Mi lesz most az Órajátékkal?
Mi lesz most az Órajátékkal?
Mi lesz most az Órajátékkal?Állnak az emberek az Órajáték előtti kis téren, nézik a gyertyákat, és a virágokat az Óramúzeum küszöbén… Figyelik Kovács Jenő párját, amint meggyújtja a gyertyákat… részvéttel nézik, s csak egymás között kérdezik: mi lesz az Órajátékkal? És a Virágórával? A zenélő Csitáry kúttal? És a toronyórákkal? Mivel a mesekuckóm a szomszédban van, így hozzám kopognak be, tőlem kérdezik.
Még 2010-ben készítettem Kovács Jenővel egy interjút. Beleolvasok:
„- Mindenki választ magának egy hivatást, abban a reményben, hogy jól dönt, és azt a választott feladatot végzi majd egy életen át. Amit én csinálok az nem csak szakma, hanem hivatás, hiszen én arra vagyok hivatott, hogy órákat javítsak, toronyórákat és harangjátékokat készítsek.
- Honnan jött az ötlet, hogy gazdagítsa a környezetét?
- Mindig úgy véltem, hogy amit a szakmámban megtehetek a városért, azt megteszem. Csutiné Schleer Erzsébettel együtt a Városszépítő- és védő Egyesület alapítói vagyunk. Sosem néztem anyagi haszonra, sőt az általam csinált toronyórákat a munka felajánlásával készítettem. Első volt a Rác templom toronyórája, aztán következett a Bazilikáé, a Ferences templomé, a Fiskális úti, az új református templomé… és egy kivételével szépen sorban az összes többi. Köztéri órák, a Hunyadi iskola falán lévő nagy óra, a Rózsaligetben lévő harangjáték, mind nagyon szép munkák voltak.
- Az egyik leghíresebb alkotása a Kossuth utcai zenélő óra…
- Amikor ennek a belső udvarnak a tömbrekonstrukciója, feltárása zajlott, szóltak, hogy van itt egy szép épület, amit használni lehetne. Évekig tartott, míg megvásárolhattam ezt az épületet. Elterveztem, hogy itt helyezem majd el az óragyűjteményemet, és még motoszkált bennem más is. A hely szinte kínálta magát... Münchenben ugyanis láttam a Városháza figurás órajátékát, s nagyon megtetszett nekem. Ecsedi Mária is elnökségi tag volt a Városszépítő Egyesületben, s meséltem neki a terveimről. Ő elkezdett rajzolgatni, átbeszéltük a lehetőségeket, s körvonalazódott mindaz, amiről addig csak álmodtam. Nem volt könnyű feladat, sok küzdelemmel járt, mire megvalósítottuk az órajátékot: Ecsedi Mária képzőművész, Korompai Péter keramikus, és Diós Tibor kovácsmester segédletével. Az én feladatom az óraszerkezet, a gépészet volt. Jó érzés, hogy kétóránként tele van a tér az ide látogató emberekkel, akik néha tapsolnak is. Remélem, jó hírét viszik Fehérvárnak.”
Eddig tart az idézet. Bekopogok a Kossuth utcai Óra-Ékszer üzlet ajtaján, hogy megtudjam a választ:
- Mi lesz most az Órajátékkal?
- Magyarországon egyedülálló az Órajáték. Néhány európai nagyváros büszkélkedhet még a fehérvárihoz hasonló figurás szerkezettel. – mondja Kovács András, Kovács Jenő fia.- Lehet, hogy a „gazdája” tragikus hirtelenséggel távozott közülünk, de az ő emlékére, illetve mivel a város egyik turisztikai látványossága - tovább kell működtetni. Most következik az advent… A mechanikus óraszerkezetnek nem tesz jót a fagy, tehát leállítjuk november végén, december elején. A dallam azonban kétóránként, a megszokott módon szól majd. Decemberben programozzuk át a karácsonyi dallamok játszására, és ez idén is meg fog történni. Ez az én feladatom lesz: mivel apámmal együtt dolgoztunk, és az én szakmám is órás, így minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ami édesapám keze munkáját dicséri a városban, az ugyanúgy mutassa a pontos időt, és ugyanúgy harangozza a delet.
A toronyórákat elsődlegesen apám javította a városban. Az, hogy a későbbiekben lesz-e toronyóra munka vállalás, még nem tudom.
A Virágóra szerkezetét májustól-november végéig helyezzük ki. Ilyenkor a téli időszakban levesszük a mutatóját, kivesszük az óraszerkezetet, és biztonságos helyen tároljuk. Tavasszal van a karbantartás, aztán a virágok kiültetése után ismét elindítjuk. A Virágóra évközbeni karbantartása azzal jár, hogy rendszeresen ellenőrizni kell. A discóból, buliból hazafelé tartó fiatalok rendszeresen eltekerik a mutatóját. Apám egy látványosság volt a Fő utcán, ahogy minden áldott reggel felült a biciklijére, és eltekert a Virágórához. A bicikli vázára volt ráerősítve egy állítókar, melynek segítségével beállíthatta a pontos időt anélkül, hogy be kellett volna lépnie a virágok közé.
Az Óramúzeum havi egy alkalommal van nyitva, és a turistacsoportok fogadása a feladat, nyitvatartása zavartalan lesz. Apám szíve csücske azonban az Órajáték volt. A legutolsó fotója is itt készült: mosolygós volt és vidám - így emlékezzünk rá.
Kovács András, órásmester (Fotó: Horváth Reni)
Kovács Jenő párját, Percze Ilonát kedves, közös padjukon ülve találom. Végignézi a hatos bimbammolást, mint nem is olyan rég, még együtt tették.
- Mi lesz…? – kérdezem tőle is.
- Szerette, ha minden precízen működik – feleli. – A betegágyán a felállványozott Barátok temploma órájáról egyeztetett valakivel. Az lett volna a fehérvári templomok sorában az utolsó… Amikor a Bazilika óráját tisztította, mutatta, milyen pompás, német szerkezet. Bezsírozta, összeszerelte, most harminc évig ismét szépen működik…
Elment egy órás. Az általa készített szerkezetek tovább ketyegnek, és arra emlékeztetnek minket, hogy minden megtett másodperc fontos: és csak rajtunk áll, hogyan alakítjuk a ránk szabott időt.
„Az Idő, a mechanika, a szerkezet, a mozgás, és az energia - mind köt, és mindennapi életünk meghatározó része." - Kovács Jenő
