A svéd példa: így kellene csendre inteni a gyermeke meccsén tomboló szülőt
A svéd példa: így kellene csendre inteni a gyermeke meccsén tomboló szülőt
A svéd példa: így kellene csendre inteni a gyermeke meccsén tomboló szülőtAz elmúlt években volt szerencsém egészen közelről nyomon követni a magyar utánpótlás-labdarúgó bajnokikat, és bevallom őszintén, láttam néhány nekem nagyon nem tetsző dolgot. Az egyik ilyen a szülők viselkedése volt, amelynek kultúrája - már ha van ilyen - gyakorlatilag a nullával egyenlő.
Ugye ismeritek a folyton hőzöngő típust, akinek ha nem játszik a gyermeke, akkor az nem tetszik, ha meg igen, akkor meg azzal nincs kibékülve, hogy miért épp azon a poszton számít rá az edző. Az első perctől üvölt a csemetéjének, hogy: "ne így!", "fusssá má!", meg hogy "ne passzold le, rúgjad rá a kapura!" (igaz, hogy a gyerek súlya még kisebb, mint a kaputól való távolsága).
Aztán ott a másik típus, aki szid mindent és mindenkit: edzőt, bírót, gyereket és még az anyóst is, ha a jelenlévő felesége nyugtatni szeretné. Nos, ezekből a szülőkből rengeteg van a magyar futballpályák mellett. Néhány éve a saját szememmel láttam, hogy szülői verekedésig fajuló összetűzés alakult ki egy ártatlan meccshelyzetből induló vita végén.
Nos, mint kiderült, a probléma nem csupán Magyarországot érinti. A hűvös Skandináviában, egészen pontosan Svédországban már léptek is az ügyben.
A probléma furcsa: saját szüleiktől kell védeni a fiatal futballistákat. Svédországban már léptek a klubok
(Fotó: vidi.hu)
Készült egy felmérés a fociszülők között arról, hogy mennyire súlyos a szülőagresszió a pályák mentén, és az eredmény lesújtó lett. Háromból egy gyerek konkrétan azért hagyja abba a focit, mert a szülők őrjöngenek a lelátón, túlzott elvárást támasztva velük szemben, akik ezért alig tudják felszabadultan élvezni a játékok. 1016 gyerekes 83 százaléka vallotta, találkoztak olyan szülőkkel, akik túl harsányan kritizálták gyerekeiket vagy a bírót meccs közben.
Három stockholmi topcsapat, az egymással egyébként rivalizáló Djurgarden, az AIK és a Hammarby vezetői asztalhoz ültek, hogy kitaláljanak valamit. És kitaláltak valamit. Ez a valami egy mottó vagy inkább íratlan szabályzat lett, ami így szól:
"Én mint szülő, mindent meg fogok tenni, hogy pozitív szellemben támogassam a gyerekemet, mások gyerekeit, a klubok dolgozóit, a bírókat és szülőtársaimat, edzéseken és meccseken egyaránt."
Azonnal több mint 1600 fociszülő jelentkezett, hogy csatlakozna a mozgalomhoz. Megszülettek az első mottóval nyomott mezek, pólók, és más csapatok is társultak a mozgalomhoz. A profi játékosok is elismerősen nyilatkoztak, többen fel is idézték nyomasztó kamaszkori élményeiket. Stefan Ishizaki, az AIK csapatkapitánya elég jól összefoglalta a lényeget: kicsi gyerekként a legfontosabb, hogy megszeresd a játékot, élményeket és emlékeket gyűjts, nem a feltétlen győzelem, az ráér később.
A svéd példa tehát adott. Vajda Gusztáv, a Videoton utánpótlásedzője szerint egyértelmű, hogy hazánkban is tenni kell a jelenség ellen.
- Azzal kezdeném, hogy rengeteg sportszerető szülővel találkozom nap mint nap. A laikus szülőkkel, vagy épp az ellenkezőjével, a korábban aktívan sportoló anyukákkal és apukákkal nincs ilyen gond, tiszteletben tartják az írott és íratlan szabályokat, nem zavarják a meccseket és a gyerekeket, szurkolnak és biztatják a csapatukat, a csemetéjüket. Vannak azonban olyan szülők, akik úgy érzik, értenek hozzá, és folyamatosan bekiabálnak, zavarják a meccset, az általunk, edzők által adott utasításokhoz képest teljesen másra biztatják a gyerekeket. Az hagyján, hogy a mi dolgunkat is megnehezítik, de a gyereknek is gondot okoznak. Jót akarnak, de rosszat tesznek, mert elvonják a gyerekek figyelmét. Ez nagyjából 15 éves korig gond, 16 éves kortól már a gyerek nem hagyja, hogy beleszóljanak a szülők, felnőttesednek, kiállnak magukért. Én arra jöttem rá, hogy fontos a kommunikáció, beszélni kell a szülőkkel, bevonni őket - persze a megfelelő szinten - a csapat életébe, folyamatosan tájékoztatni a gyerekükről, hogy mit látunk, tapasztalunk vele kapcsolatban. Nálunk, a Videotonnál az edzésekre nem jöhetnek ki a szülők, ez a csapat belügye, ami csak ránk tartozik, ezt tiszteletben is tartják az anyukák és apukák. Meg kell egy kicsit tanítani a szülőket arra, milyen az és mivel jár, ha a gyereked egy csapatban játszik. Én ebben látom a megoldás kulcsát, dolgozunk is ezen gőzerővel a klubnál.
A probléma furcsa: saját szüleiktől kell védeni a fiatal futballistákat. Svédországban már léptek a klubok.
(Fotó: vidi.hu)
(forrás: 444.hu)
