Együtt tehetünk az aszal-völgyi löszhát természeti kincseinek megóvásáért
Együtt tehetünk az aszal-völgyi löszhát természeti kincseinek megóvásáért

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapja mutatta be azt a különleges élőhely kezelési akciót, melyet évek óta folytat Székesfehérváron a szervezet helyi csoportja. Ahogy írásában Kovács Gergely Károly, a Völgy-Híd Természetvédelmi Alapítvány, az MME Fejér vármegyei csoportjának képviselője írja, az évről évre zajló munka az Aszal-völgy és a Rácvölgy egyedi élővilágát igyekszik megmenteni.
„Székesfehérvártól északra egy méretét és természeti értékeit tekintve is jelentős löszvölgy húzódik. Észak-déli irányú, viszonylag egyenes szakaszát Aszal-völgynek nevezik, a név arra utal, hogy állandó vízfolyás nincs benne, vagyis száraz völgy. Északkelet felől csatlakozik hozzá egy igen széles, meredek völgyoldalú mellékvölgy, melyet a helyiek Rácvölgy néven ismernek. Ez a két völgy még az 1960-as években is 300-400 tehén legelője volt, a hamisítatlanul vidéki városnak számító Székesfehérvárról naponta ekkora tehéncsorda ballagott ki ide. Az időszakból fennmaradt légifotók mutatják, hogy alapos munkát végeztek: 50-60 évvel ezelőtt a két völgyben gyakorlatilag nem voltak fásszárú növények.
A városi állattartás megszűnését követően a Rácvölgyben akácosokat telepítettek a lejtőkre, az Aszal-völgyben pedig spontán beerdősülés kezdődött. Ezen a löszháton a természetes növénytakaró olyan ligetes, lösztisztásokkal tarkított lösztölgyes, mint amilyeneket néhány kilométerrel keletebbre, a Máriamajori-erdőben máig megcsodálhatunk. Ám az állományalkotó fafajok (molyhos-, kocsányos- és csertölgy, virágos kőris, mezei juhar) itteni megjelenésére kicsi az esély, a gyepek jellemzően ezen erdők cserjeszintjének tagjaival, azaz a galagonyával, kökénnyel, sóskaborbolyával, vadrózsával záródnak és válnak áthatolhatatlan bokrossá. Mindez egy természetes folyamat, ráadásul számos madárfajnak élőhelyet is teremt. Csakhogy amit így nyerünk, az összehasonlíthatatlanul szerényebb értéket képvisel, mint az a csodálatos fajgazdagságú löszpuszta, ami a galagonyabozót szorításában lassan eltűnik. Borzas csajkavirág, homoki vértű, ágas homokliliom, sárga len, fekete kökörcsin, tavaszi hérics, apró nőszirom, pusztai árvalányhaj, pusztai meténg, érdes csüdfű, budai imola: nagyon sok védett lágyszárú növényfaj díszlik az aszal-völgyi gyepeken!”

Ahogy a cikk fogalmaz, a helyi csoport már több mint tíz éve azért tevékenykedik, hogy megállítsa a cserjésedést az adott területeken, megőrizve azok egyedi és páratlan élővilágát. A csoport 2020-ban egy sikeres akcióval gyérítette meg a bokros részeket, a kivágott anyagot felhasználva pedig a területet melletti szántóföld szélére sövényt építettek, ami azóta például a ciganycsuk fészkelőhelyévé is vált.
A csoport minden évben kétszer is igyekszik gyéríteni a bokrosodást, miközben megkímél olyan ritka fajokat, mint a törpemandula, a jajrózsa és a zanótfajok.
Ahogy Kovács Gergely Károly fogalmaz írásában, a Rácvölgyben kicsit más jellegű a természet megóvására irányuló feladat.
„A Rácvölgyben is végzünk cserjeirtást, de ott a fennmaradt lösztisztásokat kell megóvnunk a beerdősüléstől. A tisztások mérete néhány szobányi, de fajgazdagságuk egészen rendkívüli: leánykökörcsin, nagyezerjófű, bíboros kosbor, szennyes ínfű otthonai. A tisztásokon néhány ember is nagyon látványos eredményre képes, akár évekre megoldva a szukcesszióból eredő gondokat.”

Hamarosan ismét nekivág a kis csapat a terület megtisztításának, az állandó résztvevőkön kívül várnak mindenkit, aki szívesen vesz részt a két egyedi természeti értéket lépviselő terület megóvásban.
A tavaszi aszal-völgyi cserjeirtásra 2025. március 8-án kerül sor 9 órai kezdéssel. A találkozó helye a Székesfehérvár és Zámoly közötti útról megközelíthető aszal-völgyi záportározó (koordináta: 47.240576, 18.423836). Ami szükséges: strapabíró öltözék, munkáskesztyű, ágvágó, kézifűrész, hideg étel-ital, és ahogy a szervezők fogalmaznak: lelkesedés és optimizmus.