27 éves lesz a fehérvári Jankovich-emléktábla
27 éves lesz a fehérvári Jankovich-emléktábla
27 éves lesz a fehérvári Jankovich-emléktáblaSzékely János Jenő szobrászművész 1956. május 25-én született Kolozsváron. Tanulmányai során 1977 és 1981 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, majd Itáliában telepedett le, élt Firenzében és Pietrasantában is. 1988-tól az Egyesült Államokban járt tanulmányúton, ahol a New York-i Leading International Art Competition Excellence oklevelese lett. 1989-ben Székesfehérvárra költözött. Aktív szobrászként részt vett több alkotótelep találkozóján, munkáját így foglalja össze a Köztérkép:
„Az európai kultúra klasszikus értékeinek tisztelőjeként hagyományos szobrászati műfajok és anyagok mellett kötelezte el magát. Szobrai egyszersmind kísérletek a világ - szobrokban megfogalmazott - bölcseleti értelmezésére. Az anyag fizikai természetét kutató objektív gondolat szubjektív modellezésére törekszik. Nonfiguratív szobraival a természet törvényeit jeleníti meg nemes anyagokból (fa, kő). Figurális alkotásai az ábrázolt emberek iránti elfogódottság vagy elfogultság révén a rendkívülinek látott, ebben az idealizált állapotban egyedi és megismételhetetlen fizikai vonásukat rögzítik.”
A Köztérkép összesen 19 köztéri alkotását listázza, ezek közül három Szlovéniában, kettő-kettő pedig Olaszországban illetve Romániában található. A Magyarországon lévő 12 alkotásának nagy része Székesfehérváron található, ezek közül a Beszédes József vízépítő mérnöknek emléket állító domborművel már mi is foglalkoztunk, most egy másik alkotását mutatjuk be.
Jankovich Ferenc Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító 1907. november 29-én született Székesfehérváron. Iskoláit Sárpentelén és Székesfehérváron végezte, majd a sikeres, 1927-es érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett. Egy franciaországi ösztöndíj után a Zeneakadémián tanult két évig, majd 1936–42 között a Magyar Dal című zenei folyóirat felelős szerkesztőjeként dolgozott, Kodály Zoltán és Vásárhelyi Zoltán munkatársaként.
Az érdi első magyar (KALOT) Népfőiskolán magyar irodalmat, történelmet, zenét tanított. Az ötvenes években visszavonult a kulturális szervezői tevékenységtől, az évtized elején költőként nem publikált. Történelmi regényeket írt és idegen szerzők műveit fordította. Munkásságáért 1955-ben József Attila-díjat, 1956-ban Kossuth-díjat kapott. Jankovich Ferenc mindössze 63 esztendősen, 1971. március 9-én hunyt el Budapesten.
Kiss Tamás költő így írt Jankovics Ferenc munkásságáról:
„Jankovich Ferenc neve ismerős, széles olvasótábora van, de inkább történelmi regényei révén. A lírikusé kezd elhalványulni. Az irodalmi tudat gyorsan vált, a felhangosult kor talán nem is kedvez az ő férfias ugyan, de bársonyos lírai hangjának. Már egyre kevesebben hallják vissza a „fényes szellők” költőjének ifjúságébresztő szavát, s még kevesebben a Nyugat költőjét. Nem volna kárpótlás, ha a prózaíró sikere feledtetné a költőt, akinek még mindig nemzedéke első sorában a helye.”
A kiváló költőt a fővárosban, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, emlékét szülővárosában többek között egy emléktábla őrzi, melyet a fentebb bemutatott Székely János Jenő készített és a Széna tér 16. szám alatt, a Városi Könyvtár falán található.
Ahogy a Köztérkép bemutatja, az emléktábla carrarai márványból készült és 1997. november 28-án avatták fel. Az időpont kiválasztása nem véletlen, ekkor volt ugyanis a költő születésének 90. évfordulója. Később az emléktáblát kiegészítették, vörös mészkő keretet kapott 1999-ben, rajta pedig egy idézet olvasható Jankovich Ferenctől:
„Ostoba, aki hittel áltat, de aki nem hisz, ostobább”
1907-1971
Az alkotás szerencsére kiváló állapotban van, méltó emléket állítva a fehérvári születésű Jankovich Ferencnek.
