A moszkvai puccs
A moszkvai puccs
A moszkvai puccsA Szovjetunió megreformálásáért akkor már hat éve küzdő Mihail Gorbacsov hármas jelszava (peresztrojka = átalakítás, glasznoszty = átláthatóság, valamint uszkorenyije = gazdasági fejlődés gyorsítása) számos konzervatív kommunista vezetőt késztetett homlokráncolásra, Berlintől Prágán keresztül Bukarestig. A legnagyobb és legnyilvánvalóbb ellenállás azonban magában Moszkvában volt tapasztalható, ahol Gorbacsov (a haladó szovjet hagyományoktól eltérően) nem tarkónlövéssel vagy a gulágra történő elhurcolással akarta feloldani a belső véleménykülönbségeket, hanem meggyőzéssel.
Hókuszpókusz
Az észérvekre kevéssé fogékony szovjet állami és pártvezetők azonban (élükön az államelnök-helyettessel, Gennagyij Janajevvel, a KGB vezetőjével, Vlagyimir Krjucskovval és a belügyminiszterrel, Borisz Pugóval) nem voltak hajlandóak figyelembe venni az új politikai, gazdasági és társadalmi helyzetet. A reformisták által kidolgozott új szövetségi szerződés aláírása előtt egy nappal bejelentették tehát egy Szükséghelyzeti Állami Bizottság megalakulását, és (kihasználva a szovjet főtitkár-elnök krími távollétét) megkísérelték átvenni a hatalmat.
Bajnokok reggelije
Amikor a fővárosban hírét vették, hogy a puccsisták Gorbacsovot a távoli nyaralójában de facto háziőrizetbe helyezték, Moszkvában és Szentpéterváron tömegek vonultak az utcára a demokrácia és a reformok védelmében. A demonstrálók élére az akkori orosz elnök, bizonyos Borisz Nyikolajevics Jelcin állt. Rossz nyelvek szerint egy kis szíverősítőnek szánt vodka elfogyasztását követően egy harckocsira felkapaszkodva rögtönzött beszédet intézett a hazai és nemzetközi közvéleményhez, ily módon megtéve az első lépéseket a későbbi világhír felé.
Jelcin beszéde a páncéloson (Fotó: Česká televize)
Mesterlövész
Noha Janajevék parancsára két elit páncélos dandár, egy ejtőernyős ezred, továbbá a KGB két speciális bevetési egysége is készen állt arra, hogy vérbe fojtsa a demonstrációt és elfoglalja az orosz parlament Fehér Háznak becézett épületét, pár szórványos lövöldözéstől eltekintve különösebb atrocitásra nem került sor. A Szovjetunió háromnegyed évszázados történelmében meglehetősen formabontó módon a titkosszolgálat és a fegyveres erők testületileg tagadták meg a civil lakosság elleni, egyenesen a Kremlből érkező tűzparancsot.
Börleszk
A világ közvéleménye akkor lepődött meg igazán, amikor az elvetélt államcsínyt követő napokban kiderült, hogy az orosz köznyelv által később csak a Nyolcak Bandájának elnevezett puccsisták nagyon is komolyan gondolták. Janajevék még augusztus tizedikén elrendelték kétszázezer (!) vadonatúj bilincs és negyedmillió biankó őrizetbevételi rendelvény legyártását és ezek Moszkvába szállítását. Krjucskov KGB-főnök pedig elővigyázatosan már 15-én készültségbe helyezte a teljes állambiztonsági apparátust, egy tollvonással a duplájára emelve az addig sem túl alacsony titkosszolgálati illetményeket. Hála istennek hiába.
Éj anyánk
Janajevék huszadikán még megpróbálkoztak a lehetetlennel: a fővárosba vezényelték az általuk a legmegbízhatóbbnak vélt fegyveres magasabbegység, a Belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó, és a Cseka alapítójáról elnevezett Dzerzsinszkij hadosztály két gépesített ezredét. A puccsisták legnagyobb elkeseredésére és meglepetésére azonban a lojálisnak hitt belügyi csapatok sem voltak hajlandóak fellépni az akkorra már több tízezressé dagadt, és barikádokat építő tömeggel szemben. Az erőszakos hatalomátvételi próbálkozás megbukott, amin már a Janajevék által sebtében kihirdetett, de senki által be nem tartott kijárási tilalom sem segített.
Moszkvai utcakép '91 augusztusából (Fotó: rt.com)
Börtöntöltelék
A politikai és katonai szempontból egyaránt amatőr módon előkészített és lebonyolított puccs 72 órán át sem tartott. A résztvevők letartóztatása már augusztus 22-én hajnalban elkezdődött. Borisz Pugo lett nemzetiségű belügyminiszter, miután agyonlőtte feleségét, az öngyilkosságot választotta (amiben ma már nem csak a konteósok kételkednek), a többieket később különböző időtartamú börtönbüntetésekre ítélték, de 1994 februárjában kivétel nélkül valamennyien amnesztiában részesültek.
Időomlás
A 26 évvel ezelőtti moszkvai események elsődleges következménye a puccsisták szándékaival homlokegyenest ellenkező volt. A Janajevék által megmenteni szándékozott államszövetség még kereken 125 napot létezett. 1991 karácsonyán Mihail Gorbacsov lemond a szovjet államfői posztról, majd Borisz Jelcin utasítására a Kreml tornyán a sarló-kalapácsos vörös zászlót levonják, hogy helyét átvegye az orosz nemzeti trikolór. Három emberöltő múltán, mintegy 27 ezer napnyi létezés után a Szovjetunió hivatalosan is megszűnt létezni.
A bekezdéscímeket Kurt Vonnegut műveinek magyar címei közül válogattuk
