Tim Campbell: A feleségemmel együtt rögtön szerelembe estünk Székesfehérvárral
Tim Campbell: A feleségemmel együtt rögtön szerelembe estünk Székesfehérvárral
Tim Campbell: A feleségemmel együtt rögtön szerelembe estünk SzékesfehérvárralA Magyar Kupa hétvégi négyes döntője nemcsak a szurkolóknak volt különleges Székesfehérváron, hanem a Hydro Fehérvár AV19 egyik alapemberének, Tim Campbellnek is. A kanadai hátvéd 2019-ben érkezett a Volánhoz a Bolzanótól, és azóta már hetedik idényét tölti Magyarországon.
Campbell a Mandinernek elmondta, hogy sok mindent átélt már a magyar hokiban, amióta itt van, de olyan még nem fordult elő, hogy éles tétmeccsen a saját farmcsapatuk ellen kelljen játszani. Kiemelte, mennyire furcsa érzés, amikor az a játékos áll vele szemben ellenfélként, aki néhány nappal korábban még a bajnokságban a csapattársa, sőt a bekkpárja volt. Hozzátette, sajnálja, hogy nem sikerült itthon tartani a kupát, mert tudja, mennyit jelentett volna ez a szurkolóknak és a csapatnak, különösen úgy, hogy az osztrák bajnokságban most nem jönnek az eredmények.
Campbell néhány kanadai, amerikai, francia és olasz szezon után igazolt Székesfehérvárra. Azóta Magyarországon él, és nemcsak a klubhoz, hanem a városhoz is erősen kötődik. Felidézte, hogy amikor a feleségével ideérkeztek, rögtön nagyon megszerették a települést. Azt mondta, Székesfehérvár hamar otthonossá vált számukra, és a klub is már az első pillanattól kezdve megbecsülte őket.
„...emlékszem, amikor idejöttünk, a feleségemmel együtt rögtön szerelembe estünk a várossal, Székesfehérvárral” – mondta a jégkorongozó a lapnak.
Az öltözőben és a csapat körül dolgozókról is úgy beszélt, hogy mindenki nagyon kedvesen bánt velük. Ma ott tartanak, hogy sem ő, sem a felesége nem tudná elképzelni, hogy másik mezben folytassa, annyira fontos lett nekik a város és az egyesület kanadaiként is. A fehérvári mindennapokról így fogalmazott: „Itt biztonságban érezzük magunkat”.
Külön kiemelte a helyi hétköznapok hangulatát és a mindennapi kultúrát. Szerinte bárhova mennek, az emberek kedvesek és segítőkészek. Úgy érzi, Székesfehérváron és általában Magyarországon mindig biztonságban vannak, és ezt erős különbségnek látja ahhoz képest, ahonnan ők érkeztek. Elmondta, hogy eredetileg egy nagyvárosi környékről jönnek Kanadából, és az a környezet szerinte „messze nem annyira biztonságos”, mint ahogyan ők itt érzik magukat a székesfehérvári életben. Fehérvárt kisvárosnak tartja, de olyannak, ahol minden elérhető, és ha valaki a fővárosra vágyik, gyorsan Budapesten lehet. Úgy látja, az ő családjuknak éppen ez a méret és a helyiek kedvessége az, ami a legjobban „passzol”.
A magyar konyha szintén mély nyomot hagyott benne. Azt mondja, a hazai ételek pozitív értelemben jelentettek kultúrsokkot. Külön kiemelte, hogy „képes lennék gulyáslevesen élni az év minden napján…”. Első magyarországi karácsonyukon a halászlé is emlékezetes élmény volt számára. Felidézte, milyen volt, amikor először került elé a hagyományos halászlé, ami tele volt szálkával. Ez váratlanul érte, de az ételt így is zseniálisnak nevezte.
Arra a kérdésre, hogy a pályafutása lezárulta után is maradnának-e Magyarországon, egyelőre óvatosan válaszolt. Elmondta, ez komoly beszélgetés témája lesz a feleségével, mert tudja, hogy a párja „tényleg annyira szeret itt lenni”, hogy akár hosszú távon is maradna. Ugyanakkor azt is számításba kell venniük, hogy a családjuk teljes egészében Kanadában él, innen sok ezer kilométerre. Úgy fogalmazott, ezt alaposan át kell majd gondolniuk, és majd kiderül, hogyan döntenek. Hozzátette, hogy jelenleg még nem tervezi a visszavonulást, ezért ez a kérdés csak később válik igazán aktuálissá.
