is sokkal egészségesebbek voltak, mint a maiak. A táplálkozási tanácsadásos sulimat a Weider Professionalnél végeztem el, ahol még plusz két továbbképzésen is részt vettem: egy hormonálison és egy teljesítményfokozó sporttáplálkozással foglalkozó kurzuson.
Milyen az edzői lét lelki oldala?
Amellett, hogy óriási feltöltődés nekem, tudod mekkora türelem kell ide? Türelem, türelem és még egy kicsi türelem. Viszont cserébe már nagyon jól tudom kezelni az embereket. Sokat változtam azóta, amióta elkezdtem edzősködni és emberekkel foglalkozni. Rengeteg emberrel találkoztam és megtanultam minden embertípust a helyén kezelni. Például, ha észreveszem, hogy valamelyik vendégem nem aludt a lurkó miatt, mert egy kicsit ingerültebben és fáradtabban jött be, akkor még kedvesebben szólók hozzá, megdicsérem és utána azt látom rajta, hogy jobban is érzi magát. Nekem amúgy mindig jó kedvem van, persze ilyennek is kell lennem, de szerencsésnek mondhatom magam, mert pozitívan állok mindenhez.
Pozitívan állok az élethez. Minek legyek negatív, ha közben pozitív is lehetek? (Fotó: Pál Loránd)
Hallottam, hogy home trainingeket is tartasz. Mi is ez pontosan?
Ezt a home traininget először külföldön láttam. Az egyik edző elkezdte azt csinálni, hogy házhoz jár edzéseket tartani. Itthon, Magyarországon nem nagyon láttam még, hogy valaki home trainingeket tartana. Talán Pesten van még egy nő, aki ilyenekkel foglalkozik, de rajta kívül személy szerint nem ismerek mást. Én azért gondoltam, hogy ezt is bevezetem az edzői repertoáromba, mert voltak és vannak is olyan anyukák, akik idő hiányában nem tudnak eljönni a termes edzésekre. Eleinte csak agyaltam rajta, majd egyre több vendég pedzegette, hogy mi lenne ha... így úgy döntöttem, hogy belevágok. És azóta mindig van minimum négy-öt vendégem, akiknek házhoz viszem az edzést.
Mit tartogat számodra a jövő?
Őszinte leszek: fogalmam sincsen. Egyelőre az biztos, hogy a férjemmel együtt babát várunk (mindig is fiatal szülők szerettünk volna lenni), lassan megszületik a gyerekünk és azért bizonytalan még minden, ami az edzősködéssel kapcsolatos, mert bár sok szép gondolatom van, biztos vagyok benne, hogy idő kell mire feldolgozzuk és megszokjuk az új életünket. Fontos, hogy neki, nekem, és természetesen a babának is kialakuljon egy napi rutinja, utána jöhet majd minden más. Első a család.
Aztán, ha minden elrendeződött, akkor visszamennék a terembe dolgozni, természetesen nem ennyit, mint most, de a blogolást és a tanácsadást is mindenképpen szeretném folytatni.
A jövőben nem hanyagolom el a korábban említett home traininget sem. Lassan én is anyuka leszek, így nekem is kényelmesebb lesz, ha tudom vinni magammal a picit és úgy tarthatom majd az edzéseket. Én ezt egy álommunkának tartom, hiszen én osztom be az időmet, így a későbbiekben a gyerekünk mellett is tudok egy kicsit a hivatásomnak élni.
