A mi ünnepünk, augusztus 20. - Balajthy Ferenc
A mi ünnepünk, augusztus 20. - Balajthy Ferenc
A mi ünnepünk, augusztus 20. - Balajthy FerencAz új kenyér
A testéből a test,
véréből az élet,
fogantatik új magból
évről évre.
Telik
s bomlik a kéve.
Ki újszülött, ki már
a javát megette.
Az egyetlen igazság,
mit, felezni is
lehet!
Mindennapi!
Kínzó éhet csillapít,
belseje és héja. Éltet
ízes rozsdakaréja,
értelem s munka
feszülete!
Vándor
tarisznyájából
ha kél, – maga a Nap!
Ki kukából szedi,
ki oda dobja. Csontváz
kisgyermek sírva kéri,
király a koldusnak
megígéri!
Egy nagy
aranycipó a faágon.
Most a Mindenből
csak anyámat citálom,
ki szívére emeli,
keresztet ír rá,
s megszegi
Királytükör (Speculum Regium)
Sokat éltem itt, – s vittem a keresztet,
Ne más cipelje, mit a sors úgy adott!
Sokasodtam! Egyedül semmi vagyok,
Versemben rám találtok, ha kerestek!
Királyi intelem most minket ment meg,
S (h)ős Árpád unokái mind szabadok! –
Él az Isten, él a Nemzet, – s nem halott,
Adtunk érte vért, amennyi csak kellett!
Ne fájjon már a Magyar Föld alattunk,
S királyi úton, majd együtt haladjunk,
Süssön a Nap fel, a meggyötört népre!
Ki minden veszedelmet, s kínzást kiállt,
Részed, és egészed maradt Nagyvilág, –
Mert, kikelt a Szent Istváni mag végre!
