Ági, a FittAnyuka Fejér megyéből
Ági, a FittAnyuka Fejér megyéből
Ági, a FittAnyuka Fejér megyébőlAz örök dilemma megoldására, mely szerint hogyan egyensúlyozzon egy anyuka a család-munka-saját célok hármasban, Ági történetével adhatunk egy jó és követhető példát. Kezdjük a közepén, Ódor Ági hatodik helyen végzett a 12. FitParádé FittAnyuka versenyén, tette mindezt úgy, hogy a felkészülés alatt sikerült megtartani a fenti hármas egyensúlyát. De hogyan kerül egyáltalán egy kétgyermekes édesanya egy ilyen versenyre?
- A sport mindig része volt az életemnek, viszont 2011-ben volt egy térdkalács ficamom, ami megszakította egy kicsit a rendszeres sportolást. Sem ugrálni, sem futni nem tudtam, kerülnöm kellett az ilyen típusú mozgásokat. A sérülés utáni fizikoterápia kiegészítéseként elkezdtem a spinning edzéseket Vidovics Hajnalka edző irányításával. Ez a fajta mozgás erősíti a combizmot, így csökkenti a térdkalács újbóli kiugrásának esélyét. Ezzel kezdődött, aztán jöttek sorban az olyan sportok, melyek nem igényelnek ugrabugrálást az embertől, így a gymstick és a súlyzós edzések. Ha már egyszer súlyzós edzés, akkor testépítés, ha már testépítés, akkor legyen tétje, és ez volt a pillanat, amikor elhatároztam, hogy meg kellene próbálnom egy versenyen elindulni.
Az időzítés nem volt véletlen Ágitól, hiszen tavaly szeptemberben kezdett új munkahelyén, ahogy megfogalmazta: "Az egyik nagy sportáruházban, nem mondom a nevét, de nem piros, hanem a kék". Az új munkabeosztás pedig lehetővé tette, hogy alaposan fel tudjon készülni élete első versenyére, ráadásul inspirációt is adott.
- Igazából a helyezés nekem nem is volt fontos. Úgy indultam neki, hogy én nem magamat akarom mutogatni, hanem példát szeretnék mutatni. A magyar emberek 40% sportol rendszeresen, ebbe beletartozik mindenki, a versenysportolóktól kezdve a hobbifutókig. Szerettem volna példát mutatni, erőt adni másoknak, akik még csak játszanak a rendszeres mozgás gondolatával, hogy család és munkahely mellett is meg lehet oldani azt, hogy az egészséges életmódra, a mozgásra is jusson idő és energia. Valamilyen szinten a munkahelyemen is elvárás, hogy amikor bejön egy vásárló, akkor lássa, hogy itt nem csak beszélnek a sportról, de valóban sportolnak is. Jövőre 40 éves leszek, nekem ez egy bakancslistás dolog volt, hogy mielőtt betöltöm ezt a kort, színpadon állhassak egy ilyen versenyen. Ezt kellő akarattal és kitartással bárki meg tudja csinálni. A munkahelyemhez visszatérve, nagyon aranyosak volt a kollégáim, amikor indultam a versenyre és a vonaton ültem, kaptam egy Facebook bejegyzést, amint mindannyian sorba álltak és egy "Hajrá Ági" felirattal jelezték, hogy velem vannak. Nagyon jólesett, meg is könnyeztem.
Ági a családi tennivalók és a munka mellett, hobbiszinten heti egy-két alkalommal egy órát edzett, kiegészítve családi kerékpározásokkal. Amikor versenyre készült, akkor heti három alkalommal két óra volt a penzum. Ebben az időszakban az étkezésre is figyelni kellett már, kihagyta a zsíros és cukros ételeket, ahogy megfogalmazta, a klasszikus "csirkemell-saláta" kombináció került elő, megspékelve néha egy kis száraz sertéskarajjal. A kemény időszak azonban megtette hatását, miután kellően megkönnyezte a kollégák biztatását, máris ott állt a színpadon.
Ági és legnagyobb szurkolói, a családja (a család felvétele)
- Kérdezték, hogy izgultam-e előtte. Igazából nem, mert ott volt velem családom, amikor felmentem a színpadra, kiszúrtam őket a nézőtéren és őket néztem, nekik pózoltam. Kiesett, hogy ott van a szakavatott zsűri, nekem a család volt a minden, rájuk néztem, rájuk mosolyogtam. Valahogy kizártam a külvilágot, nem volt bennem az az izgalom, hogy "Úristen, jól csinálom, minden oké?". Amikor jöttem le a lépcsőn, akkor fogott el az az érzés, hogy igen, megcsináltam! Nagyon emlékezetes pillanat volt!
Mosolyogva kérdezem, lesz-e folytatás, vagy végleg kihúzta a bakancslistáról ezt a tételt. Nem lep meg a válasszal, valahol már a beszélgetésünk elején érezni lehetett, ez a történet még nem ért véget, nem kerek, kell lennie folytatásnak.
- Úgy voltam vele, hogy háromszor megyek ilyen versenyre: Először, utoljára és soha többet. Ez most megfordult, mert szeretnék még a következő, májusi versenyen részt venni, kijavítva a mostani hibáimat, mert tanultam belőlük. Bennem van, hogy mutassam meg igazán, mire is vagyok képes, kijavítva azokat a kezdő hibákat, amik most a felkészülésben, versenyzésben benne voltak. Belefér a május, mert júliusban leszek 40 éves, úgyhogy még időben leszek. De utána tényleg kész, vége, megyek más irányba. Nagyon kíváncsi vagyok, sokféle sportot szeretnék még kipróbálni, úgyhogy nem állok meg. És ezt tanácsolom mindenki másnak: mozogjanak, rengeteg betegséget, nyavalyát előzhetnek meg a sporttal, úgyhogy ne habozzanak, vágjanak bele!
