Hogyan élvezzük ki a nyár utolsó dinnyefalatkáit?
Hogyan élvezzük ki a nyár utolsó dinnyefalatkáit?
Hogyan élvezzük ki a nyár utolsó dinnyefalatkáit?A dinnye történetét és jótékony hatásait a múltkor már felvázoltam, most pedig azt nézzük meg, hogy meddig is élvezhetjük ki e zöldség/gyümölcs (ki mi alapján ítéli meg a besorolását) ízletes húsát?
Számos finomság készíthető belőle (Fotó: 25tv.ua)
Ehhez pillantsunk rá egy kicsit a már említett népi bölcsesség által érintett Lőrinc névre, s e közismert pap történetére.
A Lőrinc név a latin Laurentius rövidülése. Jelentése: Laurentum vidékéről származó férfi / babérkoszorúval díszített. (A babérkoszorú csak a költőket, valamint a versenyek és csaták hőseit illette meg egykoron.)
Szent Lőrinc II. Sixtus pápa fő diakónusa volt, hat társának munkáját irányította. Nagyon sokat törődött a szegényekkel és a betegekkel. Rendszeresen osztott nekik alamizsnát, megmosta a szegények lábát, és sokakat meggyógyított. (Csodákról is maradtak fenn hírek: többek között arról, hogy a vakok látását visszaadta.)
A vértanú pápa elfogatásakor megbízta azzal, hogy a rábízott egyházi kincseket ossza fel a szegények között. Lőrinc így is cselekedett. Amikor pedig őt is elfogták, és követelték rajta az egyházi vagyont – az már nem volt a birtokában. Ezért kegyetlen halállal büntették meg: rostélyon megsütötték. (Egy másik változat szerint lefejezték.)
Szent Lőrinc a rostélyon (Fotó: tomperna.org)
Mivel kellőképpen humoros fiatalember volt, így szólt a hóhérhoz (a legenda szerint), amikor már egy ideje forrósodott körülötte a levegő: „Az egyik oldalam már megsült, fordíts a másik oldalamra!”
A IV. század óta ő az egyik legnépszerűbb szentje a kereszténységnek. Mártíriuma a pecsenyévé pirító augusztusi forróság jelképe. Vértanúságának helyén Nagy Konstantin bazilikát is építtetett, amely hamarosan közismert zarándokhellyé vált.
Vértanúságának napja a régi római naptárban kiemelt ünnep volt: augusztus 10. Ekkor van Lőrinc nap, valamint szeptember 5-én. A magyar földművesek a Lőrinc-napot határnapnak tartják: e szerint az „ünnep” után szedett dinnye húsa már ízetlen, húsa pedig bevizesedik.
Most még jóízűen falatozhatunk belőle (Fotó: illianawatermelon.org)
Vagyis az „igazi” dátum, amire a dinnye esetében koncentrálunk kell, az már elmúlt, de szerencsére ugyanúgy élvezhetjük e növény finom ízét, mint egy hónappal ezelőtt. S mivel azt sosem tudni, hogy meddig tart pontosan ez az állapot, hát ne késlekedjünk sokat, fogjuk meg a boltban vásárolt, vagy a kertünkben termett finomságot, s varázsoljunk belőle!
Hogy mit is?
Használhatjuk salátákhoz, desszertekhez, fagylaltokhoz, koktélokhoz. Tehetjük gyümölcssalátákba, vagy akár húsok mellé tálalva – kompótként funkcionálva. (Ezeket talán nem kell részletezni.)
Héjából készíthetünk dzsemet, amit süteményekhez, édességekhez használhatunk fel. A nagymamám például sose dobta ki a dinnye héját! Levágta vékonyan a zöld részt róla, az ment a kukába, a fehér húst viszont pár centis kockákra szabdalta, vízben megáztatta, majd ugyanúgy dzsemesítette, mint a kerti gyümölcsöket! Fahéjat, szegfűszeget is rakott bele, dunsztolta, és ősszel-télen kiváló gyümölcskenyér-alapanyagként funkcionált a csemege.
Dinnye-dzsem is lehet a gyümölcskenyér alapanyaga (Fotó: storify.com)
Ha pedig valami jó „rágnivalóra” vágytam, kiszedtük az üvegből a cukros dinnyét, s addig szárítottuk a napon, amíg kívül ropogós nem lett (a cukortól), belül pedig puha (a benne lévő víztől). Persze, egyből meg is száríthatjuk a héjat: ehhez csupán fel kell főzni egy kis cukorral, majd mehet a napra / szárítóba!
Ha cukor nélkül, natúr szárítottuk meg, s dobáltuk a mozsárba a héjat, akkor vízhajtásra tudjuk használni teaként: 2 dl forró vízhez egy evőkanálnyi port kell keverni, öt percig főzni, langyosra lehűteni, leszűrni, és háromszor-négyszer fél-fél pohárral elkortyolgatni. E főzet köszvény és reuma ellen is jó, valamint a vastagbél-gyulladás ellen is használatos.
A kisméretű másodterméseket lehet savanyítani önmagában, vagy más zöldségekkel együtt. Mi például kifejezetten szeretjük a „dobálós savanyút”: nyár elején elkészítünk egy savanyúság-alaplevet, s ebbe dobálunk bele egészen őszig mindenféle frissen termett zöldséget, amely savanyításra alkalmas.
Kezdjük az uborkával, aztán jön a paprika, erős paprika, karfiol, apró dinnye, cukkini, ami éppen érik. Az utolsó alapanyagok között van a még zöld paradicsom. A haragoszöldet szánjuk csak a savanyúba. Amelyik már picit sárgul, azokat egy rekeszbe kirakjuk a napra, hogy folyamatosan megérjen.
A savanyúság dinnyéből valódi ínyencfogás (Fotó: zoom50.pickles.com)
A dinnyének még a magjait is megehetjük! A keleti országokban nagy zsákokban árulják (ahogy nálunk a pisztáciát vagy a mogyorót szokták), s lehet kapni natúr, sós vagy édes változatban is. A férgek ellen nagyon jó! Magyarországon még nem láttam a boltokban, úgyhogy kezdjük az alapoknál – ha a bélférgek kiűzése a cél -: szárítsuk meg a magokat, őröljük meg, s egy evőkanálnyi porhoz adjunk 1 dl tejet, s kész is! Naponta igyunk belőle 2x2 decit!
És, ha már elegünk van a dinnyéből, s már egyetlen falatot sem bírunk lenyelni belőle, akkor kenjük magunkra! Készítsünk pakolást a piros részéből, pepecseljük fel az arcunkra, nyakunkra, takarjuk le törölközővel, s negyed órán át pihentessük a bőrünkön. Remekül tonizálja a bőrt (főként a ráncos, megereszkedett felületeken látványos a hatása). Miután lemostuk, kenjük be a helyét mandula- vagy búzacsíra olajjal, s még puhábbá is válik tőle a bőrünk!
