Foci ikon a háttérben - máig aktív a miniszterelnök egykori edzője
Foci ikon a háttérben - máig aktív a miniszterelnök egykori edzője
Foci ikon a háttérben - máig aktív a miniszterelnök egykori edzőjeNagyon régóta ismerjük egymást, több, mint negyven éve, de azt még én sem tudom, hogy mikor és hol estél szerelembe a sportággal?
- Még 1953-ban, amikor a híres angol-magyar volt Londonban és az Aranycsapat megverte 6-3-ra a hazaiakat, akkoriban érkezett új református lelkész a falunkba, Lovasberénybe, és ő kérdezte meg tőlünk, hogy ki mi szeretne lenni majd ha felnő. Akkor én határozottan azt feleltem, hogy Puskás Öcsi, de ha az nem, legalábbis sportminiszter, sportdiplomata! Ekkor voltam 8 éves, és - itt kanyarodjunk vissza az évszázad meccséhez - az angol-magyart én gyerekfejjel az utcán a Menyhárt bácsi (ő volt akkoriban talán a leggazdagabb ember Berényben) világvevő rádióján hallgattam sokad magammal. Az öreg kirakta az ablakba, az utca felé fordítva a rádiót, mi pedig akik ott összegyűltünk tátott szájjal hallgattuk a Szepesi György közvetítését. Ez olyan lökést adott nekem, hogy onnan nem volt visszaút! Fociztunk az iskolában és a helyi csapatban is. Én már nyolcadikos koromban bemutatkozhattam az ifiben, majd 16-17 évesen a Lovasberény felnőtt együttesében, tehát jól alakult a pályafutásom, mint középhátvéd. 1974-75-ig űztem a focit ezen a szinten, de közben bevonultam és a Szombathelyi Dózsában is szerepeltem, pl. a későbbi válogatott honvédos Kocsis Pistával egy csapatban. Azt ne felejtsem ki, hogy már ifjonc koromban próbálkoztam a Vidinél, a Burka Imre neve fémjelezte korosztályban, de nem válogattak be. No, de vissza a katonasághoz: a leszerelésemet követően 1968-ban elkezdtem igen fiatalon edzősködni és végül ezen a területen horgonyoztam le. Először a szülőfalumban tevékenykedtem, majd 1975-ben jött egy nagyobb ugrás és a megyei csapattól az akkor éppen az NB I-ért küzdő, majd Kerekes Imre vezetésével '77-ben fel is jutó MÁV Előréhez kerültem Fehérvárra.
Akkor, a 70-es évek második felében találkoztunk mi először, a Lokiban, én mint a serdülő csapat büszke játékosa, te pedig, mint edző. Akkor elsődlegesen éppen az ifjúsági együttes trénereként tevékenykedtél, amelynek tagja volt egy bizonyos Orbán Viktor nevű mokány, jó kötésű játékos, Magyarország mai miniszterelnöke. Hogy emlékszel vissza rá, milyen labdarúgó volt ő 16-17 évesen?
- Viktor középcsatárként focizott, s mondhatom, nagyon mozgékony volt a pályán belül és azon kívül is. Ez persze nem vált hátrányára, főleg a pályán belül. Azon kívül is kitűnt a jó kommunikációs készségével és szervezőkészségével. A MÁV Előre egy igazán családias jellegű kis klub volt, jó közösség, ebbe kiválóan illeszkedett Viktor. Általában váltva játszottak középen Bikárdi Csabával és mondhatom, nem volt rossz futballista, mint ahogy a csapatunk sem, ugyanis abban az időben az NB I-es klubok regionális, területi bajnokságán dobogón végeztünk, ez nem kis eredmény volt! De aztán elszippantotta a tanulás, utána a közélet, a politika, így végül nem a foci lett a főszereplő az életében, pedig volt benne lehetőség.
Élénken él bennem a kép, amikor éppen a 2000-es Májer Lajos emléktornán szerepeltünk a Vidi öregfiúk csapatával Sárbogárdon, Sárszentmiklóson - akkoriban együtt dolgoztunk a klubnál -, s azon a tornán az első miniszterelnöki ciklusát töltő Orbán Viktor is szerepelt a felcsúti öregfiúkkal. Akkor, ott, több mint 20 év után odaléptél hozzá és megkérdezted: "Viktor, emlékszel rám?" Néhány másodpercnyi arcméricskélést követően aztán a kormányfő elmosolyodott és már mondta is: "Naná, Jani bá!" Azon melegében megmutattad neki a korabeli edzői jegyzeteidet, amelyekben az ő jellemzése is szerepelt, mint ifjú focistáé. Ezeken jót derült, majd elment az első meccset lejátszani csapatával. Ez egy fontos pont volt a ti kapcsolatotok tekintetében, mert úgy tudom, hogy attól a naptól kezdve viszonylag rendszeres a kontakt köztetek, különböző eseményeken, meccseken, első sorban a Puskás Akadémia mérkőzésein rendszerint összefuttok, beszélgettek, illetve időnként egy-egy témában a véleményedet is kikéri.
- Valóban, mondhatom, hogy odafigyel rám, már amennyire az ideje engedi, ez pedig számomra hatalmas megtiszteltetés, mert bár egykor az én játékosom volt, ma viszont ő szeretett hazánk miniszterelnöke, egyáltalán azt, hogy van vele még kapcsolatom, nagyszerű dolognak tartom és büszke vagyok rá.
Mit gondolsz, jól döntött, hogy annak idején a tanulást, majd a politikai pályát választotta, nem a focipályát?
