„Miért nem tudják majd ezt az unokáink?” 76 éves lenne Siklósi Gyula régész
„Miért nem tudják majd ezt az unokáink?” 76 éves lenne Siklósi Gyula régész
„Miért nem tudják majd ezt az unokáink?” 76 éves lenne Siklósi Gyula régészFoltényi Tibor publicista alapos újságíróként volt ismert az olvasók körében, éppen emiatt kevesen akadtak, akik ne vették volna komolyan írásait. Ezért is volt veszélyes megszállottsága, miszerint Székesfehérvárnak nem volt nagyobb jelentősége, pusztán a királyok temetkezési és koronázási helyeként szolgált, de nem volt az uralkodás színhelye. Egy fehérvári művészettörténésszel készített anyagában 1975-ben ez jelent meg:
„– IV. Béla a XIII. század elején itt megépítette a mai székesegyház elődét, a Péter-Pál templomot. Az építkezés csak a dombtetőn emelkedő épületek lebontásával volt megoldható, feltételezhetően ekkor lebontották a régi királyi lakhelyet is.
– És hol épült az új?
– Bár meglepően hangzik, de így kell válaszolnom: sehol. Ezt mindenekelőtt az indokolja, hogy a XII. század végétől, a XIII. elejétől először Óbuda, majd Buda lett az ország központja: a királyok főként itt tartózkodtak.”
Ezt az épületes „beszélgetést” 2012-ben így cáfolta Siklósi Gyula: „Fehérváron a IV. Béla által, a tatárjárás után emelt városfal szövetébe építették az újabb királyi várat és palotát, mely 1601-ben is állt, sőt még Bél Mátyás is megemlékezett róla.”
Bél Mátyás elsősorban a XVIII. században működött, tehát Foltényiék öt évszázadot próbáltak semmissé tenni, de ebben sajnos nem voltak egyedül. A mai napig masszívan él az az ideológia, miszerint Székesfehérvár vagy nem is létezett, vagy nem itt létezett, ahol mi, fehérváriak élünk.
A törököknek ugyan nem volt kifinomult történelemszabályozó módszerük, ők egyszerűen kiirtották a magyarság nagy részét, szakrális épületeink kisebb felét pedig felhasználták saját vallásuk megéléséhez, esetleg épületeink köveiből fürdőket emeltek. Nem úgy a német ajkú osztrák, aki amint kitette a lábát a török, megszállta a magyar hont és annak székesfővárosát, és az itt lévő épületekre puszta kőbányaként tekintett. Siklósi Gyula így vélekedett az osztrákok fehérvári „átépítési” tetteiről: „Ha elveszik az ember történelmét, elveszik az országát is. Úgy gondolom, ez volt a célja a kétszáz év Habsburg-uralomnak és az utána jövő szovjet megszállásnak.”
Szomorú szívvel gondolok magam is Székesfehérvárra, mert csak néhány földből kibúvó kő árulkodik arról, hogy itt királyok éltek és haltak, hogy e város volt a „magyarság szentélye”, ahogy Siklósi Gyula nevezte. A földből még előbukkanó és a föld mélyén rejtőző kövek csak a szakavatott régésznek árulkodnak a múlt nagy igazságairól, de az erre tévedt és az itt élő laikus embernek ki mutatja meg városunk hatalmas értékeit, több évszázados gigászi építményeit? Ma még úgy fest, hogy senki, de talán születnek olyan bátrak, mint Siklósi Gyula, de nem régészként, hanem lég- és térfestőként vagy tudj’ Isten, miként, hogy az égre vetíthessék az eredeti (mindegy, melyik korból származó) méltóságteljes Szűz Mária-koronázótemplom falait és tornyait.
