Ami kimaradt a tankönyvekből... Ami kimaradt a tankönyvekből...
Én mindenképpen szerencsés vagyok, mivel mind az általános, mind a középiskolai töri tanárom nagyon jó órákat tartott. Utóbbinak köszönhetem, hogy megszerettem ezt a tudományterületet, előbbi pedig arra tanított meg, hogy sohase érzelmek alapján ítéljek meg egy adott eseményt, mindig szorítkozzam a bizonyított tényekre, azok alapján vonjak le következtetéseket.
Most viszont olyan eseményeket szeretnék bemutatni nektek, amelyek kevésbé ismertek, nem szerepelnek a tankönyvekben, sőt, bizonyos időszakban beszélni sem volt szabad róluk.
Mansfeld Péter - a kiszemelt áldozat
1956 eseményeiről mindannyian tanultunk, és az utána következő megtorlások sem maradtak ki a tankönyveinkből. Volt azonban egy fiatal pesti srác, akinek története kevésbé ismert, pedig személye szimbolizálja mindazt, amit a magyarságnak, és a szovjet blokk további országainak is tűrniük kellett majd ötven éven keresztül.
Mansfeld Péter kiszemelt áldozat volt, kivégzése pedig előre eltervezett. Ma már tudjuk, hogy kivégzésekből, koncepciós perekből nem volt hiány ezekben az időkben. Péter halála, története azért vált kiemelkedővé, szimbolikussá, azért fontos, hogy ismerjük a történetét és beszéljünk róla, mert már gyerekként került be a börtönbe. Már ott is példás magatartást mutatott, a sok megaláztatás, kínzás ellenére is férfiként viselkedett, kiállva bajtársai mellett.
Már ez a tény is bőven elegendő, hogy megőrizzük emlékezetünkben, azonban itt még nincs lezárva a története. Gyerekként került börtönbe, és mint azt ma már tudjuk, „csak” addig tartották bent, amíg be nem töltötte a tizennyolcadik életévét, hogy aztán kivégezhessék. Tették ezt azért, hogy példát statuáljanak vele. Azért kellett bebörtönözni, kínozni, majd kivégezni egy gyereket, hogy működhessen a megfélemlítő politika. Azt hiszem, Mansfeld Peti története bőven érdemel annyit, hogy beszéljünk, tanuljunk róla, sőt többet is.
Akinek azért kellett meghalnia, hogy működhessen a megfélemlítő politika (fotó: mediaklikk.hu)
A boszniai piramisok
Az egyiptomi piramisokról már mindannyian hallottunk. Mindig is a kedvenceim közé tartozott ez a téma, hiszen összességében az egész ókor tele van rejtélyekkel, időbeni távolsága pedig misztériummal tölti meg, halvány a választóvonal a valóság és a legendák között. Az először 2005-ben felfedezett boszniai piramisok viszont egy egészen új képet tártak elénk, gyakorlatilag megkérdőjelezték mindazokat az elméleteket, amelyeket eddig az emberiségről gondoltunk.
Dr. Semir Osmanagich-nek köszönhető, hogy ma már tudhatunk ezekről a piramisokról, amelyek negyven kilométerre Szarajevótól, Bosznia völgyében magasodnak. Négy piramisról van szó, amelyek név szerint a következők:
-Nap piramisa (Pyramid of the Sun)
-Hold piramisa (Pyramid of the Moon)
-Sárkány piramisa (Pyramid of the Dragon)
-Szeretet piramisa (Pyramid of Love),
valamint a hozzájuk tartozó ásatási terület, a Földanya Temploma. Nemcsak építészeti és technológiai szempontból fontos ez a felfedezés, azt az értelmezést is megkérdőjelezi, amely csupán kilencezer évesre teszi az emberiség fejlődését.
A felfedezés, amely megkérdőjelezi, hogy csupán kilencezer éves az emberiség fejlődése (fotó: avilagtitkai.com)
Szerb mészárlás a délvidéki magyarság ellen
Magyar holokauszt, így emlegetik ezt a máig tisztázatlan eseményt, amely 1944-ben történt meg, miközben még tombolt a második világháború. Az egyik legiszonyúbb vérengzés, amelynek sosem lett volna szabad megtörténnie. Már maga az egész 20. század hemzseg a titkoktól, az elhallgatott esetekről, amelyek vagy csak később, vagy a mai napig nem tisztázódtak. Ez az eset is ide sorolható, sajnos.
Tudjuk, hogy mikor történt. Tudjuk a helyszínt is, ahogyan azt is, hogy Tito partizánjai elképesztő, megdöbbentő, középkori kegyetlenséggel számoltak le a magyar, és a német lakossággal is, nem törődve sem az áldozatok korával, sem a nemével. Azért tartom feltétlenül fontosnak megemlíteni ezt az esetet, mert 73 év sem volt elég arra, hogy tudományos értelemben tisztázzák az eseményeket.
Márpedig amíg ez nem történik meg, addig nemhogy tovább lépni nem lehet, de a csodával határos módon túlélt áldozatok szemébe sem nézhetünk őszintén, akik azóta is félelemmel tudnak csak visszaemlékezni erre a tragédiára. Beszéljünk tehát róla, hogy legalább az emléküket ne sértsük meg a hallgatással, ha már jóvátenni nem lehet.
Középkori kegyetlenséggel számoltak le a magyar, és a német lakossággal is (fotó: pozitivtortenelem.blog.hu)
A khazaki magyarság kérdése
Mindannyian emlékszünk rá, hiszen a honfoglalás kapcsán, az érettségi tételekben is gyakran visszatérő elem. Az is egyértelmű, hogy ez a téma mindig is bizonytalan lábakon állt, tankönyveinkben több elméletet is olvashattunk, de egyiket sem kezelhettük igazán tényként, és olyan is akad, amelyik mára egyértelműen megbukni látszik.
Dr. Bíró András Zsolt antropológus-humánbiológus viszont egy teljesen más, újszerű szempontból vizsgálta, vizsgálja az esetet, érdekes alapokra helyezve ezt a bizonytalan témát. Kutatásai egyre inkább arra utalnak, hogy az ősi magyarság gyökerei Közép-, illetve Belső-Ázsiából származnak.
Vizsgálatai szerint létezik egy törzs, melynek neve újra és újra előkerül; ez pedig nem más, mint a kazahsztáni Torgaj vidékén élő Madjar-törzs. A genetikai kutatások is érdekes eredményeket mutattak. Kiderült, hogy apai ágon nagyon is jól igazolható kapcsolat köti össze a Kárpát-medence magyarjait a Kazahsztánban élő madjarokkal. Ezek a vizsgálati eredmények több publikációban is olvashatók.
Elmélet sok van, de a bizonyítás még hibádzik (fotó: kurultaj.hu)