- Igen, mert bár sokra vihette volna, akkoriban rengeteg jó játékos volt Viktor korosztályában, akik válogatott-jelöltségig vitték és nagy csapatokban fociztak, egyértelműen jól döntött, hogy a tanulással töltötte a következő éveit. A legutolsó meccsen, amikor találkoztunk a Puskás Akadémiánál, akkor a Varga Pista, aki volt az ő edzője is, illetve a a MÁV Előre felnőtt csapatáé, majd az Újpesttel bajnok lett, megkérdezte a Miniszterelnök Urat, hogy még mindig kikéri-e a véleményemet sportos témákban? Akkor ő határozottan felelte, hogy "igen, kikérem, mert a mi ificsapatunknak az egyik játékosa, a Berczeli Csabi apukája, akinek már akkor volt olyan fényképező gépe, ami egyből ki is adta a kész fotót, na akkor annak a fotónak a hátuljára, ami készült a csapatról, Jani bácsi odaírta, hogy kinek milyen jövőt jósol, szerinte ki mit csináljon a jövőben, és ez jórészt be is jött rám vonatkozóan". Szóval nagyon jó szívvel emlékezem vissza arra a csapatomra és Viktorra is, és igen jó érzéssel tölt el, hogy ilyen pályát futott be. Máig is, ha egy-egy hazai találkozón összefutunk, az számomra különleges alkalom.
Immár több évtizede a Vidi az otthonod, ahol utánpótlásedzőként, vezetőként és a felnőtt csapat mellett is tevékenykedtél, elsődlegesen technikai vezetőként. Nagyon sok jó szakemberrel, neves trénerrel dolgozhattál együtt Fehérváron. Ki tudsz emelni közülük valakit, akivel a legjobb volt az együttműködés, vagy akit szakmailag a legjobbnak tartasz?
- Nem tudok, mert valóban nagyon sok remek szakember mellett tevékenykedhettem, vagy mondjuk úgy, hogy volt a klubtársam, ha éppen nem is közvetlenül együtt dolgoztunk. Egy érdekes dolog jutott ezzel kapcsolatban az eszembe, mert bár semmi közöm hozzá, hogy így alakult, de tény: számos olyan edző fordult meg a klubnál az utóbbi évtizedekben, akikből aztán szövetségi kapitány is lett, vagy már előtte is volt, mielőtt ide került a Vidihez, Kovács Ferenctől kezdve Jenei Imrén, Verebes Józsefen és Mezei Györgyön át Várhidi Pálig, Csank Jánosig vagy Bicskei Bertalanig. Ők mind nagyszerű emberek és kiváló szakik voltak, mellettük vagy a közelükben dolgozni nem volt éppen rossz iskola a számomra. Csank Janival máig tartom a kapcsolatot, gyakran beszélünk telefonon, de időnként személyesen is találkozunk. 2005-ben hivatalosan nyugdíjba mentem, de azóta is naponta itt vagyok, dolgozom az utánpótlásért.
A jelenkor fociját hogy látod? A Vidi magára talált, kezd kiegyenesedni, a magyar válogatott pedig - éppen a fehérvári születésű és (csak kis részben Vidi) nevelésű srác, Szoboszlai Dominik vezérletével - sorozatban harmadszor jutott ki az Európa-bajnokságra. Szóval te, aki több, mit 60 éve tevékenykedsz a sportágban, hogy ítéled meg a magyar és a fehérvári foci helyzetét, jövőjét?
- Labdarúgásunk, mint ahogy számos más dolog a világban, folyamatosan fejlődik, s kicsit át is alakul. Teljesen más irányban, s más jellegű tevékenység folyik manapság az NB I-es kluboknál, illetve az utánpótlásképzésben, mint korábban, ugyanakkor hasonló a képzés, a fejlődés mindenhol, tehát a képzés, az utánpótlás nevelésre fordított figyelem kiemelkedő, ám egy baj van: ma nincs annyi tehetség, mint régen, pontosabban van, de elszívják más sportágak és tevékenységek a legügyesebb gyerekek egy jó részét. Mennek kosarazni, kézilabdázni, atletizálni, jégkorongozni és sok minden mást is említhetnék, de nagy az elszívó erő a technika vívmányai részéről is, hiszen akkoriban nem volt internet, nem volt mobiltelefon, a gyerekek iskola után nem ültek le a laptop elé és neteztek vagy nyomkodták a mobiljukat, hanem jöttek focizni! Még azok is először focizni jöttek, akik aztán később más sportágakhoz kerültek, minden sportnak az alapja a labdarúgás volt. Abban mindenesetre erőteljesen bízom, hogy a magyar válogatott sikerei sok-sok gyereket indítanak meg a sportág felé, mint ahogy a Vidi jobb szereplése is komoly inspiráló erő. Azt bátran állíthatom, hogy ez a mostani Vidi is van olyan erős keretű, amivel a 3-4. erő az első vonalban, csak ki kell hozni belőle, ami benne van. Ehhez megfelelő edző kellett mindig is, most is. Talán már kimondhatjuk, hogy valóban ráállt a helyes pályára a Vidi, az edző kezdi megtalálni a megoldásokat, amiket korábban nem vagy ritkábban talált meg. Ez a keret - hangsúlyozom - alkalmas akár a dobogóra, még edzés nélkül is! Persze ahhoz, hogy ki is jöjjön egy keretből ami benne van, ahhoz megfelelően kell edzeni, irányítani, ki kell aknázni a benne rejlő lehetőségeket, ami úgy látom, kezd helyes irányba mozdulni. Én mindig optimista voltam, most sincs ez másként, hiszek abban, hogy a Fehérvár FC újra a régi idők focijához hasonlóan csilloghat!
(Mátay Balázs)
