Fehérváron át szökött volna Amerikába a furfangos múzeumi tolvaj
Fehérváron át szökött volna Amerikába a furfangos múzeumi tolvaj
Fehérváron át szökött volna Amerikába a furfangos múzeumi tolvajÓriási botrány rázta meg 1909-ben hazai művésztársadalmat, az eset hamarosan országosan is ismert bűnüggyé válva vonult be a magyar kriminalisztika történetébe. Ekkor derült fény Kováts László üzelmeire, a Nemzeti Múzeum elismert segédőre nagy tételben lopta el a felbecsülhetetlen értékű iratokat a múzeumból, majd közvetítőkön keresztül eladta azokat – a múzeumnak!
A harmincas éveiben járó Kováts régóta a múzeum alkalmazásában állt, becsületes, jó szándékú embernek ismerték, feleségével Budapesten, az Üllői úton élt, fényűzés nélkül, de biztos háttérrel. Ez azonban kevés volt a jó szakembernek ismert Kováts számára, aki többre vágyott. Az utólagos nyomozás szerint 1903-ban tulajdonította el az első adag értékes, régi iratállományt a Nemzeti Múzeumból. Könnyen hozzáfért, főleg az 1848-49-es szabadságharc és forradalom anyagaihoz, ezeket ugyanis ő maga kutatta a múzeumban, az időszak egyik elismert szakemberének számított!
Kováts dolgozta fel például Kossuth Lajos és Görgey Artúr hagyatékát, leveleit és szinte minden hozzájuk kapcsolódó, általuk írt írásos anyagot. Mai kifejezéssel élve képben volt azok értékével, sőt, ha ilyen írásos anyag megvásárlására volt lehetősége a múzeumnak, általában ő döntött arról, hogy a múzeum éljen-e a lehetőséggel. Az ilyen kivételes helyzet valószínűleg nagy lehetőségként jelent meg Kováts László előtt. A módszer egyszerű volt: Az ellopott iratokról előbb eltüntette a múzeum pecsétjét (már amelyiken volt), majd pár hét kivárás után egy vidéki hölgyet megkért, hogy hozza be azokat eladásra a Nemzeti Múzeumba. Mivel a vételről szakértőként ő döntött, természetesen megköttetett az üzlet, a befolyt összeg pedig (a segítőnek járó honorárium kifizetése után) Kováts zsebében landolt.
Az üzlet virágzott éveken keresztül, a múzeum raktárai tele voltak olyan ládákkal, melyek még fel nem dolgozott iratokat, könyveket, levelezéseket tartalmaztak. Hamarosan bővült a legálisnak cseppet sem mondható biznisz, újabb embereket vont be, akik eladóként hozták vissza a múzeumba a pont onnan elcsent tételeket.
Hamarosan külföldi nyaralásokra, nagyobb kiadásokra is futotta Kováts Lászlónak a befolyt mellékesből, ez azonban még nem ébresztett gyanút, nem maga a költekezés vezetett a lebukáshoz, bár sorsa további alakulását nagyban befolyásolta egy külföldi pihenés. A lebukás 1909 augusztusában jött el, amikor feleségével Svájcban vakációzott. Egyik embere azonban nem pihent, egy komolyabb, 53 darabos, a szabadságharchoz kapcsolódó tétellel bekopogott egy antikváriumba. Ez volt a hibapont, vagyis hogy nem Kováts vette át az anyagot a múzeumban. A régiségkereskedő a megvételre kapott anyagokkal szakértői véleményt kérve elment a Nemzeti Múzeumba, ahol Kováts távollétében egy kollégája vette szemügyre a gyűjteményt és egyből rájött, ezek az iratok bizony pont onnan származnak.
A dolgok felgyorsultak, a segítő rögtön Kováts ellen vallott, a rendőrség már csapdát is állított a Nyugati pályaudvaron a Svájcból hazatérő bandavezérnek. Az információ azonban a sajtóhoz is eljutott (vélhetően egy múzeumi dolgozó némi jutalomért adta a fülest), így a hazafelé tartó Kováts az útközben, az érsekújvári állomáson vásárolt újságból megtudta, hogy szorul a hurok a múzeumot fosztogatók nyaka körül.
Itt érkezünk el a történet fehérvári vonatkozásához, Kováts ugyanis a hírt olvasva előbb mindent bevallott feleségének, majd pisztollyal végezni akart magával. Ezt a feleség meghiúsította, Kováts pedig a Nyugatihoz közeledve leugrott a vonatról és Székesfehérvár felé indult. Itt élt ugyanis édesapja, akitől segítséget remélt az időközben kitalált szökési tervhez. Kováts szeretett volna ugyanis elfutni, egészen Amerikáig, ám ez a szökési elképzelés úgy tűnt el Fehérváron, mint hajnali köd a napsütésben. Apjának ugyanis nem volt annyi pénze, hogy fia menekülését megfinanszírozza, az új úti cél így Ausztria lett. Itt előbb Graz, majd Bruck következett, utóbbi városka egyik fogadójában Theodor Hübenauer néven húzta meg magát a Nemzeti Múzeum enyveskezű segédőre. Hiába, a rendőrség ugyanis megtalálta és a helyi erőkkel közösen próbálta csapdába csalni. Végül a tervezett elfogás meghiúsult, a gondosan előkészített éjszakai rajtaütést megelőző napon ugyanis egy detektív fényes nappal felismerte és üldözni kezdte Kovátsot. A menekülő, miután nem tudta lerázni a nyomában lévőket, az egyik kapualjban főbe lőtte magát, pontot téve élete és bűnözői karrierje végére.
A nyomozás és a Kováts lakásán tartott házkutatás végül elképesztő eredményt hozott: otthonában még hat láda nagy értékű iratot találtak, melyek aztán végül visszakerültek a Nemzeti Múzeumba, mely a mai napig őrzi őket.
Forrás: ujsagmuzeum.hu