És akkor csak egyetlen épületről írtam, nem úgy Siklósi Gyula 2012-ben: „Kőbányászat tüntette el a belvárosi Szent Imre-templomot, a Budai külvárosban felépült Szent Domonkos-plébániatemplomot, a Szent Erzsébet-plébániatemplomot, a Szent István-kápolnát és a Szent Miklós-templomot. Eltűnt a városalaprajzról a Sziget külváros ágoston rendi kolostora és domonkos rendi szerzeteskolostora. Elpusztult a szigeti Szent Mihály arkangyal-templom, valamint a további városrészekben álló, Szent Kozma és Damján, Szent István, illetve Szent Márton tiszteletére épült templomok. A Szent Bertalan-templom köveiből Güzeldzse Rüsztem pasa emeltetett fürdőt, a johannita kolostor kőanyagából Szefer bin Musztafa hamamdzsi gőzfürdője épült fel. A két elbontott helyett tehát két újabb, más célú épületet emeltek a törökök. De jelentősebb részük, a harminckét épületből tizenkilenc épen, romosan vagy átépítve túlélte a török kort, méghozzá olyan állapotban, hogy a kor embere azonosítani is tudta őket! 1688 után is látható volt még a belvárosi Szent Péter-templom, a Szent Jakab-templom, a Szent Kereszt-templom és a Szent Anna-kápolna, a Sziget külvárosban a török időkben emelt két rác és egy magyar templom, valamint a Szent Márk tiszteletére szentelt kolostortemplomból dzsámivá átalakított későbbi Szent József-kápolna. A Budai külváros domonkos apácakolostora derviskolostorként, beginaháza mecsetként vészelte át a török uralom hosszú időszakát. Alba Regia középkori tekintélyét a kétszáz éves Habsburg-uralom veszélyesnek ítélte, és elkezdődött annak szisztematikus rombolása, melyet a szovjet megszállás és az azóta eltelt történelmi nemtörődömség korszaka csak betetőzött. Fogadatlan keresztszülőink a Szűz Mária-prépostság maradványait előbb Romkertnek, majd Nemzeti Emlékhelynek, újabban Nemzeti Sírkertnek titulálják. Nemcsak a köveit, a nevét is el kell venni… Történelmi emlékeink eltüntetésében az akkori vezető réteg is helytelen példát mutatott. Talán elég azt említenünk, hogy történelmi hagyományaink megsemmisítésében az újonnan alapított székesfehérvári egyházmegye magyar származású első püspöke, a ráadásul fehérvári születésű, doktori fokozattal rendelkező Sélyei Nagy Ignác (1733-1789) is „jeleskedett”, hiszen ő volt az, aki még a török hódoltatók által is megcsodált koronázótemplom és préposti palota helyére az új püspöki rezidenciát megterveztette.”
Ezek ismeretében a megyei lap egy másik ’75-ös cikkében Foltényi Tibor újságíró felháborodott egy helytörténeti vetélkedő témáin. Cikkét így ütötte fel: „A sűrűn gépelt oldalak ugyanis a tévedések és régóta kísértő történelmi babonák olyan sokaságát tartalmazzák, amelyeket ideje már szétoszlatni.” Sok mesterien fogalmazott történelem-eltüntető gondolata közé ezt is bevéste: „Az igazság viszont az, hogy Géza semmiféle határt nem jelölt ki, azt megszabta a mocsár széle. De nem is »alapította« a várost. A rómaiak korában szokásos városalapítás ugyanis a honfoglaló magyarok és utódaik korában ismeretlen tevékenység volt.”
1974 óta nem fordult elő olyan útfelújítás, közterületi építkezés, csatornafelújítás, melyek gödreiben ne kutakodott volna Siklósi professzor
Siklósi Gyula régész egész életét Székesfehérváron dolgozta át, gödörből gödörbe bújt, hogy cserepek, téglák, faragott kövek között meglelje városunk valódi történelmét. Ebben a cikkben egy rám bízott és soha meg nem jelent írásából idéztem, ami azért fontos mindannyiunknak, mert múltunk eltüntetésében ma is „serénykednek” emberek, illetve ellenségek. Burján Zsigmond Fehéredő múlt című dokumentumfilmjének végén elkeseredve ennyit mond Siklósi Gyula régészprofesszor: „Ez a város minden volt! Itt voltak a kormányzati funkciók. Itt volt a királyi, a fejedelmi palota. A legnagyobb városok egyike volt Európában. Miről beszélünk? Miért nem tudják ezt a gyerekeink? Miért nem tudják majd ezt az unokáink? Azért, hogy veszítsük el örökre?!”
A mi kötelességünk, hogy városunk méltóságát, nagyságát örökül hagyjuk unokáinknak, és ezért mindent megtegyünk!
Burján Zsigmond és a Fehérvár Médiacentrum Fehéredő múlt című dokumentumfilmjében a hetvenhat évvel ezelőtt született Siklósi Gyula mondja el hitvallását:
