Nostradamus-szal a világ körül - interjú Rimár IzabellávalNostradamus-szal a világ körül - interjú Rimár Izabellával
Ez az első prózai szerepe. Mennyiben igényelt ez másfajta felkészülést, mint a korábbi előadások, amelyekben részt vett? Hogyan zajlott a próbafolyamat?
Őszintén megvallva, nem volt túl sok időm készülni külön a prózai megpróbáltatásokra. Amint megkaptam a szövegkönyvet szinte azonnal kezdtük is a próbákat, úgyhogy fejest ugrottam a mély vízbe. De utólag úgy gondolom, hogy jobb is volt így, mert legalább nem volt időm rágörcsölni a dologra! A próbák azonnal a szövegösszemondással kezdődtek. Amíg mi a darab szövegírójával, Pozsgai Zsolttal próbáltuk a jeleneteket, addig Román Sándor koreografálta a táncokat, amit később a két alkotó összehangolt. Ebből született meg egy nagyon színes, szórakoztató és bizonyos tekintetben egyedülálló előadás!
Ezzel a szereppel Izabella a mély vízbe ugrott (Fotó: Nagy Márton)
A táncos feladatokat illetően miben más ez a darab, mi jelenti benne a legnagyobb kihívást?
A legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy ne tűnjön amatőrnek az előadásom. Ehhez többek között az kellett, hogy egy tiszta kép alakuljon ki a fejemben Létháról, hogy valójában ki is ő, miként látja a világot és egyáltalán mit miért tesz és mond! Annak ellenére, hogy szélsőséges személy, fontos volt számomra, hogy szerethető figura maradjon. Bízom benne, hogy ez sikerült.
Hogyan készül fel egy-egy konkrét előadásra, hogy telik előtte a napja, délutánja? Vannak saját kis rituáléi, szokásai, melyekkel ráhangolódik a színpadra lépésre?
Ahogy a legtöbb művészember én is szeretek előadások előtt kicsit magamba fordulni - a szó pozitív értelmében - és átgondolni a jeleneteket, koreográfiákat. Erre általában a sminkelés közben szoktam sort keríteni. Egyébként nem vagyok babonás, nincsen szerencsehozó kabalám vagy ilyesmi. Bizonyos darabok előtt viszont vannak megszokott kis rituálék a kolleginákkal. A Fergeteges című előadásunk egy gonggal kezdődik, amit mi már a kulisszában nagy körben állva várunk, majd amint meghalljuk, gyorsan guggolunk tízet, megcsikizzük egymást, majd azt kiabáljuk, hogy „Vigyázz jön!” és futunk be a színpadra. Ezt évek óta nem hagyjuk ki!
A kolléganőkkel megvannak a közös kis szertartásaik az előadások előtt (Fotó: Nagy Márton)
A Nostradamus előadás során van-e kedvenc jelenete, és miért?
A Transylvania jelenetet emelném ki a sok kedvencem közül, mert nagyon humorosra sikeredett, én pedig imádom hallani a nézők jóízű kacaját!
Tartott a Ganxsta Zolee-val közös munkától? Hogy jönnek ki egymással?
Kifejezetten vártam a közös munkát Ganxsta Zolee-val! A megérzésem nem csapott be, rengeteg humorral, jó hangulatban telnek a próbák, ami a mai napig nem változott.
Létha karakterével mennyire tud azonosulni? Mit élvez legjobban a szerepben, illetve mi a legnehezebb?
Létha és köztem nincs sok közös vonás, de pont ezt élvezem benne a legjobban, hogy két órára egy másik ember bőrébe bújhatok. A legnehezebb pedig az, ami az összes többi karakter megformálásánál is, hogy hiteles tudjak maradni a színpadon.
Milyenek a közönség visszajelzései az előadásról?
Sokat halljuk kacagni a közönséget a darab folyamán, ami szerintem mindent elárul, és szerencsére elmondhatjuk, hogy minden alkalommal szűnni nem akaró tapssal fejezzük be az előadást!
Kedvcsinálónak pedig íme néhány részlet az örömteli előadásból:
És még egy kicsi: