Erdély Csanád: A Fradi meccsek időpontjai mindkét oldalon külön be vannak karikázva a naptárban
Erdély Csanád: A Fradi meccsek időpontjai mindkét oldalon külön be vannak karikázva a naptárban
Erdély Csanád: A Fradi meccsek időpontjai mindkét oldalon külön be vannak karikázva a naptárbanKedden megkezdte a jeges felkészülést a szeptemberben startoló ICEHL-szezonra a Hydro Fehérvár AV19. Kiss Dávid vezetőedző intenzív, pörgős gyakorlatokat vezényelt stábjával a MET Aréna küzdőterén, majd ő és játékosai a sajtózónában is jól állták a sarat. Mi a Volán újonnan megválasztott csapatkapitányával, Erdély Csanáddal beszélgettünk az előtte és csapata előtt álló feladatokról.
- Láthatóan zökkenőmentesen beleálltatok a jeges melóba. Alig két hét és indul az edzőmérkőzések sora is, köztük kettő egy különleges túra keretében lesz, hiszen Erdélyben, Gyergyóremetén az új csarnok, a Remete Ice Aréna avatóján vesztek részt. Várjátok már a meccseket, különösen ezt a két gyergyói találkozót?
- Mindig jó érzés egy csarnokavatón jégre lépni, különösen akkor, ha olyan csapatok ellen játszhatok, melynek sok játékosával együtt nőttünk fel, gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Ez és maga a tény, hogy Erdélyben hokizhatunk, óriási élmény lesz, hiszen én még fehérvári mezben nem játszottam ott, úgyhogy ez már bakancslistán volt, ideje kipipálni.
- Szeptemberben először csatlakozik egy másik magyar csapat is az osztrák ligához, a régi rivális Ferencváros. Mennyire lesz ez különleges helyzet, illetve nektek ad-e ez külön adrenalin löketet?
- Abszolút.
Nyilvánvalóan mindkét csapat tagjainak naptárában kiemelt jelöléssel van bekarikázva az a négy dátum, amikor összecsap a két gárda. Szerintem ez a rivalizálás ezen a szinten jót fog tenni a magyar hokinak és két klubnak is. Mivel ezekben a csapatokban sok magyar válogatott játszik, nem kérdés, hogy a nemzeti egylet is profitál ebből.
Mindig is jót tett a hazai hokinak, amikor egy jó Volán egy jó Fradival rivalizált, talán visszahozhatjuk a 80-as, 90-es évek nagy derbijeit.
- A válogatott mellett a Volánnál is most már te vagy az első számú kapitány. Mit jelent ez neked?
- Ennek a csapatnak nagyon sok vezéregyénisége van - hogy csak Hári Jancsit, Bartalist vagy Magosit említsem -, akik nagyon sokat letettek az asztalra már, úgyhogy én azt gondolom, ennek megfelelően nehéz teher a szakmai stábnak, hogy kire tegyék a C-betűket, én mindenképpen nagy büszkeséggel viselem a posztot, ez az én játékomon és öltözői szerepemen nem fog változtatni. Nagyon bizakodó vagyok ezzel a 25 fős kerettel, amivel nekiállunk a felkészülésnek, az is örvendetes, hogy a Titánoktól jöttek fel fiatalok, mi, idősebb hokisok is segítjük a beilleszkedésüket, úgyhogy ezek azok a dolgok, amik előre vihetik a klubot a következő években. Az is fontos, hogy azok a légiósok, akik itt voltak már tavaly, ők is rutinosabbak, jobban egybeforrtak a csapattal, megismerték a magyar hokit, kultúrát, és a négy új légiós beilleszkedésében fontos szerepük lesz.
- A jégfelület méretének csökkenése, NHL-es szabványra való átállítása mennyiben befolyásolhatja majd az eredményességet? A játékotoknak ez jó, vagy kevésbé?
- Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy volt házon belül is több megbeszélés, egyeztetés arról, hogy milyen legyen a pálya, a mérete. Én magam jobban szeretem a kisebb pályát, mert energiahatékonyabb a két kapu közötti száguldás, gyorsabb, lüktetőbb a játék, ráadásul a palánkra rálőtt korongoknál is hatékonyabbak lehetünk. A közönség számára is élvezhetőbb a lüktető, gyors, dinamikus hoki. Az pedig, hogy a kispadunk a túloldalon van, annyit jelent, egy kicsivel többet kell korizni, hogy a csereütőket letegyük, de ez nem nagy probléma. Szerintem a nézőknek lesz nagyobb a dilemmájuk, hogy miként újítsák meg a bérletüket, változtassanak-e helyet a tavalyihoz képest.
- A legutóbbi idényben a hajrá nem sikerült úgy, ahogy azt gondolom, mindenki szerette volna, hiszen a legrosszabbkor sérültél meg, mert visszatértél ugyan a végére, de mire utolérhetted volna magad fizikálisan és játékban is, véget ért a csapat számára a bajnoki szezon. Ezzel ráadásul nem voltál egyedül, hiszen akadt, amikor egyszerre öten ültetek mellettem a sajtópáholyban, mint sérült játékosok. Mit tudtok tenni annak érdekében, hogy ez a következő idényben ne így legyen? Kíván-e ez kicsit másfajta felkészülést, hozzáállást, vagy ez a sok sérülés - és nem kis mértékben ennek köszönhetően a csapat eredményességének visszaesése - az alapszakasz második felében kizárólag a balszerencse számlájára írható?
- Én azt gondolom, hogy
a formaidőzítés tekintetében javulnunk kell. A megfelelő következtetéseket mi, játékosok levontuk a történtekből, illetve a szakmai stábbal is sokat beszéltünk erről, hogy ne lépjünk megint ugyanabba a folyóba. Nyilvánvalóan akadnak olyan sérülések, amik nem elkerülhetők - az enyém is ilyen volt -, de vannak olyanok is, amelyek megelőzhetők, például ízületi és izomsérülések. Arra kiemelten fogunk figyelni, hogy ezeket minimálisra csökkentsük.
Ez több megelőző rehabilitációval érhető el, mert ez nagyban hozzásegít minket ahhoz, hogy az edző, a szakmai stáb 25 játékosból tudja kiválasztani az ideálissorokat, ne 19-20-ból. Visszakanyarodva picit a pálya méretére és minőségére, azt látni kell, hogy azért is van szignifikánsan kevesebb sérülés ezen a kisebb pályán, mint a régi, Raktár utcain, mert ott keményebb, üvegplexik voltak a palánkoknál, itt a MET Arénában pedig rugalmasabb anyagból készültek ezek, amelyek jobban elnyelik az ütközéseket, úgyhogy ebben is fejlődünk, nem csak játékban.
- Tételezzük fel, hogy a következő idény végén is itt beszélgetünk. Mit mondanál majd akkor, mivel lennél elégedett? A Volán menetel a rájátszásban is, eljut legalább a legjobb négyig, a válogatott újra bennmarad az A-csoportban, nálad pedig nincs sérülés. Ez így vállalható menü volna a jövőbeli interjú témájaként?
- Ha szigorúan csak az én véleményem számít most, ezt el tudom fogadni, elégedett lennék, egyetértek ezekkel mint cél, de azért nyilvánvalóan
sportolóként a maximumra törekszem, tehát ha már tudom, hogy ott vagyok a négyben, akkor el akarok jutni a döntőig, amit pedig meg szeretnék nyerni. Egyébként nem is az eredményben lennének elvárásaim, hanem abban, hogy sokkal konzisztensebb legyen a játékunk, ne legyenek olyan hullámhegyek és völgyek, mint legutóbb, s elkerüljenek a sérülések, mert bevallom, borzasztóan nehéz volt megélni ott melletted is a sajtópáholyban a meccseket, hogy csak nézhetem, de nem tehetek semmit a csapatért a jégen.
Ami a válogatottat illeti: a szurkolók egy része talán azt gondolja, hogy mivel idén sikerült bennmaradnunk az elitben, menni fog ez már innentől rendszeresen, pedig ez nem olyan egyszerű, sőt! Nekünk eszeveszetten sokat kell dolgoznunk azért, hogy hét meccsen keresztül fel tudjuk venni a versenyt a többiekkel. Most megmutattuk, hogy több hiányzónk ellenére meg tudtuk csinálni, benn tudtunk maradni, így tehát megy ez, mehet ez máskor is, de kell hozzá szerencse és nagyon sok meló egyaránt. A klubszezonra visszatérve még kiegészíteném a sort azzal, hogy a Magyar Kupát szeretnénk megnyerni, már a bajnokságban revánsot venni a Ferencvároson, majd a kupát is hazahozni.
