MA-HAL: összeomolhat a hazai halgazdaság
MA-HAL: összeomolhat a hazai halgazdaság
MA-HAL: összeomolhat a hazai halgazdaság"Tragédia helyszínén vagyunk, még nem akkora nagy a baj, de a két elhullott hal, amit látunk, már előre jelzi azt, hogy problémával állunk szemben" - mondta el Szabó Krisztián, a Dinnyési Halgazdaság vezetője, hozzátette, az időjárásváltozás nem tesz jót az aszály és a hosszú ideje tartó forróság miatt amúgy is megviselt víznek. A vízi növényzet borús időben nem tud oxigént termelni, a légnyomás esése pedig serkenti az iszapban lévő gázok felszabadulását, így tovább csökken a vízben az oxigén mennyisége.
Szabó Krisztián szerint azonban ahhoz, hogy a halpusztulást megelőzzék, sokkal több ilyen berendezésre lenne szükség, de ezek üzemeltetése rendkívül drága lenne a működtetéshez szükséges áram miatt. Az ügyvezető hozzátette, az aszály miatt tíz évvel ezelőtt kezdődtek a gazdaságban a nehézségek, azóta összesen közel harminc tonna haltetemet semmisítettek meg, tavaly nem volt itt halpusztulás, idén azonban az extrém szárazság miatt közel háromszáz mázsa hal pusztult el: "Öt nagyobb tavunk van, és tizenkettő-tizenhárom kisebb, ezeket a kicsiket időszakosan töltjük föl. Ezek a halszaporítás, előnevelés folyamatának a részei, néhány hétre vannak víz alatt, ilyenkor az elengedett vizet meg szigorúan visszaforgatjuk a nagy tavakba. Az öt nagy tóból most kettő üzemel, hát a többi az parlagon van."
Ami a dinnyési halgazdaságban történik, az országos folyamat - erről már Timmel Ede, a MA-HAL (Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet) ügyvezetője beszélt.
Az aszály miatt az Alföldön jellemző úgynevezett körtöltéses tavaknál a csatornahálózatokban lecsökkent vízszint, az ezzel párhuzamosan felszaporodó növényállomány nehezíti a rendkívüli párolgás okozta vízhiány pótlását. A Dunántúlon az úgynevezett völgyzárógátas halastavak esetében sem jobb a helyzet, a víz utánpótlását biztosító természetes vízfolyások vízhozama ugyanis drasztikusan lecsökkent, több helyen teljesen el is apadt.
A halgazdálkodást nem lehet elválasztani a vízgazdálkodástól - mondja Timmel Ede. Minden halastó, bár nem természetes vízfelület, mégis egyfajta oázist jelent. Ha a lehalászás után a gazdálkodók nem eresztik le a tavat, akkor az víztározóvá is válik: "Az egyik lehetőség, hogy tóegységekből megforgatjuk a vizet és áthelyezzük, viszont ehhez megfelelő infrastruktúrának kell lenni egy adott halgazdaságban. A másik pedig az, hogy ugye klasszikus módon lecsapolunk, rejlesztünk, viszont szeretnénk az idei évtől most már korábbi mintaprojektekre visszamutatva ezt a vizet a helyi tájban megőriztetni, viszont ehhez mi gazdálkodó kevesek vagyunk."
Hogy minél több vizet meg lehessen tartani, beruházásokra van szükség bár a hazai vízmegtartás problémája nem oldódna meg ezzel - tette hozzá az ügyvezető. Timmel Ede kijelentette, hogy az idei karácsonyon még biztosan lesz hazai hal a piacokon, mert az idei veszteség - mivel a halgazdaságok három éves ciklusokban működnek - később jelentkezik. Exportra azonban kevesebb hal juthat és valószínűleg az árak is emelkednek.
