A rózsás ház titka és az ember, aki virágba borította az épületet
A rózsás ház titka és az ember, aki virágba borította az épületet
A rózsás ház titka és az ember, aki virágba borította az épületetKora délután van, a Lakatos utcai ház falán kúszó rózsák isszák a nap melegét, vastag törzsük az utcakőből "kiharapott" részen mélyen gyökerezik a föld alatt. A kapucsengőn Csukly Zsolt neve áll, s amint megnyomom, nyílik a veretes nagykapu: mosolygós szemű hatvanas férfi tessékel bennünket be, szabadkozásomra vízzel kínál, két perc múlva pedig már a belső udvar növényeit mutatja.
Aki a virágot szereti...
A kapu mögött kicsi, négyszögletű udvarba lépünk, innen nyílnak a ház helyiségei – klasszikus udvarház az 1700-as évekből. Miközben Zsolt felesége tálcán hozza az innivalót, a valamikor főállásban kertészettel foglalkozó férfi a növényeiről mesél. - Ezek az én reménységeim - mutat a falon futó szőlőre. - Japánból hozattuk a régi szőlőnk helyére. Azért kellett kicserélni, mert a drága feketerigók, akiket télen etetek, nyáron lecsipkedték a szőlőt, és ahogy szétszórták a bogyókat, jöttek rá a darazsak. A feleségem sokat panaszkodott miatta, ezért egyik születésnapján megleptem, és kicseréltem. A helyére egy olyan szőlőfajtát ültettem, aminek keserű a héja. Abban reménykedünk, hogy talán ez nem ízlik majd a rigóknak. A falon kúszó növények útját virágrács és dróthuzalok vezetik, így a külső homlokzaton futó rózsákat sem tartóztatták fel a födémnél, kívülről a tető nem látszik tőlük.
"Az a rózsaszín futóvirág egy Lady Diana nevű klematisz. Mivel én csapodár teremtés vagyok, amikor a klematiszt elültettem, már egy másik virágba szerettem bele, ami a Gellért utcában egy nagyon kedves idős úr kerítésén van. Én is ismeretlenül kopogtam be hozzá, hogy a virágai felől érdeklődjek" - meséli vendéglátónk.
"Szedjél többet, ne legyél mulya!"
A külső homlokzatra akkor kerültek rózsák, amikor Zsolt kisfia megkérdezte apját, hogy ha már a Rózsa utcára néz az ablakuk, miért nincsenek itt rózsák? Innen jött az ötlet, hogy a belvárosi kis utcát rózsák díszítsék.
- A ház Rózsa utcai oldalán azonban minden évben kitépkedték a virágokat, csak a Lakatos utcában maradtak épen. Ezért arra a területre Rambler rózsafajtát ültettem, ami nem olyan szép, mint a Lakatos utcai, viszont nagyon gyorsan nő. Szempont volt, hogy nem vagyok mai gyerek, de még szeretném látni, ahogy virágba borul a fal, ezért választottam ezt a fajtát. Emellett azért, mert illatos, így nyáron egy-két hónapra – bár csapataink folyamatosan vesztésre állnak – valamelyest elnyomja az egyes éjszakai járókelők által hagyott vizeletszagot az utcában, emellett a graffitisek ellen is véd” - mondja Csukly Zsolt.
A rózsák egész nyáron virágoznak, így az utca kedvelt esküvői fotóhelyszín, és a szerelmespárok is szívesen sétálnak erre.
- Szoktak innen rózsát vinni? - kérdezem.
- Persze! Ennek koreográfiája van: a feleségem szokta nézni a függöny mögül, hogy jön a lovag, akin látszik, hogy majd kitöri a frász, és arra gondol, hogy a házban lakó házsártos vénember – aki én lennék – mindjárt kiront, ordít vele, és akkor ő majd jól leég a hölgye előtt. A csaj meg várja, izgul, hogy mi lesz, mert kéne az a rózsa, de a balhé nem. A fiú lopva kezdi szedni a rózsát, amikor a feleségem finoman kiszól a függöny mögül, hogy szedjél többet, ne legyél már olyan mulya!
Zsolt úgy gondolja, ez a virág azért van, hogy örüljünk neki, s ha tetszik, szedjünk belőle. “Azt sajnálom, amikor eldobálják, vagy amikor kereskedelmi mennyiségben tépik le, de csak azért sajnálom, mert akkor már nem lesz olyan szép, mint volt.”
A házigazda szerint kerti munkában elfáradni a legjobb dolog a világon. Szereti rendezni, gondozni a növényeit. Pedig egy deka földje sincsen: "A rózsák a történelmi belváros törmelékein nevelődnek, a gyökereik benyúlnak az építkezési szint alá. Szoktak engem aszfaltkuláknak is hívni..."
Rózsás házba nem üt a ménkű
Amikor Zsolt dédapja százharminc évvel ezelőtt házat keresett, három kritériumot fogalmazott meg: ne mossa el soha árvíz, ne csapjon bele villám és jó statikájú legyen. Itt nem volt baj a statikával, mert az épület már kétszáz éve állt rendületlenül a helyén. Villám se csapott bele, mert templomtornyokkal van körülvéve, a víz pedig – ha jött – csak a Várkörút vonaláig ért. Így esett a választás a Lakatos utcai házra, amely azóta is a család tulajdona. “Dédapámnak tizennégy gyereke volt, de betegségek és a háború miatt többen meghaltak, így csak anyámnak születtek gyerekei" - mondja Zsolt, aki ebben a házban nőtt fel és hosszú évekig több generáció lakott együtt.
Volt a ház romos állapotban is: a család öregjei mesélték, hogy negyven gyújtóhasábot kapott a háború alatt, amit homokzsákokkal fojtottak el a lakók. “Megvannak a nyomok, apám mutatta gyerekkoromban. De vannak más érdekességek is: a pincéből egy hosszú alagút vezetett a város alá, ide jártak a gyerekek kincset keresni. Egyszer egy felújítás során lemásztam az udvaron lévő csatornafedél alá, és egy másik járatot találtam, amely jobbra és balra is vezetett. Máskor pedig a fürdőszoba felújítása alkalmával a falban egy gyönyörű kovácsoltvas ablakot találtam. Nem volt módomban kiszedni, így visszatemettem, legyen meglepetése a következő generációnak is."
- Mit gondol, a gyermekei is itt fognak majd lakni? – kérdezem.
- Ezt nem tudhatom, majd ők fogják eldönteni.
- Unoka van már?
- Ezt sem tudom, a fiam tegnap volt bulizni...
Zsolt felesége kávéra is invitál bennünket, de sajnos mennünk kell. A kapun kilépve megcsodáljuk még egyszer a rózsákkal futtatott falakat, és Kiss Laci kollégámmal megállapítjuk, hogy mennyivel több úgy nézni valamit kívülről, hogy tudjuk, mi van odabenn.
Most már ti is tudjátok.
(A cikk egy korábbi, a FehérVár újságban megjelent írás átdolgozott verziója. A fotókat Kiss László készítette.)
