A rave és Vangelis, avagy a sokszínűség kavalkádja: ezt hallgatta a világ 30 esztendeje 
A rave és Vangelis, avagy a sokszínűség kavalkádja: ezt hallgatta a világ 30 esztendeje
A rave és Vangelis, avagy a sokszínűség kavalkádja: ezt hallgatta a világ 30 esztendeje Az év első zenei, időben és térben zajló kirándulását kezdjük Nagy-Britanniában, nézzük, melyek voltak e legnagyobb slágerek 1995 januárjában.
A UK Top100 listáját az előző év utolsó listavezetője, a walthamstow-i vagányok, az akkor még 1991-es eredeti felállásában (John Hendry, Terry Coldwell, Brian harvey, Tony Mortimer) muzsikáló East 17 és a „Stay Another Day” vezette, igaz, az új esztendőben már csak egyetlen hétig.
Az East 17 első helyét ugyanis átvette egy svéd együttes, mely akkor már világszerte ismert lett bolondos dancefloor nótájával. A Rednex és a „Cotton Eye Joe” már jó ideje listavezető volt Németországban, ahol végül összesen kilenc hétig őrizte a legmagasabb pozíciót. Nagy-Britanniában nem jutott ilyen hosszú idő az első helyen az Annika Ljungberg, Kent Olander, Arne Arstrand, Jonas Nilsson és Patrick Edenberg összetételű csapatnak: a UK Top100 csúcsát három héten át, január végéig tartotta a svéd dance-country brigád.
Ez a háromhetes listavezetőség pont elég volt arra, hogy a Boyzone ne jusson fel a csúcsra. Az ír fiúbanda 1993-ban állt össze Dublinban, majd az első album egy év múlva ki is jött. Stephen Gately, Keith Duffy, Michael Graham, Ronan Keating és Shane Lynch gyorsan népszerű lett, jól meglovagolva a fiúcsapatok épp dübörgő népszerűségi hullámát.
A „Love Me For a Reason” az első slágerük volt, mely bejutott a brit listára és rögtön a második helyig menetelt, az éllovas pozícióját birtokló Rednex mögé érkezett meg. A Boyzone később összesen hat dallal is lejutott a UK Top100 élére. Az énekes, Ronan Keating sikeres szólókarriert is végigvitt, míg Stephen Gately 2009-ban sajnos elhunyt egy átbulizott mallorcai éjszakát követően.
Természetesen több kiváló dal is feltűnt még a brit listán 1995 januárjában, ilyen volt a dobogóig hasító N-Trance és a „Set You Free”, az Oasis és a „Whatever”, a Guns N’ Roses és a „Sympathy For The Devil”, valamint PJ & Duncan és az „Eternal Love”.
Ha már fentebb szóba került Németország, nézzük, hogyan telt 1995 első hava az Offizielle Deutsche Charts élmezőnyében.
Ahogy már írtam, a Rednex kilenc héten át volt listavezető itt, ez a nagy sorozat január közepén ért véget. Az első helyre ekkor a német DJ és producer, Marko Albrecht lépett, akit ezen a néven talán kevesen ismernek, de ha azt mondom, Mark’Oh, akkor azért többeknek is eszébe jut az úriember. Mark’Oh a „Tears Don’t Lie” című rave-opusszal állt az élre, összesen három hétig. Mark’Oh többször megfordult a német listán, még 1994-ben a „Love Song” az ötödik helyig jutott, 2009-ig pedig összességében 23 dallal szerepelt az Offizielle Deutsche Charts-on.
Hasonló stílusban volt ott a legjobbak között az Interactive is, mely még 1990-ben alakult. A csapat nagy áttörése 1995 elején jött el, ekkor az Alphaville klasszikusát dolgozták fel, a „Forever Young” rave-köntösbe öltöztetésével pedig bekopogott a siker. A dal 22 héten át volt ott a német listán, nagy kedvencnek bizonyult akkoriban.
Ami a további német kedvenceket illeti, ott volt az élmezőnyben Vangelis és a „Conquest Of Paradise”, mely ugyan még 1992-ben jött ki, a kontinensen mégis 1994 végén vált igen kedvelté. Német nyelvterületen növelte a dal kései sikerességét, hogy az ország egyik akkori kedvenc profi ökölvívója, Henry Maske ezt a dalt használta bevonuló zenéjeként. A görög zeneszerző, Evangelos Odysseas Papathanassiou 79 esztendősen, 2022-ben hunyt el, rendkívül gazdag zenei örökséget hátrahagyva.
Ami az öreg kontinens további kedvenceit illeti: a Rednex vezette az Eurochart Hot100 listáját is, plusz az élen állt Svájcban, Dániában és Norvégiában, míg Ausztriában a Kelly Family és az „An Angel”, Franciaországban pedig Elton John és a „Can You Feel The The Love Tonight” állt az élen.
Olaszországban eközben a Kina és a „Strange Love”, Finnországban pedig a Mo-Do és a „Supergut” volt igen népszerű.
Menjünk tovább a tengerentúlra, nézzük a Bilboard Hot100 listáját. Itt az évet egy olyan dal kezdte az első helyen, mely már decemberben is listavezető volt, ám egy hét után el kellett köszönnie az első helytől. Az év elején azonban ismét beleerősített a Boyz II Men és az „On Bended Knee”, ez pedig január végégig tartó első helyet ért.
A hónap végén aztán az urak előre engedték a hölgyeket, érkezett a TLC, vagyis Tionne „T-Boz” Watkins , Rozonda „Chilli” Thomas és Lisa „Left Eye” Lopes. A trió a „Creep” című dalával vette át az első pozíciót, a dal az 1994 novemberében megjelent „CrazySexyCool” névre keresztelt második albumukon jött ki. Érdekesség, hogy ez volt az első olyan, női együttes által kiadott album, mely gyémántlemez lett.
Ami a további jól szereplő dalokat illeti: befutott az Egyesült Államokban Corona és a „The Rhythm Of The Night”, Des’ree és a „You Gotta Be”, valamint a 20 Fingers és Gillette közös klubklasszikusa, a „Short Dick Man”
Utazásunk végén nézzünk körül hazánkban, melyek voltak a legkelendőbb magyar albumok a MAHASZ listája alapján.
Nagy mocorgás nem volt 1995 januárjában, ami érthető, hiszen minden együttes decemberre, a karácsonyi bevásárlásra időzítette aktuális albumának megjelenését. Új anyagok így nem is igazán tűntek fel, emlékezzünk meg most egy olyan, 1994-es anyagról, mely 1995 elején is keresett volt a boltok polcain.
Ez nem más, mint a Republic sorrendben hatodik albuma (nem pedig ötödik, ahogy sok helyen számítják, volt egy vitás szerződés miatt megjelent, kizárólag zenei alapokat tartalmazó album is), mely a „Disco” nevet kapta a címmel ellentétben olyan, nem kimondottan diszkókban felhangzó muzsikák kaptak helyet ezen az albumon, mint a „Ha Itt Lennél Velem” vagy a „67-es Út”.
Ez volt az idei első zenei időutazásunk, folytatás egy hónap múlva, amikor 1995 februárjának zenei kínálatát idézzük fel.
